Tian Guan Ci Fu (Tian Guan Ci Fu 1.) (2020–2021) 94% 71★

Annyira szerettem a sorozatnál, hogy világosan látszik, mekkora tisztelettel nyúltak a készítők az alapanyaghoz. Kicsit várni szerettem volna a novel olvasásával is, hogy minél több fejezet jöjjön ki magyarul, de mikor megláttam a donghua első trailerét, nem tudtam visszafogni magam. Imádom a regényt, imádom a történetet, és imádom a donghuát is. A látványvilága egyszerűen gyönyörű, minden rész megnézése után megyek áradozni mindenkinek, aki még hajlandó meghallgatni, amikor MXTX műveiről ömlengek.
Imádom a karakterek arckifejezéseit, mozdulatait, nagyon jól sikerült megfogniuk a természetüket. Főleg Hua Cheng és Xie Lian első találkozását mondanám hidegrázósan gyönyörűnek, annál a résznél minden tökéletes volt.
Az opening rajzolása is lenyűgöző – igaz, kicsit spórolós a sok állókép, de így is nagyon szép, általában át szoktam őket tekerni, de itt mindig végig nézem. Magát a számot elsőre kicsit nyálasan hangzott, de minél többször hallottam, annál jobban megszerettem, és most már tökéletes választásnak gondolom hozzá.
A történetet nagyon regényhű, és külön boldogság, hogy nem spórolták ki belőle a HuaLian pillanatokat sem, és nem redukálták le a kapcsolatukat a „best bro ever” szintre. Imádom Xie Liant, a maga kis elvarázsolt, ugyanakkor eltökélt hozzáállásával, illetve San Lang-ot, a maga cuki, okoskodó, másokkal kissé nyegle, ugyanakkor Xie Liannal nagyon gondoskodó és figyelmes hozzáállásával. Talán, ha hátrányt kéne mondanom, az az, hogy teljesen a regény olvasóinak kedveznek vele – bár ez nem feltétlenül negatívum. De aki esetleg még nem ismerte a sztorit, annak sok minden hiányos lehet. Nekem is kellett tartanom egy gyorstalpalót a tesómnak, hogy akkor az a kard miért volt fontos „annál a résznél”. Vagy például míg a regényt ismerők, köztük én is, az ötödik rész alatt fangörcsben haldokoltak, hogy: „San Lang! Itt van San Lang…”, addig a csak animéseknek kicsit eseménymentes résznek tűnhetett. Mindenesetre a történet nagyon izgalmas, a karakterek fantasztikus, és a grafikája is remek – egy-két jelenetet leszámítva –, csak nagyon kevés ez a 11 rész. Már most alig várom, hogy folytassák.

Hát én ezt… hát én ezt…nagyon szerettem!! :))
De kevés, olyan kevés volt ez a 12 részecske!
Gyönyörű volt a rajzolás, az op és az ed szintén! A karakterek azonnal belopják magukat az ember szívébe. :)
A történet maga eléggé első évados lett, de nem is baj, mert így nem lett felületes és rengeteg potenciál van benne. Nem tudom, hogy mennyire könyv hű, de ha esetleg az is megjelenne, szívesen kézbe venném és elmerülnék ebben a világban. :))

Egy kicsit úgy érzem magam, mintha csak részleteket láttam volna valami sokkal nagyobb történetből, szóval azt hiszem, el kell olvasnom a könyveket is :)))

Picit meglepett Xie Lian rettentő egyszerű, néha kissé bárgyú karaktere, de közben annyira édes a srác, főleg már Hua Cheng szemével nézve <3 Na hát őt aztán persze imádtam! :)) Kíváncsi vagyok, mi minden van még benne, mert alighanem csak apró ízelítőket kaptam a donghuát látva.

Igazából lehet, hogy csak kevesebb csillag lenne, de most a special rész után… awww… annyira szépek együtt ❤

Nagyon szép volt, de nagyon kevés. Csak karcolta a felszínt. Arra jó volt, hogy felcsigázza az embert.

A teljes értékelés a blogon olvasható: http://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2021/01/heaven-off…

"Ott vesszük fel a fonalat, hogy Xie Lian harmadszorra is felemelkedik, de már kb. az összes istennek tele van vele a hócipője, és a hátuk közepére sem kívánják a srácot. Xie Lian nem sok vizet zavar a mennyben, el van ő a kis világában, küldözgetik ide-oda, hogy oldjon meg mindenféle rejtélyeket/problémákat, szóval tulajdonképpen egyelőre nem sok mindent csinál; de azért a kis és nagy istenek ha lehet, elkerülik, vagy nevetnek rajta a háta mögött.

Xie Lian egy halál nyugodt személyiség, ennél kevésbé nem is érdekelhetné, hogy tüske mindenki körme alatt. Sok szempontból elég szégyentelen és nem csoda, hogy az istenek nevetségesnek tartják; nem csakhogy az emberek világában guberálással tartotta el magát, de képes a legmocskosabb, legundorítóbb kajákat is megenni, mert „az étel nem mehet veszendőbe”. A srácról lerí, hogy okosabb, mint mutatja, viszont – és itt a bökkenő –, rettenetesen szelíd. Xie Lian olyan ártatlan, jótét léleknek tűnik, hogy az már egyenesen unalmas. Csak mosolyog, nevet egyet-kettőt, ha zavarban van, de különösebben nem egy kiemelkedő karakter (bár azért voltak vicces megszólalásai). Nem csak a donghuában, a könyvben is sokáig ilyen volt. Már majdnem a második kötet felénél tartottam, mire elkezdett érdekes lenni a karaktere.

San Lang az a karakter, akiről már az első megszólalásánál tudjuk, hogy valami nem kóser vele, de ahogy Xie Liant, úgy minket sem különösen aggaszt a dolog. Amellett, hogy olyan halál cuki a srác, hogy meg lehet zabálni reggelire, titokzatos is, látszik rajta, hogy ismeri a dörgést, többet tud, mint amennyit elmondd, de egyébként meg Xie Lianen kívül nem szándékozik bárki másnak magyarázkodni, és mivel Xie Lian nem kérdezősködik, mi sem tudunk meg róla szinte semmit. Az ember akaratlanul is bízik benne, a kiállása azt sugallja, hogy bár jelentéktelennek tűnik, mégis akármit kézben tud tartani. De még így sem a legkiemelkedőbb karakter. Általában csendben van, vagy épp olyan cuki dolgokat tesz meg Xie Lianért, hogy az ember lefolyik a székről a cukiságrohamtól, de egyelőre belőle sem láttunk még sokat. Viszont a könyvet ismerve biztosíthatok mindenkit, hogy a karakterek összetettségét és érdekességét illetően bőven ki leszünk elégítve.

Akik talán a legtöbb életet vitték az első évad történetébe, azok Nan Feng és Fu Yao, Xie Lian két kis segédje. A két dinamit, akik a legneccesebb helyzetekben is simán egymásnak esnek, ha épp úgy van. Nem tudom, miért, de én élek-halok az ilyen heves duókért, akik mindig találnak valamit, amin összekaphatnak; vagy ha nem, akkor gyártanak maguknak valamit, mert olyan nincs, hogy öt percet kibírnak veszekedés nélkül." Az értékelés folytatódik a blogon: http://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2021/01/heaven-off…

A MDZS-nál sokkal komolyabb, érzékenyebb, romantikusabb a szerző MXTX harmadik munkája.
A történet itt is éveken, sőt száz éveken átível, ezúttal egy istennel és egy szellem királlyal a főszerepben.
A szereplőket itt is hamar a szívembe zártam, Hua Cheng különösen levett a lábamról ^^ Bár az arca ködbe burkolózása marhára idegesített, de a speciálban végre lehullott a lepel *-*
A sztori itt is vitt magával, bár volt egy szakasz spoiler ahol kicsit elvesztem és még most sem teljesen értem, de bízom benne, hogy a könyvet elolvasom, letisztázódnak bennem a dolgok. :)
Ami a cenzúrát illeti… Volt itt cenzúra? Szerintem a nagy rajongásra való tekintettel, fogták a kínaiak és kivágták azt a francba xD Na jó, vissza komolyodva, nagyon szépen oldották meg, mert egyáltalán nem lehet érezni, a rajongás és a szerelem viszont teljesen kézzel fogható. ^^

Megnéztem, mert mindenhol teljesen meg vannak veszve érte… :D
Meg aztán gondoltam nem árt művelődni kínai fronton is.

Ami tetszett:
– Gyönyörű a külcsín. Szép az animáció, szép a színvilág, szépek a kompozíciók. Látszik, hogy nem sajnálták rá se a pénzt, se az energiát, se az időt.
– Vannak érdekes mellékszálak. A mennyasszony-gyilkolászós, nyomozós rész például nagyon jó volt és egyáltalán nem oda futott ki, ahova gondoltam.
– Volt benne némi humor.
– A főszereplő Xie Lian tök nyugodtan reagált idegesítő helyzetekben is és nem ítélkezett még a negatív karakterek felett sem úgy, mint a többiek.
– ahogy a szellemnagyúr végig ott sunyított

Ami nem tetszett:
– A világépítés baromi elnagyolt. Aki olvasta a könyveket, nyilván keni-vágja, hogy mi van, de gondolhattak volna azokra a nézőkre is, akik tudatlanul vágnak neki a sorozatnak.
– Mindenki túl…szép. Basszus itt az összes pasi sokkal nőiesebb és csinosabb volt, mint a felcicomázott úrinők. (Jó, most nem feltétlenül van baj a nőies pasikkal, de azért na, ne essünk már túlzásokba. XD)
– Nem igazán tudtam a többszáz éves fazonokkal azonosulni…
– A feudális Kínában játszódó történetek meg a wuxia filmek engem nem igazán tudnak lázba hozni. Itt is sokszor untam az egészet, főleg, hogy elég lassan derülnek ki dolgok, már ha egyáltalán kiderülnek.
– Az én ízlésemnek kissé túl…nyálas. :D Nem is az is a bajom, hogy két pasi rebegteti sóhajtozva a szempilláit, hanem hogy folyamatosan ezt csinálják, sóhajtoznak össze-vissza és akkor állandóan valami nagyon nyálas zene is felcsendült ilyenkor… Bocsánat, tudom, hogy sokan imádják és elalélnak tőle, de nekem ez nagyon nem…

Szóval összességében nagyon szép, de nem én vagyok a célközönség. Mindenesetre örülök, hogy megnéztem.

Más, sztoritól független dolog: néha olyan gyorsan szövegelnek a szereplők, hogy el se tudtam olvasni a feliratokat és állandóan vissza kellett tekernem. Szóval, ha nem nyomjátok legalább középszinten a mandarint, akkor tartsátok a kezeteket a „pause” gombon vagy inkább állítsátok át angol szinkronosra. (Én sokszor nem bírtam cérnával és inkább átkapcsoltam szinkronosra…)

Hát, nem tudom… szerintem ez erősen túlértékelt.
Az egész Mennyei rendszerről is alig tudunk meg valamit, a Szellemek világáról meg semmit.
Hua Chengot meg beharangozzák az elején, aztán róla is csak az utolsó részben tudunk meg pár dolgot, amit igazából már tudtunk.
Jó a kémia közöttük, de az egész cselekmény mellékszálon futott nekem és emiatt eléggé untam =/

Sokkal jobban tetszett, mint vártam. Mikor először láttam, akkor magasabbra csillagoztam, de azóta azért sokkal több kínai fantasy-hoz volt szerencsém. Az emlékeimben valahogy megkopott a fénye.

Mindenesetre nagyon tetszik az animációja és a történetvezetése. Itt a szereplők nem ütnek el annyira a háttértől, mint a Mo Dao Zu Shi-ban. Egybesimulnak. A Yujun hegy íve ugyan nem hatott meg különösebben, a Banyue Államé már igen. Ban Yue, Pei Xiu és külpolitikai viták mind-mind kedvenceim.

A könyv olvasása és újranézés után már sokkal jobban értettem és tudtam követni a cselekményt. Persze elsőre is érthető nagyjából, de alapjáraton nem magyaráz meg sok mindent a donghua, csak a szükséges részeket. Az adaptáció gyönyörű és egyben izgalmas, az animáció, zene, szereplők és történet is mind csodaszép; bevezető évadnak szerintem kiváló ;))
Rajongóként nagyon értékelem, hogy ilyen hű marad a könyvekhez és ennyire szeretve van a készítők által is!