Szökevényvonat (1985) 70% 22★

Szeretem ezt a filmet!
Börtönös, vonatos, akciófilm, katasztrófafilm (nem klasszikus értelemben), thriller és kamaradráma a nyolcvanas évekből nagyon jó színészi teljesítménnyel és a szuper operatőri és rendezői munka teszi ezt a filmet teljessé; hangulatos, izgalmas és élvezhető.
A történet nagyon egyszerű; egy alaszkai szigorított börtönből megszökik két elítélt, akik egy vonatra „fellógva” próbálnak menekülni az őket üldözők elől. A vonatvezető azonban szívroham következtében meghal és a vonat pedig elszabadul és megállíthatatlanul száguld a fagyos és kegyetlen vadonban tovább fedélzetén három emberrel; a két szökevénnyel és egy vasúti dolgozó nővel.
Azt aláírom, hogy ez a különös véletlen egy kicsit fura vagy nagyon kis eséllyel valósulhat meg, de így sikerült a filmben szereplő három nagyon különböző karaktert egy drámai helyzetbe keverni.
Számomra a film fő vezérfonala a szökött Manny,- a nagyszerű Jon Voight alakításában, aki nem érdemtelenül kapott ezért a szerepért Golden Globe díjat és jelölték Oscarra,- és Ranken börtönigazgató,- John P. Ryan alakításában,- személyes párharca, melyben mindketten szenvedélyesen harcolnak, egymással a végsőkig. Alapból az igazgatónak kellene a pozitív karaktert tekinteni, de itt őt is hasonló a mentalitással és viselkedéssel ruházták fel, mint a negatív karaktert, így a nézőnek még nehezebb eldönteni kinek is kellene szorítania. Mindketten erőszakos és antiszociális attitűdöt kaptak a forgatókönyvíróktól. E két férfi párharca határozza meg a film alapkonfliktusát. Ők mindent és mindenkit feláldoznának a céljaik elérésük érdekében. Természetesen ezt tudják is egymásról.
Eric Roberts bújik a másik szökött fegyenc, a fiatal Buck bőrébe, aki a szökésben társa lesz Mannynek. A film elején nagyon idegesítő és vagánykodó viselkedésével, túl sok beszédével számomra azt érte el, hogy várjam, mikor verik szét a képét a film folyamán, ami meg is történik. A történet vége felé az őt ért események hatására maga is rádöbben, hogy egyáltalán nem olyan vagány és kemény csávó, mint amilyenek képzelte és beállította magát. Ezt nevezhetjük a karakter jellemfejlődésének, amit a színész nagyszerűen ábrázol. Igen, Eric Roberts képes színészkedni és hihetőt domborítani egy szerepben.
A szökevény vonat harmadik „foglyát” Rebecca De Mornay alakítja, akiről keveset tudunk meg, de fontos szerepet játszik a másik két karakter cselekvéseinek alakításában. Az hogy miért volt a vonaton egy kicsit sántít, szerintem.
Az elszabadult mozdonyban játszódó karakterdráma az ő személyes harcuk egymással és a körülményekkel, ami ezt az akció-thrillert némi drámai vonallal erősítik nagyszerű filmmé. Közben a vasúttársaság dolgozói próbálják kitalálni mit, kezdjenek a hatalmas problémát jelentő elszabadult közlekedési eszközzel. és a rabokat üldöző Rankin is szeretné a maga dolgát intézni.
A film régi és természeten látszódik is rajta, de ezzel együtt nagyon hatásos képekkel és jelentekkel van teli. Nagyon jól van fényképezve, vágva és így szuper felvételek vannak az elszabadult vonatról, amiről elhiszünk, hogy megállíthatatlan, kegyetlen mindent elpusztítani képes „szörnyeteg”. A leghatásosabb akció jelenet, amikor a szökevény vonat teljesen letarolja egy másik szerelvény utolsó vagonját. Szerintem szuper, akkoriban még ezt nem számítógépes trükkökkel oldották meg, de így is látványos, vagy épp amiatt az.
Egy kicsit elfogult vagyok, mert nagyon kedvelem a télen, havas környezetben játszódó filmeket és a vonatos téma is közel áll hozzám, de ennek ellenére jó szívvel mondom, hogy ez egy kemény és nagyszerű film!
Kicsit emlékeztet Tony Scott Száguldó bomba című művére, de ez inkább felnőtteknek szól a másik pedig „gyerekeknek”.
A véleményem szerint érdemes megnézni, mert számomra ez egy igazi filmes gyöngyszem.

Bár nem sok minden történik a filmben, és kísérteties hasonlóság mutatkozik az ismertebb Denzel Washington filmmel, a Száguldó bombával, mindvégig leköti és izgalomban tartja a nézőt film. A három főszereplő játéka nekem nem igazán tetszett, néhol fura volt, máshol némileg túljátszott, időnként pedig szituáció-idegen volt, mégsem vett el az élményből.

Meglepően lekötött ez a film, ha nincs a börtönös jelenet az első 20 percben, simán elment volna egy izgalmas kamaradrámának is akár. Eric Roberts jellemábrázolása nem tudom eldönteni, hogy túl jól sikerült, vagy túl rosszul, mindenesetre ez a vérnyákoló kisfiús karakter néha kimondottan idegesített. Jon Voight hozta, amit kell és vitte is a filmet.

Ez egy ultragáz film…
Dióhéjban:
Keménycsávó+ wannabe-csávó megszökik a börtönből, felszáll egy elszálló vonatra…
Én (igen, szoktam a filmeknek "kibicelni"): Kapcsoljátok le a hátsó vagont!
Keménycsávó: Mind meghalunk!
Én: Kapcsold le a hátsó vagont!
Nő: Másszunk előre, hogy meghúzzuk a vészféket!
Én: Kapcsold le a hátsó vagont!
Másik pasi: Majd én előremászok, az életemet kockáztatva a kinti csúszós fémtesten!
Én: Inkább kapcsold le a hátsó vagont!
Mindenki: Nem sikerült előremászni! Mind meghalunk!!!
Én: Kapcsoljátok le a hátsó vagon!
Két pasi összeverekszik, minden mindegy alapon: Úgyis itt döglünk meg!
Én: Kapcsoljátok le a hátsó vagont.
Nyomozó: Az életemet kockáztatva elkapom a szökevényt! Ha kell meghalok én is velük!
Keménycsávó a másik kettőnek: Menjetek hátra és kapcsoljátok le a hátsó vagont!
Én: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!!! D8<

Jó kis ’80-as évek… :D
Időnként próbáltam úgy nézni, hogy ez akkoriban, mikor készült, az akkori technikákkal, vajon mekkora élmény lehetett? :)
Azért még ma is nézhető. De még én is észrevettem időnként, hogy hol, milyen trükköt használtak, pedig én nem vagyok se jártas ilyenekben, + nem is szoktam ilyen dolgokra koncentrálni. :D
Amúgy órákkal a film után esett le, hogy ezt lehet láttam még nagyon-nagyon-nagyon kicsi koromban! :o De csak a legvége rémlik… mintha nem értettem volna, hogy mit csinál a bácsi a vonat tetején. spoiler
Néha idegesítő volt a „túljátszás”, + volt, hogy már-már nevetséges volt egy-egy akció, de azért nah, meg lehetett nézni.

Ui.: Eric Roberts-ről tök sokszor Cillian Murphy ugrott be. @_@"