Szeplőtlen (2024) 59% 40★

Mostanában a közönségbarátabb horrorok többségénél szokás, hogy a végéhez érve sok szempontból veszítenek hatásukból vagy csak szimplán a készítők egy elcsépelt, összecsapott lezáráshoz folyamodnak. Noha Michael Mohan filmje sem mentes a mainstream-es ijesztgetésektől, azon ritka esetek közé tartozik, ahol a játékidő előrehaladtával egyre jobban válik érdekesebbé, feszültebbé, nyersebbé. Az olasz miliőt és a zárda lakóinak furcsa szokásait egész megkapóan ábrázolja, mindenféle túlbonyolítást, túlmagyarázást nélkülöző cselekménnyel, potom 80+ percben. A néhol kiszámíthatóan feltörő jump scare-ek ellenére 1-2 ponton képes volt elindítani bennem a lúdbőr faktort, képileg, zeneügyileg abszolút igényes, olykor a vérengzéssel sem fukarkodik, a hosszabban kitartott zárósnitt maradandóan erős. Sydney Sweeney-t pedig nagyon jó volt látni, ahogy ismét nem a vonzó külsejével akart elsősorban bizonyítani, hanem a hiteles színészi kvalitását helyezte előtérbe, és a Reality-vel ellentétben végre egy remek moziban sikerült ezt megmutatnia. Több ilyen meglepően nívós horrort!

Nekem meglepően tetszett, két fő okból. Egyrészt nagyon szeretem a katolikus esztétikát, ikonográfiát, hangulatot és ez itt gyönyörű, kreatív képekben volt megjelenítve. Tényleg, nagyon szép volt vizuálisan ez a film, a beállítások, a zene és a hangok, a gyertyákkal megvilágított terek. Másodszor pedig szeretem Sydney Sweeney-t nagyon és tudok vele azonosulni színészi szempontból, érzem, milyen nehéz a szép-szexi szerepekből kitörni, vagy legalábbis elérni, hogy ne egyedül csak ezt mutathasd meg magadból. Ezért szurkoltam, hogy kapjon egy izgalmas „csúnya” szerepet, ahol nem csak a szépségére figyelnek, ahol igazán kibontakoztathatja a színészi képességeit, ez a film pedig nagyon jó kezdet volt ehhez, nekem pedig jó inspiráció.

A Szeplőtlen így jóformán több gyóntatószék közt is a profán padlóra zuhan. Nem elég szemérmetlen, hogy valódi nunsploitatonként kezeljük. Ahhoz azonban eléggé elrugaszkodott, hogy túlmutasson a tucathorror keretein, főleg a hangulatát és vizualitását tekintve. A cselekményvezetése kimért és komótos, amit egyesek valószínűleg álmosítónak is találhatnak. De a legfájóbb, hogy hiába az utolsó harmad adrenalinlökete, ha még a legfőbb karakterek is annyira laposak, hogy a nevükön kívül semmi érdemleges nem derül ki róluk. Ez így összességében nem több egy hangulatos, de feledhető középszernél, aminek megvannak ugyan a pillanatai, de nem írja be magát a vallásos horrorok bibliájába.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2024/04/07/szeplotlen-film-kritika/

Nekem ez tetszett. Persze nem adott olyan sok újat a többi apacas horrorhoz képest, és mégis azt éreztem hogy felüdülés a mostani felhozatal mellett. Tetszett a hangulata, a színészi játékok, a vége..:)

spoiler
https://borokaotthonbolt.hu/12614-large_default/kovacso…

Egészen érdekes koncepcióval jött ki az Immaculate.Vallásos horrorból van már egy pár,ötvözve a természetfelettivel is,de kevés van,ami a testhorrort közelíti meg.
Nem mondok nagy spoilert azzal,hogy a Sydney Sweeney által játszott Cecilia termékenyül meg szeplőtelenül a filmben és az ő szemszögéből követjük végig a furcsa kolostor sötét dolgait.
Sweeney teljesen jól játszott,de amúgy is minden szerepet komolyan vesz,láttam rossz és jó alkotásban egyaránt,de komolyan veszi a munkáját.Mellette Álvaro Morte is feltűnik,de az ő karaktere inkább kétdimenziós.Azért vicces volt a Money Heist Professzorát teljesen más szerepben látni.
A forgatókönyv amúgy okos.A csavar érdekes, én nem erre számítottam.A rendezés és a hangulat is teljesen okés.
A problémáknál viszont újra elő kell vennem a forgatókönyvet.Túlságosan kapkod a film,van pár dolog,amit érdemes lett volna jobban kibontani,az sem lett volna baj,ha ezzel fél órával hosszabb a film.A kapkodás miatt néhol a vágás sem a legjobb.
Viszont szerintem egy abszolút korrekt és befogadható horror.A vége felvet pár kérdést és én mwg néztem volna egy kicsit,de a sztori nem rossz.Ha kicsit jobban ki lett volna bontva,akkor talán még jobb filmet is kapunk.

Számomra csak az emeli ki a tucat horrorok közül, hogy meglepően nyers, erőszakos, véres, brutális. Az ilyen vallásos horrorok inkább az ijesztgetésre meg inkább a természetfeletti témákra mennek rá, nem sok vér vagy durvulás van bennük, itt meg aztán dögivel jön.
Kicsit csalódás volt számomra. A főszereplőnő nagyot alakít, de azt hittem valami igazán grandiózus véget kapunk, vártam volna még, hogy történjen valami vagy legalább pár kérdést megválaszoljanak, de teljes sötétségben hagy a film. Az például, hogy az apácánál konkrétan hogy érik el, hogy az történjen vele, ami történik az nekem még most se tiszta. Az egész filmet be lehetne tudni egy nagyon véres Rosemary gyermekének, de pont annál a résznél tér el tőle, ami elviekben, elsőlátszatra a legjobban kéne, hogy hasonlítson, így ezen a ponton felvetődött bennem, hogy ez a film talán nem is természetfeletti horror, hanem inkább scifi horror. Jó, a Rosemary gyermeke sem egyértelműen természetfeletti, de itt sokkal jobban kivehetőbb, hogy nem feltétlenül túlvilági dolgok történnek.
Felfedezni véltem a végére valami rejtett üzenet szerűséget, ami szerintem sokaknak nem fog leesni/nem fog átjönni, de én kiszúrtam. Ezt a filmet nem szabad úgy nézni, mint egy Démonok közt filmet, sőt én azt mondanám, hogy nem is szabad úgy nekivágni, hogy paranormális/démonos filmet akarunk látni, mert ez nem az a film. Ez a film egy végtelen ártatlan, vallásos és naív kislányról szól, aki egy nap arra döbben zá újdonsült kolostorának falai között, hogy a teste felett már nem ő rendelkezik és ez a film legnagyobb horrorja…egy nő, akinek nem engedik, hogy rendelkezzen saját teste felett és ezért nekem sokszor volt olyan érzésem, hogy a Szolgálólány meséjét nézem, csak más szereplőkkel és helyszínnel.