Mit csinál egy csirke, ha sast lát? Elbújik? Betojik? Futásnak ered? Ennek a filmnek a főszereplője, a buzgó kiscsibe, a jó kedvű, kalandvágyó rosszcsont kitárja a szárnyát és magához öleli a ragadozót. Igaz, az a sas, akit ő ismer, vele lakik a baromfiudvarban. Nem repül, nem ragadoz, nem… [tovább]
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
Londonna
Hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy megnézem ezt a mesét, ráadásul moziban. És, milyen jól tettem!…
Igazság szerint szinte semmilyen elvárással ültem be rá, ehhez képest hihetetlenül pozitív csalódást okozott. Bár – ahogy általában mindig – itt sem voltam elégedett a figurák kidolgozottságának felemásságával, ám ha ettől eltekintek, és a történetre, valamint a tanulságokra és mondanivalókra koncentrálok, akkor máris sokkal elnézőbbé, sőt, elég lelkessé válok.
Amin egy kicsit sikerült „fennakadnom”, az pont a mese nemzetisége. Pont tőlük nem vártam volna egy ilyen üzenetű sztorit – elég csak szétnézni kis országunk történései között –, de ha már így alakult, én ettől függetlenül is csak bólogatni tudok.
Őszintén mondom: számtalan gondolat cikázott végig az agyamban, miközben néztem, hihetetlenül élveztem, hogy nem kell üres tekintettel, gondolatmentes aggyal végigülnöm ezt a kb. 90 percet, hanem folyamatosan lekötött, frissen tartotta a szellememet is, amellett, hogy volt több figura / karakter, akit-amit kifejezetten vizuális gyönyör volt nézegetni. (A sasok, héják, vércsék, hollók kifejezetten szépséges grafikát kaptak, jó volt rájuk pillantani.) Személyes kedvencem volt a főhős, Aranycsőr, valamint Kőszál, illetve a polgármester, Vijjogár. Utóbbi rettenetesen tetszett, dacára, hogy kifejezetten pocakosnak alkották. Szerintem szenzációsan jól nézett ki, a hangjával együtt meg aztán végképp odáig voltam tőle. :D spoiler :)
Ami nekem különösen tetszett a mondanivalók közül, az az, hogy csúnya dolog kihasználni mások tudatlanságát / tájékozatlanságát, szegénységét… Teljes kiszolgáltatottságát. Tovább növelve ezzel a szakadékot a jómódú, pofátlan, pénzes sznobok és a szerencsétlen „pórnép” között. Hogy a képességeidet / tudásodat, „hatalmadat” az egyenlőtlenségek minél jobb kiegyenlítésére igyekezz fordítani ahelyett, hogy tovább támogatod / emeled a sznob pénzesek jólétét, miközben ezzel másokat döngölsz földbe és semmisítesz meg… Mert ők nem is számítanak. Azért, mert mások, automatikusan kisebbrendűek, értéktelenek, jelentéktelenek. Feláldozhatóak…
És, amit nagyon aktuálisnak találtam: a nagy hasznot hozó bányakitermelési jelenséget, az ott élők élőhelyeinek ezzel párhuzamos tönkretételét, „hamuval való behintését” a gazdasági érdekek okán. Tisztára, mint jelen korunk Debrecene…
Fájó pont volt az a fajta kiközösítési jelenség is, amit Aranycsőrnek kellett elszenvednie, csak azért, mert „más” volt, mint a többiek. A többség fél a kisebbségtől, veszélyesnek tartja, mert nem érti. És, az hagyján: de a többség nem is próbálja megérteni.
Amikor pedig megérkezik Tollapoliszba, teljesen jogosnak éreztem, amikor Kőszál kiakadt, hogy csak azért, mert a polgármester rokona, már „kiváltságos” is, holott két szalmaszálat se tett keresztbe. De (!) Aranycsőr aztán végül megdolgozik a bizalomért, mert tényleg nagyon akarja. És így már abszolút releváns, hogy helye van ott, ahol. De pusztán azért, mert valaki valakije… Azért tényleg ne járjanak már automatikusan kiváltságok! :-)
Nos, hirtelen ennyi. Én nagyon szerettem, úgy gondolom, ez egy olyan animációs, amit érdemes megnézni. Ezen biztos, hogy a felnőtt is tud szórakozni és elgondolkozni, nem csak a gyerekek. :-)
