Ez a film, ez nem rohan sehova, és így van jól. Semmi nagy dráma, semmi akció, semmi óriási nagy konfliktus… csak az élet és a szerelem.
Imádtam, hogy sokszor a képek alatt csak a zene szólt, hogy váltakoztak benne a fekete-fehér és a színes részek, és a fekete-fehér képek mindig nagyon erősek voltak, és nemcsak hangulatban, hanem mondanivalóban is, mintegy kontrasztot alkotva a színes részekkel…
Imádtam a férfi morfondírt, azt, hogy nem tökölt, hanem fogta magát és cselekedett, hogy nem megsértődött, hanem tudta mit akar, és ezért a nehézséget is felvállalta, nem pedig megfutamodott a probléma elöl.
Még ilyen férfiakat a világba!