A mozifilm (Star Trek 1.) (1979) 73% 83★

Mikor először láttam nagyon hosszúnak tartottam és unalmasnak. Viszont mikor most megnéztem, nagyon hosszúnak találtam és unalmasnak! :)
Egy rohadt felhőben megyünk végig a film felében. A támadó kiléte viszont érdekes volt. Nem mondom, hogy rossz film, de nem lett jó sem.

Talán mások szemében egy két lábon járó ellentmondás vagyok Star Trek témában, mert nagyon szeretem a mozifilmeket, viszont a sorozatokkal nagyon meggyűlt a bajom, pedig többször is próbálkoztam velük. Egyik szériában sem tudtam elmélyedni rendesen, mert néhány epizód után képtelen voltam még erőlködéseim ellenére sem végig nézni egyiket sem. Szerintem borzalmasan unalmasak. Így vagyok a Csillagkapu filmmel és sorozattal is.
Viszont a filmeket imádom, a régieket és az újabbakat is, talán a régebbeiket jobban pedig azok jóval távolabb voltak az akciófilm stílustól, mint az „újkoriak”.
Az első film még a 70-es évek végén készült el és ez talán egy másik nagy sc-fi film által keltett műfaji felbuzdulás miatt is.
Igazából, ha belegondolok ez is belefért volna egy tévés epizód kereteibe az aránylag egyszerű, de érdekes történetével, a kevés szereplőjével, a nem túl esemény dús megvalósításával, de szerencsére nagyon jól megoldották, hogy egy izgalmas, titokzatos és érdekes mozifilm legyen belőle. Legalábbis az én számomra az!
A rendezés egy régi motoros kezébe került, ami egyértelműen azt jelentette, hogy a Paramount bízott egy sorozatból készített film sikerében. Robert Wise nem okozott csalódást. A film karakter központú, mert a szereplők sokkal erőteljesebben alakítják a történetet, mint egy főképp trükkökre alapozó hasonló műfajú film esetében. Elismerem, hogy forgatókönyv szövegei néhol, főleg nem sci-fi rajongók számára sokszor ordas nagy baromságnak tűnhetnek és mégis én nagyon szeretem sokadszorra is ezt a filmet. A trükk felvételeken is látszódik, hogy meglehetősen régi ez a produkció, de ha beleéljük magunkat és elfogadjuk ezt, akkor nem jelenthet nagy problémát, ebben segít a nagyszerű kisérőzene a mindig nagyszerű munkát végző Jerry Goldsmith-től.
Néha tényleg egy kicsit elnyújtott jelenetek vannak, amelyeken lehetett volna rövidíteni vagy feszesebbre faragni, de ezeknek a jeleneteknek is megvan a maga szerepük. Növelhetik a feszültséget a néző kíváncsisága irányába vagy az unalmat.
A hosszú felvezetés után a film végi lezárás a fordulatával tesz a történet végére némi érdekességet és mondanivalót, ami minden Star Trek filmre jellemző.
Vannak hibái, de szerintem nagyon is szerethető film.

Nekem mindig is Bones volt a kedvenc szereplőm, a régi és az új filmekben is.

Egyrészt baromira elüt a sorozattól, másrészt hasonlít is rá. Az egész hangulata, a karakterek közti rideg viszony elég idegennek hat a TOS-tól, Kirk nem kettyint meg egyetlen nőt sem, nem rúgja szét senkinek a $@!#%, másrészt sokszor visszaköszön annak minden bája, vannak egész kellemes dialógusok, és valóban az ismeretlennel néznek szembe hőseink.
Kicsit sajnálom ezt a filmet, mivel rengeteg kritika éri épp a fent említett sorozattól való eltérései miatt, valamint lassúságáért. Úgy is szokták emlegetni: STAR TREK – The Slow Motion Picture. Tény és való, baromira lassú, a mai nézőnek egyenesen vontatottnak hathat. Kifejezetten sok külső képet kapunk, amikor csak az űrhajót láthatjuk, meg a kék felhőt, és néha tényleg kicsit uncsi ezt nézni, de, és itt jön a de, vannak olyan gyönyörű felvételek, mint az Enterprise első feltűnése a kikötőben, vagy a dokk elhagyása. Na ezek szerintem minden igazi Trek-rajongó szívét melegséggel töltik el. Nem mellesleg vizuálisan nagyon ott van ez a film, korának egyik legdrágábbika volt. A trükkök nagy része még ma is kifogástalan, néhány gagyibb effekt azért becsúszott, de na, ez a korral jár. Egyébként az Enterprise újragondolása is jól sikerült, hű az eredetihez, de mégis modernebbnek hat. Érdekes, hogy a 2009-es rebootban mennyire nem sikerült megoldani a modernizálást úgy, hogy az ne hasson röhejesen.
A film egyébként azért sem jöhet be egyeseknek, mert nem az a tipikus lövöldözős sci-fi, sokkal inkább moralizál az emberi léten, az ismeretlenen. A film vége e téren nagyon üt, V'ger kiléte jó ötlet volt nagyon.
A karaktereket már említettem. Igazából ha az ember látott pár sorozatrészt, akkor tudja, hogy mire számítson, bár azért itt nincs olyan mértékben jelen a színpadiasság, mint a TV-képernyőjén. Egyébként nem rosszak a színészek, Shatner kifejezetten jól játszik, Nimoy és Kelley pedig hűek a sorozatban nyújtott alakításukhoz.
Nem említettem még a kiváló zenét, melyet Jerry Goldsmith komponált. A főtéma brilliáns, nem csoda, hogy a TNG felhasználta később. De egyébként az egész soundtrack nagyszerű, a V'ger-hez kapcsolódó hanghatások és zene elképesztő.
A végére egy kis ajánlás: aki nem olvasta a könyvváltozatot, az tegye meg, mert egész szépen kifejti a karakterek érzéseit, gondolatait, és ezek után a film is kicsit másként hat.

Lassú folyású ugyan, de elgondolkodtató, filozofikus, és szép az üzenete. Meg tudott lepni, és bár hatodikként láttam a régi Star Trek filmek közül, így is nagyon élveztem, nem méricskéltem a népszerűbb darabokhoz, mint a Khan haragja. (Bár számomra a Khan haragja messze nem is tűnik a legerősebb résznek, ez csak személyes vélemény).
Az új karakterek önmagukban nem igazán érdekesek, de a régiek hozzák a formájukat, és boncolgatjuk az M.I. kérdéskört is, ami nálam már jó pont, hiszen az egyik kedvenc témámról van szó.

Kellett egy kis idő, hogy újraértékeljem ezt a filmet.
Iszonyat régen láttam, és az akkori Star Trek bűvöletemben tetszett. Ez ma sincs másként, de aki a sorozat után ül le megnézni, az csalódhat.
Ez egy látványfilm, aminek az eleje nagyon épít a TOS karaktereinek újbóli találkozására. Megnézhetjük, hogy kivel mi lett. Érdekes, hogy itt említenek először komoly transzporterbalesetet, szerencsére a végkimenetelét nem kell látnunk.
A film egyébként nagyon lassú lefolyású, mindenre hagy elég időt. Kicsit filozofálgatós.

A karakterek már nem olyanok, mint régen. Kirk például nem nőzik, nem verekszik és az uniformisa is egyben marad. Tényleg úgy viselkedik, mint egy Csillagflotta admirális.
McCoy még mindig Kirk lelkiismerete, de itt nem poénkodott annyit Spockkal.
A film látványos, az idegen nagyon jól néz ki, ahogy az Enterprise indulása, de akár maga a dokkbéli jelenet is.
Sajnos azonban néhány jelenet rosszul öregedett, csúnyácska.
Itt láthatjuk először a redős homlokú klingonokat.
Jerry Goldsmith zenéje csodálatos, egy részét később át is emelték a TNG-ben.

Emlékszem, nagyon-nagyon-nagyon régen még a tévében láttam a filmet, onnan vettük fel VHS-re, ahol aztán nagyon néztem meg. Szó szerint rongyosra néztem a kazettát, de a film mit sem veszített a bájából, izgalmából. És még most is simán nézhető, hiába egy negyven éves alkotásról van szó. Igen, lassú, nincsenek benne látványos űrcsaták, hatalmas lövöldözések, robbanások, menekülés, rohangálás. De vannak benne remek karakterek, van egy érdekes, sok kérdést boncolgató történet és persze kiváló végkifejlet. Nekem több nem is kell egy klasszikus Star Trek filmhez.

Ezzel a filmmel támasztották fel a korán elhunyt eredeti szériát, így megbocsátható neki, hogy kissé vontatott és unalmas lett, de enélkül valószínűleg a később hatalmas sikert arató epizódok, mint pl. a „Khan Haragja” sem születhetett volna meg.

Ez a rész eddig valahogy kimaradt, pedig jó kis film. Annak ellenére, hogy a film látványvilágán a technika már túlhalad, teljesen élvezhető volt. A történet és a szereplők pedig hozták a Star Terk filmek hangulatát.

Az eredeti sorozatot nem láttam, én gyerekkoromban a The Next Generation, Voyager és a Deep Space Nine-on nőttem fel :D. Így maguk a régi szereplők nekem full újak.
Mondjuk Kirk alakja itt nem lett a szívem csücske, vetélkedő és nem éppen együtt működő az első tisztjével, hiába értem valahol, hogy miért.
A téma viszont érdekes. Szerintem aktuális is.
Tény, hogy lassabb, mint manapság egy Star Trek film, engem kicsit az Űrodüsszeia-ra emlékeztetett néhol.

Ez az ST film, amit nem értek értek, hogy miért húzzák le mindenhol.
Mikor témaválasztásilag illetve történetileg a „legstartrekesebb” Star Trek film amit valaha készítettek.
Engem mai napi lenyűgöz, nosztalgiával és szeretettel telve nézem újra-újra meg ezt a filmet.