Showtime Hajdú Péterrel (2016–) 10% 2★

Nagyon kíváncsi voltam, ezúttal milyen fába vágja Hajdú Péter a fejszéjét, ezért elhatároztam, hogy ezt márpedig én csakazértis végig fogom nézni. Nem sikerült, de hős voltam még így is, mert elég sokáig bírtam.
Tápai Szabinát korábban nem ismertem, és elsőre furcsa is volt, hogy egy kézilabdás lesz a vendég (mert azok okosak szoktak lenni), de a beszélgetésből elég gyorsan világossá vált számomra, miért is ő az egyik vendég. Utána jött a bohóckodás „Győzd le Hajdút” címmel, ami állítólag állandó eleme lesz a műsornak. Itt megjelent Berki Krisztián, de még mindig bírtam, még mindig kitartottam. Szabinával előtte Kucseráról volt szó, párom meg is jegyezte, hogy „egy doppingos nemidézném emberről van szó, most meg mindjárt jön egy bűnöző”, és ez azt hiszem elég jól le is írja a műsor színvonalát. Megvolt a bohóckodás, és csak akkor kezdett a távirányító felé kúszni a kezem, amikor Berki a földről próbálta összenyalni a szétszórt műpénzt, amivel megdobálták előtte.
Gönczi Gábor csatornaváltása miatt az elmúlt hetekben már számolni sem tudom, hányszor hallgattam végig, hogy ő ennek mennyire örül, most sikerült még egyszer (mikor ezt írom, akkor is éppen ő van a mokkában ugyanerről a témáról beszélve), majd nekiálltak karaokezni versenyben, egy olyan taps- és ovációmérő szerkezet mellett, ami már Hajdú hangjára is kilengett, mikor elmagyarázta, mi fog történni. Elvileg utánozni is kellett az eredeti előadót, ennek Koncz Zsuzsa esetében még láttam jeleit, később Pataky Attilánál már nyoma sem volt. Nem bírom Gönczi Gábor békaszáját nézni, úgyhogy kétlem, hogy az ő szájából leszek kíváncsi a jövőben a napi álhírekre. Hajdú választásait nem is kommentálnám, mert annyira antiminden az az ember, hogy borzasztó kínos volt végignézni, ahogyan szenved egy két perces performansszal. Mondanám, hogy az ő arcán is azt láttam, hogy szenved és érzi a kínt, de ekkora egoval és ilyen faarccal megáldva biztosan valami más volt az, amit felfedezni véltem.
Ezután jött Bochkor Gábor, akinek előre megadott mondatokat kellett beleszőnie a mondókájába, és ez szintén annyira erőltetett, annyira humortalan és annyira kínos volt, hogy feladtam.

Sosem szerettem az efféle showműsorokat, már Fábryval is az volt a bajom, hogy mindegy, kit hívott meg vendégként, minden róla szólt, és az idióta poénjairól, nem tudott háttérbe vonulni. De ott legalább előfordultak érdekes vendégek, akiket szívesen néztem. A Kasza Tibi-féle kiadást sem bírtam sosem nézni, pedig annak a palinak régebben bírtam a humorát. Ez a műsor is Hajdúról szól, még véletlenül sem másról, és meglehetősen árulkodónak tartom, hogy az első, nagy debütáló epizódnak ilyen nívós vendéggárdát sikerült összehozni…
Nem fogom többször ezzel kínozni magam.
(…hol vannak a régi Vámos- és Kepes-féle beszélgetős műsorok?)