Roy Bean bíró élete és kora (1972) 10

The Life and Times of Judge Roy Bean
120' · amerikai · dráma, romantikus, vígjáték, western 14

0 díj · 3 jelölés

Szeszélyességéről és kegyetlen ítéleteiről vált híres-hírhedtté Roy Bean bíró. Volt, hogy azért akasztatott fel egy farmert, mert a cowboy helyett a marhát lőtte le. Az sem elhanyagolható tény, hogy az önjelölt vadnyugati bíró korábban bandita volt. Később mégis nemzeti hős lett belőle, mert… [tovább]

angol

Képek 7

Szereposztás

Paul NewmanRoy Bean bíró
Roy JensonTörvényen kívüli
Gary CombsTörvényen kívüli
Fred BrookfieldTörvényen kívüli
Bennie E. DobbinsTörvényen kívüli
Richard FarnsworthTörvényen kívüli
Leroy JohnsonTörvényen kívüli
Fred KroneTörvényen kívüli
Terry LeonardTörvényen kívüli
Dean SmithTörvényen kívüli

További szereplők

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7


Kiemelt értékelések

Serge_and_Boots 

Ez egy nagyon nehéz eset! Szorosan visszakapcsolnék itt a maximum egyhetes Butch Cassidy… és A halál csöndje értékeléseimre, illetve magukra a filmekre: valahol a hatvanas évek legvégén eltört valami azokban a filmesekben, akik egészen odáig magabiztosan gyártották az egyensablonok alapján készült westerneket, és késztetést éreztek arra, hogy az egészen odáig szórakoztató, kőegyszerű erkölcsi mintákból építkező történetekkel reflektáljanak a jelenükre. A régi vadnyugatnak filmről filmre bealkonyult, elkezdtek veszíteni a jók, jöttek a biciklik a lovak helyett, újra és újra végignézhettük a civilizáció megérkezését a poros városkákba. Erre a kvázi-hullámra (új hullámra?) törvényszerűen felültek azok is, akik a maguk szemszögéből akartak reflektálni a jelenségre és az időközben újra megváltozó jelenre – köztük John Huston már csak azért is megérdemelte erre a sanszot, mert személye mintha megtestesítené a filmtörténetet: első rendezésében Bogartot dirigálta, nem is akárhogy, ő készítette a ma talán legklasszikusabb, Gregory Peckkel kiálló Moby Dick-filmet, Rock Hudsonnal egy Búcsú a fegyverektől feldolgozást, de a Casino Royale, az Afrika királynője és A Sierra Madre kincse is az ő filmje.

A Roy Bean bíró… egyébként már csak azzal is kitűnik a klasszikus westernek közül, hogy tele van önreflexióval. Kezdve azzal, hogy nagyon éles, fekete humorral töltött vígjátéki éle van, ami változatos pillanatokban tör a felszínre. Ilyenkor nem hogy komolyan vehetetlen, de egyenesen a groteszkségbe hajol. Máskülönben nem akar hősmítosz sem lenni – a Paul Newman megformálta főhős valójában antihős, egy korlátolt, egomán, a törvényt és a hitet szabadon értelmező figura, akiről mégis érezzük: teremtő erő van a kezében, ezt tudja, és neurotikus elszántsággal erőszakolja azt rá környezetére. Itt egyébként nyugodtan papírra is vethetnénk, hogy a sztori Amerika születésének allegóriája, mármint ami a 13 egykori gyarmat határától nyugatra húzódó területet illeti. A nagy USA ezen részét valóban fegyverrel, önkényesen értelmezett törvénnyel és hittel, kőkemény akarattal teremtették meg. Hogy Milius forgatókönyve ilyen szempontból mennyire éleslátású, arra a Lillie Langtry körüli kultusz mutat rá a legjobban: Bean bíró és követői bálványimádattal vegyes Langtry-rajongása a kereszténység honalapító erejét jeleníti meg, azt a belső ragasztóanyagot, ami nagyban segített az Európát elárasztó barbár népeknek királyságokat alapítani a rómaiak által hátrahagyott területeken.
A film maga, minden intelligens húzása és szellemes megoldása ellenére mégiscsak nehéz eset, és erről maga Roy Bean bíró tehet, aki egyszerűen méltatlan a néző szeretetére és tiszteletére, sőt, az általa létrehozott kolónia is sok szempontból egyenesen ijesztő, ezzel pedig még jóval azelőtt szembesülünk, hogy rájönnénk, ez nem az a fajta western, amiben egy magányos, névtelen idegen igényelné, hogy aggódjunk érte, vagy amiben egy édenkerti kis közösségnek szembe kell szállnia a gonosztevők garmadájával. Itt a valóság képződik le groteszk keretek között: egykori törvényen kívüliek, kurvák, furábbnál furább figurák és az ő adott helyzetnek leginkább megfelelő erkölcsi értelmezésük érvényesül, hogy megszülethessen egy magasabb rendűnek vélt civilizáció – és hát a tanmese talál, hiszen ez történt, nem igaz? Amerikát fegyverek hozták létre, elpusztítva megannyi régi, természet-közeli, a maga módján ártatlan közösséget, rosszkor rossz helyen lévő szerencselovagot, azokat, akik átaludtak egy éjszakát és lemaradtak valamiről. A mozi meta jellegét ilyen szempontból az képezné le legjobban, ha egy jelenetben Paul Newman Roy Bean bírója agyonlőné Paul Newman Butch Cassidy-jét.
Ja, és a jelen problémái: a mozi utolsó húsz percét adó jövőbe tekintés jelzi, hogy a mocsokból lett rend és az öntörvényű, fegyverekkel védett béke alapvetően ellensége a magasabb szinteken, immáron jogászok és pénzemberek által fabrikált újfajta társadalmi igazságtalanságnak. A jelen problémáira adott válaszok talán itt öltenek testet – a hustoni gondolat szerint talán a vadnyugat kultuszától nem lehet teljesen elbúcsúzni, mert annak nyers igazsága sokszor a legvégső igazság is egyben, és olykor nem marad más megoldás, mint elővenni a Coltot.
A Coltról pedig: felvilágosult óvilágunkban nagyon könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy lenézzük és primitív, ostoba, elmaradott dolognak tartjuk az amerikaiak fegyverkultuszát és a fegyvertartáshoz való ragaszkodását. Néha azonban emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a mi nézőpontjaink mások, drasztikusan mások. Esetünkben szinte kizárt, hogy üknagyapáink generációja adott esetben még pisztollyal védte volna azt a földet, amin ma a házaink állnak idegen erők ilyen-olyan szándékú támadásaitól, ez pedig drasztikusan nagy különbség. Ennek megértésében segítenek néha az efféle filmek.

Nehéz eset, viszonylag gyorsan eltaszíthatja magától a nézőjét, de ha erőt veszünk magunkon, érezni fogjuk a nagyszerűségét!


Hasonló filmek címkék alapján