Odaát (2005–2020) 91% 482★

Mint minden sorozatban, itt is akadnak hullámvölgyek. Nem tökéletes. De annyira megszerettem az évek során, hogy nem vagyok hajlandó megválni tőle. Izgalmas, drámai, vicces. Mikor mit hoznak ki belőle. A mai napig a humorát szeretem a legjobban. Egyedi. Nem véletlenül emlegetjük úgy, hogy Odaátosan vicces. :D
A színészek jól működnek együtt, és a legjobbat hozzák ki belőle.
Eleinte, sokszor, nagyon parás részek voltak, aztán inkább átment drámába a dolog. De még így a 11. évadot elérve is hozza, amit kell, hogy fenntartsa az érdeklődésem. Kedvenc. :)

Előre leszögezném, hogy akadnak benne spoileres mondatok, úgyhogy aki nem kíváncsi rájuk, az inkább ne olvassa el.
Nem is tudom miért nem írtam még ehhez értékelést, hisz mondhatni egy meghatározó sorozat (volt) az életemben.
Már az első rész után tudtam, hogy végig kell néznem, pedig bevallom az első rész semmi, a 14x20-hoz képest. erről majd később
Adott két testvér, akik elindulnak megkeresni az apjukat egy ’67-es Chevrolet Impalával, közben pedig rengeteg hátborzongató ügybe keverednek. Majd miután meglett a papa és nem sokkal később el is hunyt, a két testvér folytatja a harcot a természetfelettivel. Azt hinnénk, hogy csak ennyiről szól, de nem. Egy családról szól, akik képesek feláldozni magukat egymásért, akár többször is. Megtanulhatjuk, hogy nem a vér határozza meg a családot. Képesek voltak egymásért megjárni a Poklot, a Purgatóriumot és még betekintést nyerhettünk a Mennybe is.
Találkozhattunk démonokkal, angyalokkal, leviatánokkal, szellemekkel, alakváltókkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal…sokkal több szörnyeteggel, mint ami most eszembe jutott. Sőt, találkozhattunk magával a Sátánnal és Istennel is.
A Winchester tesók közötti konfliktusok is csak azt mutatják, hogy mennyire fontosak a másiknak, még ha időnként véresen komoly volt köztük egy-egy vita.
Sok szereplőt a szívembe zártam, akiktől hosszabb-rövidebb időn belül búcsút is kellett mondanunk, de kár bánkódni, a többség hősként halt meg.
Ahogy Cass, úgy Sam, Dean és Jack is hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül a 14 évad alatt. bár tudjuk, hogy Cass nem volt jelen a kezdetektől
Vannak unalmasabb részek is, nem vitás, de még azok is érdekesek, hisz a srácok szívük-lelkük beleadják a szerepeikbe és a könnyeik igaziak.
A 14. évadra már szinte minden bonyolulttá vált, bonyolultabbá, mint egykor volt. Cas, Dean és Sam egyfajta apaszerepet játszanak Jack életében, ami elképesztően édes, hisz tudjuk, ki (volt) valójában az apja.
A 14x20-ra visszatérve. Ez az epizód számomra átírta az egész eddigi történetet. Már teljesen máshogy tekintek rá, tudván, ki mozgatta a szálakat. Mondhatni ez volt a kedvenc részem a sorozatban, ekkor könnyeztem meg először, az eseményeket. sose hittük volna, hogy Isten egyszer főgonosz lesz, ugye? A végén felcsendülő Motörhead számtól valósággal kirázott a hideg. Na ebből hogyan fogtok kikeveredni srácok? :c Bár kissé furcsa, hogy hirtelen átmentünk Walking Dead-be

Mindig is úgy hittem, ez az út soha nem érhet véget, de mégis, nemsokára véget ér. A 15. évaddal lezárul egy történet, egy szakasz, ami meghatározó eleme volt az életemnek. Nem lesznek új ügyek, új szereplők, új gonoszok. Csak reménykedni tudok, hogy a karakterükhöz méltó véget fognak kapni a srácok.

Kétségtelen, hogy egy korszak lezárult a sorozat végével, hangozzon ez bármilyen nyálasan is, de megérdemli a szóhasználatot miinden hibája ellenére. És amikor azt mondom, minden, akkor úgy is értem. Olyan sok, nagyon sok és még annál is több bőrt húztak le róla, hogy már csak hús és csont maradt belőle. Kínos, izzadva erőltetett, rossz volt nézni, ahogy leépül a sorozat, a karaktereiben főleg, akik formálták a cselekményt. Nálam az 5. évadtól kezdett el sok lenni, mégis hasonló lelkesedéssel néztem a 12. évadig. Klasszikus amerikai country road feeling, két, majd egyre több szerethető szereplővel (Crowley-val igazából nálam bezárult a kör, a többieket utána már nem igazán tudtam megkedvelni, a 10. évadtól) és nincs hiány kalandból és humorból sem.
Annak idején azonnal magába szippantott, hogy az elhíresedett vagy kevésbé ismert rémtörténeteket, babonákat, legendákat dolgoz fel, épít fel általa egy egész világot. Amire később ráöntött egy adag Biblia-sztorit is, amivel kissé elkanyarodott az eredeti „identitásától”, kiszínezve és túlfantáziálva az egészet. Viszont látszott, hogy próbál mindig visszakanyarodni az előző évadok stílusához azáltal, hogy a civil életből kezdi az epizódot, majd megkezdődik a nyomozás és kiterjeszti egy apokalipszissé a szezon végére.
Miért nyolc csillag? Minden szeretetem és tiszteletem belesűrítem, fontos kis helye van a szívemben és alapvetően szeretek visszagondolni rá, mert átsegített egy nehéz időszakon és része volt az első gimis éveimnek. Meglátok egy Impalát, azonnal eszembe jut. Egy ideig még a hamburgerről is Winchesterék jutottak eszembe, a tevebarna ballonkabátról pedig Cass. Ó, és minden alkalommal, amikor meghallom az Eye of the Tigert, Deant látom magam előtt, ahogy az Impala tetején tátog. https://www.youtube.com/watch… A Carry On My Wayward Son pedig… you know. Fáj, hogy ilyen utat járt be végül, de jó show volt.

1. évad
Amennyire tartottam ettől a sorozattól, annyira megszerettem. Dean és Sam a kedvenceim lettek nemcsak a humoruk miatt, hanem a ravaszságuk és gyors észjárásuk miatt. Az epizódok cselekményei pedig nagyon izgalmasak voltak, igaz, picit féltem is, így már késő este nem mertem megnézni egy epizódot sem belőle. :D
A két fiút nagyon sajnáltam, elég sok mindenen mentek keresztül gyerekkoruk óta. És az évad vége…Izgalmas volt és kíváncsi vagyok, mit fog még kisülni a további évadokból. :)

Anno a testvérem mutatta ezt a sorozatot, de az első pár rész után feladtam, mert túlparáztam a részeket, például a Bloody Mary-s rész után napokig tükörbe is alig mertem belenézni:).
Aztán a barátaim jó pár évvel később újra felhozták a sorozatot és fogadásból hihetetlen rövid idő alatt ledaráltam az első 5 évadot. És azóta szerelem a sorozat és nálam nagyobb rajongója kevés akad:))).
Bár vannak hullámvölgyei (ilyen volt számomra a 7. évad a leviatánokkal) , de a végtelenségig el tudnám nézni Dean és Sam kalandjait:).

Ennél a sorozatnál is vannak jobb és rosszabb évadok. De egyszerűen nem lehet nem szeretni. A poénok, a szereplők, a történet, a dráma, a lények. Mind egy olyan világ részei amit sokan megismertek és megszerettek, és sehogy se tudnak tőle elszakadni. Nem mintha akarnának ;)
Még öregkoromban is el tudnám nézni a szintén öreg (de nagypapásan cuki) Samet, Deant és Castielt (na jó meg persze Crowleyt :D) ahogy különböző kalandokba keverednek. Örök és megunhatatlan kedvenc ^^

Annak idején egy barátnőm ajánlotta lelkesen a figyelmembe ezt a sorozatot, mondván sokkal jobb, mint amit nézek. Kétkedve fogadtam, de majd megnézem ha épp úgy adódik. Pár hónappal később alakult úgy, hogy nézendő sorozatot kerestem és eszembe jutott ez, hát akkor legyen. Első résznél megállapítottam, hogy hát nem rossz, de nekem kicsit sok, „félős”. Második részt „természetesen” viharban és éjjel néztem, mikor az egész épületben elment az áram.. Inkább elmentem aludni, másnap meg valahogy nem volt kedvem hozzá, s egy másik sorozatnak álltam neki. Mikor azzal végeztem, körülbelül félév múlva vettem elő, ugyanis nem igazán szeretek félbehagyni filmeket/sorozatokat, ha már elkezdtem. /Ez néha jó, néha nem../ Úgy a 6. rész tájékán szerettem bele, s elég hamar behoztam a pár évadnyi lemaradásom, sosem gondoltam rá 1 másodpercig sem, hogy abbahagyom.
No de hogy a sorozatról is essen szó:
Nagyon szerettem a kialakított legendákból, mitológiából, kereszténységből…stb létrehozott világot, újszerű megközelítésekkel. Izgalmas volt, drámai, s a humorát nagyon szerettem, s önmagát sem volt rest olykor kinevetni. A Winchester tesókat. Cas-t, Crowleyt. Babyt. /Lucifert/ A szerelem is helyet kapott ugyan, de mégiscsak a családon volt a hangsúly, ami mint tudjuk nem végződik a vérszerinti rokonokkal. Erőssége volt, hogy annyira megszeretted a srácokat, Cast (..)stb, hogy ezáltal a sorozatot is magát. Nagyon látszott az is, hogy szívvel-lélekkel készül.
Nem volt hibátlan, ezzel tisztában vagyok, de én nagyon szerettem, de a múlt idő nem igaz, mert még mindig szeretem. Sokat köszönhetek a sorozatnak, részt vehettem két convention-ön, GISH-en, ami örök emlék marad, s vannak olyan epizódok, ami bármikor felvidít. Biztosan újra fogom nézni.. Az utolsó epizódokat, legfőképpen az utolsót végigbőgtem. Biztosan újranézős sorozat.

Annak ellenére, hogy nagyon nehezen álltam neki az utolsó évadnak, akkor is kedvenc marad. Nagyon szerettem a két fiút, de sok nagy karakter feltűnt mellettük akiknek örültem, sírtam, megint örültem, megint sírtam. De elmondhatjuk, a 15 évad kb. ennyire volt kiszámítható vagy kiszámíthatatlan, hogy sosem tudhattuk egy-egy arcot meddig láthatunk.
Nekem az első 5-6 évad jobban tetszett (vagy már pontosan nem is tudom meddig), amíg tartott az igazi vadászat. Sok poénos rész volt amiknél lehetett fulladozni a röhögéstől, de voltak „majdnem gatyába piszkító” részek is.
Végére kicsit becsömörlött az ember a sok „most kit kell feltámasztani” témába. Az utolsó évad egy igazi kihívás volt nekem. A köcsög Istentől teljesen kakukkoltam. A vége kiszámítható volt, de mégis nagyon szép zárást kapott. Deant sajnáltam, hogy nem azt a fajta boldogságot kapta amire mindig is vágyott, de így is szép volt.

Na, jó, így több mint két évad után azt hiszem, értékelek. És mivel nem tudok elfogulatlan lenni, ezért 10 csillag (ha lehetne Deant külön csillagozni, akkor az 10000000000000 csillag lenne XD).
Jó az alapsztori, tetszenek a kis különálló történetek, tetszik, hogy egy nagyobb, hosszabb szál is van benne, hogy mindig tudnak újat hozni. Kíváncsian várom a 4. évadot :)))

Fáj…istenem,hogy fáj ez az a lezárás.Szétbőgtem a fejem,és csak annyit tudok mondani köszönöm Supernatural…köszönöm az elmúlt 5 évet amiben a szívemhez nőttél,a sok izgalmas kalandot,a szereplőket,hogy mindig itt voltál,hogy kicsit kiszakadjak a valóságból.Voltak hullámvölgyek,nem olyan erős évadok,de a hangulat,és a szereplők miatt érdemes volt végig kitartatni.Nagyon örülök,hogy 5 évvel ezelőtt Snapchaten egy ismerősöm kirakta a sztorijába,hogy ezt a sorozatot nézni,ha nincs az a sztori sosem kezdek bele,nem ismerem meg a Winchester fivéreket,és nem változtatja meg a sorozat merőben az életemet .Szeretlek titeket Winchester tesók,örökre szeretni foglak.
Egyelőre csak ennyit vagyok képes írni vissza-vissza nyelve a könnyeimet.
#SPNfamilyforever