Henry Roth mesekönyveket ír, de ki nem állhatja a gyerekeket, meg úgy általában az életet. Egyetlen barátja az illusztrátora, Rudy Holt, aki épp az ellentéte. Ennek ellenére jól összeszokott párost alkotnak. Miután Rudy hirtelen meghal, az amúgy is szorongó Henry úgy érzi, hogy szigorú… [tovább]
Nélküled nem megy (2007) 18★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
First Look International
Hart-Lunsford Pictures
Plum Pictures
Kedvencelte 2
Várólistára tette 37
Kiemelt értékelések
krlany
Semmiféleképpen nem vígjáték, sőt, elég fura film, beteg zenékkel. De ennek ellenére van benne valami.
Hogy a férfi főszereplőbe miért lehet beleszeretni, annak ellenére, hogy antiszociális, kényszeres és tele van fóbiákkal, megértem. Jól sikerült körbejárni a karaktert. A nőnél viszont ez már nem ennyire egyértelmű. Igazából eléggé semmilyen.
A hód viszont rendben van, akkor is, amikor csak szimbolizál, és a kavicsba zárt emberke ötlete is tetszik.
kkatja
Nagyon szerethető kis történet, remek beszólásokkal az életről:
„- Az élet nem más, mint a nyomor végtelen káoszába vesző boldogság utolsó parányi visszhangja.
– Ez gyenge volt.
– Az élet nem más, mint egy néha feltörő kacaj, mely áthasítja a végtelen mélységű fájdalmat.
– Ez a kedvencem!
– Mert igaz, azért.
(…)
– Tudod, mi az élet?
– Az élet egy sátánszerű apró kacaj a pokol felé tartó erőltetett menet közepén.
– Nem, nem az!
– Egy mérhetetlen nagyságú fájdalom?
– Nem!!!!! – Az élet egyetlen ugrás a boldogságért!
… – Tudom.”
és ez így is van! Mindig merjünk ugrani és boldognak lenni! :))
Népszerű idézetek
kkatja
Henry Roth: Az élet nem más, mint a nyomor végtelen káoszába vesző boldogság utolsó parányi visszhangja.
Rudy Holt: Ez gyenge volt.
Henry Roth: Az élet nem más, mint egy néha feltörő kacaj, mely áthasítja a végtelen mélységű fájdalmat.
Rudy Holt: Ez a kedvencem!
Henry Roth: Mert igaz, azért.
[…]
Rudy Holt: Tudod, mi az élet?
Henry Roth: Az élet egy sátánszerű apró kacaj a pokol felé tartó erőltetett menet közepén.
Rudy Holt: Nem, nem az!
Henry Roth: Egy mérhetetlen nagyságú fájdalom.
Rudy Holt: Nem! Az élet egyetlen ugrás a boldogságért!
Henry Roth: … Tudom.
Londonna
– Az élet nem más, mint a nyomor végtelen káoszába vesző boldogság utolsó, parányi visszhangja.
Londonna
– Egész életemben akartam valamit, mégis próbáltam nem megtalálni. Mindig messziről kerültem mindent, ahol lehetetett. És hirtelen… Ez az átkozott dolog a nyakamra tekeredett.
– Te miről beszélsz?
– Rólad. Rólad! Mert te… Te vagy az átkozott dolog. Te, én… Úgy… Úgy értem, hogy te… Te… Á… Nem tudlak leírni. Én nem írok ilyen marhaságokat, amit… Azok írnak, akik ezeket a könyveket írják. Szerelmes könyveket és verseket… Vagy a hülye kis regényeket a nyálasképű írójukkal a borítón… De tudod… Tudod, hogy miről beszélek? Te a hercegnős sztori vagy! […] A tündérmesében. Érted, miről beszélek?! […] Én bármit megtennék érted. És mégis megpróbáltam valahogy nem látni. Bármi áron.
