Mellékhatások (2013) 74% 139★

Nem volt rossz film, kicsit untam pedig érdekes sztori volt. A szereplők sem voltak rosszak, a két nő agyafúrt volt, hogy mindezt eltervezték. Szegény Channing esett áldozatul nekik. :-D Jude Law is eléggé jó volt tetszett a szerepe, csak sikerült elérnie, hogy lebuktassa őket. :-D De azért eléggé kiszámítható volt az egész.

Ez a film tökéletesen példázza – bár, mivel gyilkosságról volt szó, igen szélsőségesen –, hogy a depresszió pont megfelelő eszköz arra, hogy önmagunkat érdekessé tegyük, és erre hivatkozva megússzunk dolgokat. A hányinger kerülget az ilyen emberektől; „depresszió az, amikor nem tudjuk elképzelni a jövőt”. Oh, istenem… ebből kiindulva az egész emberiség minden rossz nap, vagy kudarc után a homlokán hordhatná a depresszió profit-gazdag bélyegét.
Ellenben a film valami zseniálisan húzza le a leplet a szövevényes csavarosságról, amihez már-már tökéletes színészi alakítás társul. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti az összeesküvés-elméleteket a valóságba importálva, és nem csupán a fantáziában megragadva.

A leírás meg a szereposztás miatt nagyobb reményekkel álltam neki, mint kellett volna. Kicsit inkább untam, pedig érdekes téma volt, Jude Law azért eléggé odatette magát így is. Emily sokszor eléggé idegesített, de el lehetett viselni. Egyszer nézős kategória.

Izgalmas film volt, tele meglepetésekkel. Örülök, hogy nem olvastam utána mielőtt nekikezdtem, mert így voltak benne fordulatok, amikre nem számítottam. A cselekmény vezetés is jó volt, végig fenn tartotta a figyelmem.
Családi filmezéshez szívesen ajánlom, mert olyan krimi, ami nem túl felkavaró, de a témája jó beszélgetés indító tud lenni.

Aztán kiderül nem is a gyógyszerekről szól ez a film hanem egészen másról….majd jön egy újabb csavar…..majd még egy.

Ez engem megvett kilóra. A színészeket bírtam, mindent elhittem nekik. Már az első kis zenei prüntyögés magával ragadott, és a szép lassan kibontott, igazából minden egyediségre törekvés nélkül, nyugodtan és hosszan vett jelenetek vittek magukkal. Gyanútlan voltam, előzetes tudás nélkül, és így a feléig megleptek a fordulatok. Onnantól azért nem hiszem, hogy bárki meglepődne a folytatáson, bár nyilván valami bosszúállós thrillerbe is el lehetett volna indulni. Kicsit talán az egyszerűbb megoldást választották, de így a szórakoztatás keretein belül maradtak.
VISZONT: nagyon kemény általánosítási alapokkal dolgozik a film. spoiler A tűzzel játszanak… Angolul is, itt is olvastam a melegeket vagy a pszichés betegeket megbélyegző véleményt. Nem, a depresszió nem depiskedés, nem eszköz, hanem betegség! Vissza a filmhez: az egész egészségügyet érintő kérdések is hasonlóan a jó öreg összeesküvés-elméletekre játszanak rá. Jó, tudom, a filmekben minden politikus igazi maffiafőnök. Egy sima fejfájáscsillapító mellékhatásait is jobb nem nézni, de itt komolyabb gyógyszerekről van szó. Nem olyan egyszerű ezt mindenkinek egy csavaros krimiként néznie. Nem akart több lenni, de hát az ilyen „én nem akartam” dolgokból néha tudjuk, milyen bonyodalmak származnak. Nem igaz? ;)

Érdekes történet, semmi különlegesség, tulajdonképpen sablonosnak is nevezhetjük, de úgy látszik, jókor talált meg a film. A lényeg, gyilkosságra való felbujtás miatt letartóztatják a spoiler, aki már nekem az elején is nagyon gyanús volt…a szeme sem állt jól :)
Nagyon jól játszott Rooney Mara, engem meggyőzött!

Parádés szereposztás, érdekesen induló történet. Nekem kicsit kiszámítható volt, de ennek ellenére határozottan tetszett, amit a készítők kihoztak belőle.

Két tény előre lebuktatta a fordulatot, az egyik spoiler, a másik pedig hogy spoiler.
Ha előre megsasolom, hogy kik játszanak benne és észreveszem Channing Tatumot, dehogyis nézem meg, viszont szerencsére a bútorfóliázás még pont az elején adott annyi izgalmat, hogy ő addig jól meg is halt, mire bemelegedtem a melóba és már jobban figyeltem a filmre. Nem volt nagy szám, a spoiler-ra kíváncsiaknak ajánlom sok szeretettel, max ez volt az értelme annak, hogy leporolták a sztorit.