Mahou Shoujo Madoka Magica (2011–2011) 91% 31★

A cuki plakát megtévesztő lehet, bár azt már tudtam, hogy a Madoka elég híresnek számít a mahou shoujo művek között, nem számítottam ilyen grafikai megoldásokra. Nagyon különleges a látványvilága, ezen pedig a zenék hatalmasat dobnak. Imádom Kajiura Yuki munkásságát, gyakorlatilag az első másodpercek után felismertem a zenéjét, pedig eddig valahogy elsilottam afölött, hogy ő is közreműködött ebben az animében. Pedig ha tudtam volna, már hamarabb új kedvencet avathattam volna. Madoka nagyon szimpatikus volt nekem az elejétől kezdve, ő tényleg egy olyan kedves, őszinte, nyílt és naiv lány, mint az ismertető mondja, mégis sokkal több van benne, mint amit első ránézésre az ember gondolna róla. Lehet, hogy retteg és bizonytalan, mégis van tartása, és mindig hű próbál maradni önmagához. spoiler A másik nagy kedvencem Homura volt, nagyon szurkoltam neki mindvégig most hirtelen nem ugrik be melyik sztori, de tuti már láttam/olvastam hasonlót, mindkettejüket más miatt tisztelem és szeretem. A többiek karaktere annyira nem került közel hozzám, de nekik is volt saját személyiségük és céljaik. A sorozat szimbolikája és az általa boncolgotott kérdések is nagyon elgondolkodtatóak, ez tényleg egy zseniálisan összerakott sorozat.

Na, akkor írjuk meg rendesen. Sosem néztem Mahou Shoujo animéket, gyerekként elkerült a műfaj, felnőttként nem vonzott. Ha nem ajánlották volna, valószínűleg ez a sorozat sem kerül elém. És nagyon sajnálnám.
Két részen keresztül rendíthetetlenül próbálja elhitetni a nézővel, hogy valami cuki, rózsaszín, bájos dolgot fog kapni… aztán a harmadikban, egyetlen pillanat alatt, tényleg egyik snittről a másikra eldurvul. Sötét lesz, komoly lesz, filozofikus lesz, nagyon erős szimbolikával, rengeteg kérdéssel és utalással. Már a rövid értékelésben is írtam, nagyon emlékeztetett a Metamorfózis-trilógiára (nem ez az első eset, hogy anime nagyon emlékeztet rá… *az Owari no Seraph Gurenjére néz, aki még mindig pontosan ugyanolyan, mint Aira*), ha abból anime készülne, szerintem a látványvilága, a stílusa nagyon hasonlítana ehhez, az üzenet, a zárás pedig sok szempontból erősen átfed, különösen az első résszel, az Alekszandrával, de vannak hasonlóságok a másik két kötettel is. Ez pedig elképesztően pozitív, mert azt jelenti, hogy mer abszurd és tömény lenni, mer komolyan meglepni. Rengeteg különböző értelmezést lehet bekötni, kezdve a felnőttéválás és a kamaszkor egy meglehetősen sötét megjelenítésétől (spoiler), a kívánságok kérdésén át (spoiler), a Faustos elemekig, spoiler, és a magasabb filozófiáig (Az érzelmek, mint energia, az egyes boszorkányok szimbólumai, szín-szimbolika, fegyver-szimbolika, stb.) minden előkerül benne. A karakterek mind megérthetőek, mind szerethetőek valamiért… nekem a kedvencem majdnem végig Homura volt, aztán a végén Madokáról bebizonyosodott, hogy ismét kicsit olyan, mint Szaska a Metamorfózisban – végigkövettem az útját, a fejlődését, kezdetben távolról, azonosulásra képtelenül, és a végső döntésénél rádöbbentem, hogy nem csak megszerettem, de nagyon tisztelhetőnek, és elképesztően szépnek találom, amivé válik. Az animáció elképesztő, eszközként alkalmazza a diszharmóniát, egyszerűen elszédít összezavar, és ez a lényeg. Ugyanez igaz a zenére – általában gyönyörű, nagyon illik a hangulathoz, de amikor kell, akkor pont attól lesz zseniális, hogy mennyire nem harmonikus, mennyire kellemetlen hallgatni. A harmónia és a diszharmónia ellentéte nagyon jól működik.
Összességében: Kedvenc lett. Fogok még rajta gondolkodni bőven, kiderül, hogy mind a lelkesedés, mind a párhuzamok inkább az első benyomás részét képezik, vagy tartósan így vélekedem majd a sorozatról, de elsőre megdöbbentően berántott. Bátran merem ajánlani, ha az ember valami különlegeset, felkavarót, és mégis szépet keres.

„Az állandó bizalmatlanságon túl a Madoka Magica számos más elemmel is átformálja a magical girl-sorozatok sémáit. Nevezhetjük a műfaj Trónok harcának is olyan szempontból, hogy a fantasy történethez hasonlóan itt sincs senki biztonságban, hiába tölt be főhős vagy egyéb szerepet. Madoka világában komolyak a tétek, nincs gyógyító Ezüst kristály vagy egyéb eszköz egy-egy végzetes sérülés gyógyítására. Vagy ha véletlen mégis akad ilyen, az csak komoly kockázat árán használható fel. Egy ilyen világban semmiképp sem lesz happy end.

A Madoka Magica-élményt csak egy dolog rontja el, mégpedig egyes grafikai megoldások. Az animáció, a figurák és a köréjük álmodott világ követik az animék stílusát, a jól ismert japán precizitás köszön vissza a képsorokról. Viszont a párhuzamos világ papírmasé vagy gyermekrajzokat idéző kaotikus ábrái nagyon elütnek a sorozat képvilágától, diszharmonikus érzést keltenek a nézőben. Meglehet, ez is a célja a párhuzamos világ ilyen stílusú megjelenítésének, de jobban működne, ha nem dobná le ennyire a képernyőről a teljesen más stílusú animációt.”

Bővebben: https://anti-gane.blogspot.com/2018/12/magical-girlnek-…

Aludnom kellett egyet, hogy értelmesen tudjak róla értékelést írni. Nem nézek sok animét, főleg nem mahou shoujo kategóriájút és ha nincs a Snitt,nem is jutott volna eszembe, hogy ezt megnézzem.
Kijelenthetem, hogy ez az egyik legmegtévesztőbb dolog, amit valaha láttam. Amilyen bájos az eleje, a végére olyan tömény és filozofikus lesz, nagyon erős és összetett szimbolikával. Rengeteg értelmezési lehetősége van és sok benne a kulturális utalás. Miközben néztem, sokszor volt Faust- feelingem ( Kyubey tisztára Mephisto), és oldalakon keresztül lehetne elemezgetni az egész sorozatot. Nagyon okos és jól felépített a történet, a képi világa csodálatos, és a zenéjét is szerettem hallgatni.
A végére kifejezetten szürreális lett és hiába számítottam valami hasonló zárásra, Madoka végső döntése egészen meghatott és nagyon szép lett.
Kedvenc lett, imádtam és már szerkesztem is az AMV-t, mert nem bírok magammal.