Lou Andreas-Salomé, The Audacity to be Free (2016) 100% 1★

Kiváló életrajzi film egy női úttörőről.

Azok számára, akik a századforduló egyik legtermékenyebb európai protofeministájáról szeretnének többet megtudni, Lou Salome története minden szempontból telitalálat. A protestáns Angliához hasonlóan Németország is „viktoriánus” volt, egészen az értelmiségi nők elhallgattatásának intézményesítéséig. Jók voltak a házasságra, a gyerekekre és a társasági összejövetelek lebonyolítására. Salome nem volt hajlandó ilyen hagyományos béklyókat viselni, és bár botrányt botrány után okozott, egyedülálló és gyermektelen maradt, és olyan filozófiai és pszichológiai műveket írt, amelyek azóta már majdnem feledésbe merültek (és majdnem elvesztek), de meglepő módon ma is aktuálisak. A film művészien rendezett, erős korhű színészi játékkal, mély díszletekkel. Több jelenet is van gyors filozófiai eszmefuttatásokkal, amelyek az érveket nem ismerők számára nehézkesnek tűnhetnek, de akiknek van némi filozófiai hátterük, azoknak élvezet hallgatni őket.
Salome-t imádott férfiak vették körül – Ree, Nietzsche, Andreas, Rilke, Jung, Freud –, de a romantikus elkötelezettséget feláldozta a szellemi kiteljesedés javára: a fő kivétel Rilke volt. Később életében szabadon randevúzott, mint egy férfi, és semmiért sem kért bocsánatot. Bécs, Róma és Berlin szalonjaiban csodálták intelligenciájáért és stílusáért, és minden férfi, akivel találkozott, a párja volt. Az elbeszélésnek van néhány lassú pontja, mint a legtöbb korabeli drámának, de összességében inspiráló, hogy ez a film elkészült. Valószínűleg arra készteti a kíváncsiakat, hogy többet olvassanak az életéről és munkásságáról. Mint a legtöbb történelmi életrajzi filmben, minél többet tudunk, annál kifizetődőbbé válik ez az ábrázolás.