Life (2015) 61% 10★

Akiknek ajánlom a filmet: Robert Pattinson rajongóknak, vagy Dane DeHaan rajongóknak. Akiknek nem ajánlom: James Dean rajongóknak.
Nem tudom mi zavart jobban, az, hogy a kor hangulata egyáltalán nem jött át, vagy az, hogy rémunalmas volt az egész, vagy az, hogy Dane DeHaan a kölyökképével és a túlerőltetett mély hangzásával minden volt csak James Dean nem… azt már megfigyeltem, hogy ha egy színész játszik el egy másik színészt akkor (szinte) mindig a hangszínen bukik el a dolog. Kinézetre lehet úgy maszkírozni, fazonírozni valakit és lehet mesterien utánozni a gesztusokat, hogy hasonlítson xy-ra. Na de a hang? Azt azért nem olyan egyszerű reprodukálni… (egyetlen pozitív példát láttam/hallottam eddig: Kenneth Branagh Laurence Olivier-ként, aztán ezzel be is zárult a kör).
Három csillagot megért a dolog, mert rájöttem, hogy Robert Pattinson nem is olyan borzalmas mint gondoltam, csak a filmjei rosszak. Mint ahogy ez is…

Vannak életrajzi filmek, amiknek az a legnagyobb hibája, hogy nem tudják igazán kihasználni a témájukat, és képtelenek megragadni a főhősnek választott hírességnek a jellemét, az életében bekövetkezett fontosabb eseményeket és az utat, amit bejárt. Ilyenkor a film hajlamos unalomba fulladni, vagy épp semmiről se szólni, hogy aztán a néző egész végig azon morfondírozzon, tényleg erre akar-e elpocsékolni két órát az életéből.
Ez is film is épp ilyennek indult, és a végére sem volt képes teljesen kikecmeregni a magának ásott gödörből. A történet feleannyira sem érdekes, hogy kitöltse a rászánt játékidőt, így rengeteg az üresjárat, és az idő nagy részében épp csak a jellemek felszínét kapargatjuk. Amint elkezdjük megismerni Dean családját és múltját, illetve a szereplők rálépnek a jellemfejlődés rögös földútjára, rögtön javul a helyzet, ám addig leginkább túl kell élni a filmet.
Ami mégis hatalmas pozitívum, és élvezhetővé teszi az egész alkotást, az a színészi játék. DeHaan ismét zseniális, a helyén van minden rezdülése (csak vállalna már szerepet valami jobb filmben is), és még Pattinsont se akartam nekifutásból arcon rúgni, ami nálam már a maximum elismerés. A mellékszereplők felejthetőek, de ők ketten tényleg kihozták magukból a maximumot.
Szóval ez a nagy helyzet, egy jó forgatókönyvvel ez a film elmondhatatlanul király is lehetett volna, így viszont legfeljebb a megnézésbe fektetett időn sajnálkozhatunk, maradandó károsodást nem okoz.

oké ez nem egy jó film tényleg nem az. Konkrétan semmilyen történetet nem mond el és semmi nem történik benne. Ennek ellenére megfogott és be is raktam a kedvencek közé. A hangulata és a színészek kiemelten jók voltak Dane az egyik kedvenc színészem lett az évek alatt és Pattinson is simán tűrhető a filmben. A film fő problémája, hogy egyszerűen nem tömegeknek készült és, hogy a célja nem az volt főképp, hogy minket érzelmileg befolyásoljon hanem, hogy csak elmesélje a fotók történetét. És ez a történet fele annyira sem érdekes, hogy filmre vigyék de még így is meglehetett volna oldani (szerintem), hogy ebből végül egy jó film legyen. Olyan mintha egy lefilmesített wikipédia cikket néznénk sokszor. Bár láttam már James Dean filmet nem tudom mennyire volt komolyan ilyen a személyisége (ilyen tompa és tényleg semmivel sem törődöm).

Ezt a filmet igazából senkinek nem ajánlanám de szerintem mindenkinek vannak olyan kedvenc filmjei amik tudja, hogy fele sem annyira jók attól még közel kerül a szívéhez hát ez nekem ilyen film.

Csalódtam. Mélységesen mélyen. Az alaptörténet érdekesnek tűnt, a főszerepre kiválasztották az egyik kedvenc színészemet, a trailer is jó filmet sejtetett… aztán az egészből nem lett semmi.
A cselekményben hiába kerestem értelmet, nem találtam; én kíváncsi lettem volna, hogy Dennis milyen okokból kifolyólag döntött James Dean lefotózása mellett, illetve a koncepciójáról is elárulhattak volna néhány dolgot, de ő állandóan csak állt, nézett és motyogott maga elé. James Deanről eddig csak hézagos ismereteim voltak, sokat nem tudtam az életéről, a viselkedéséről, de a film megtekintése után sem lettem okosabb. A rendszer elleni lázadása ugyan elég egyértelműen volt ábrázolva, de életének egyéb területeit nem nagyon tárta elénk a rendező, csak megkapargatta a felszínt. Dean ellentmondásos személyiségéből is keveset láttunk. A film második felétől fogva pedig olyan érzésem támadt, mintha csak a fotográfiák népszerűsítése és szélesebb körben való megismertetése miatt készült volna el ez a film, mert más egyéb tekintetben meglehetősen alulteljesített. Nulla cselekményépítés, nulla karakterépítés, a lényeg, hogy pontosan rekonstruálhassuk a mára kultikussá vált képeket. Sajnálom a szereplőgárdát, hogy ilyen filmre kellett elpazarolniuk a tehetségüket.

10 éves voltam, mikor megtanultam egy kötetnyi karakterdarabot zongorán, de ezt így önmagában nem lehetett volna előadni, ezért a szüleim a címekkel és egy üveg borral leültek és írtak köréjük egy mesét.
Kicsit ilyennek éreztem ezt a filmet is – megvoltak a fotók, és kellett hozzá egy kerettörténet. És ha innen nézem, ez a koncepció teljesen jól sikerült.