Lady Macbeth (2016) 65% 48★

Nagyon szeretem az ilyen hangulatú filmeket. Lassú, komor, kevés szereplővel és még kevesebb (gyönyörű) helyszínnel. A kosztümök, a színek és a fények lenyűgözőek, nem a cselekményen, hanem a karaktereken van a hangsúly. Florence Pugh ígéretes színésznő, ráadásul tejesen természetesen hozza az őrült nő figuráját. Nagyon jól áll neki a kicsit merev, rideg és szenvtelen szerep, simán elvitte a filmet. Érdemes még kiemelni Naomi Ackie játékát is. Az általa életre keltett Anna a film egyetlen kedvelhető, ám nem kiszámíthatatlan alakja. A főszereplőtől, Katherine-től undorodtam. Nagyon elégedett vagyok a látottakkal, az értékelések alapján sokkal rosszabbra, unalmasabbra számítottam. Nekem nagyon tetszett ez a lassú folyású, nem cselekményorientált sztori, ami bemutatja, mi mindenre képes egy nő a szerelemért és önmagáért.

Amikor körülbelül egy óránál tartottam, akkor még az volt bennem, hogy ezt nagyon lefogom pontozni. Főleg azért mert piszkosul feldühítettek a karakterek, a borzalmas történések…
Aztán a következő félórában kezdett másképp hatni rám. A végén voltak jelenetek – hosszú csendek és mozdulatlanság – amiktől megborzongtam és a torkom is összeszorult. Feszültség… Szóval végül egészen lenyűgözőnek találtam ezt a filmet és ez engem is meglepett.

Tetszett is, meg nem is. Egyrészt imádtam, ahogy dacolt a férje elnyomásával, hogy ő nem csak egy tárgy, amit megvásároltak. Másrészről viszont undorodtam amiket tett a szerelem nevében. Abban a korban minden nő gyagyás volt? Valószínűleg a tartós szexhiány lehetett az oka meg a fűző.

Florence Pugh annyira lenyűgözött a Fekete Özvegy (2021) című filmben nyújtott alakításával, hogy muszáj volt utánanéznem a munkásságának, és azért választottam ezt a filmjét, mert ódákat zengtek a benne látható színészi játékáról. Az angliai helyszín és a történet kosztümös jellege hamar magával ragadott, ugyanakkor kissé fárasztó volt a repetitív, szürkés képi világú jelenetek követése még annak ellenére is, hogy tisztában voltam vele, a rendező így kívánja érzékeltetni a néző számára, milyen egyhangú unalomban telnek Katherine mindennapjai. Azt gondoltam, a tiltott viszony által fellángoló szenvedély talán a cselekményvezetésre is hatással lesz, hogy a fiatal nőben zajló, elfojtott mentális-lelki folyamatok végre külsőleg is megmutatkoznak, a benne gyűlő fájdalom, sértettség, bosszú hirtelen kirobban, és minden útjában álló, rá veszélyt jelentő egyént, dolgot elsöpör. Sajnos tévedtem, az események lassan folydogáltak tovább, hiába volt érzékelhető a jelenetekben a feszültség, hiába sikerültek egyszerre félelmetesre, megdöbbentőre, sőt helyenként humorosra a spoiler, mégsem tudták igazán fenntartani a figyelmemet a történések. Mint mondtam, elsősorban a főszereplőt játszó színésznő miatt érdekelt a film, és ugyan látványosabb, akár harsányabb játékra számítottam tőle, apró gesztusai, arcmimikája így is rengeteget elmondtak arról, mit érez és gondol az adott szituációban Katherine, visszafogottságával pedig tökéletesen testesítette meg az elnyomott, de kitörésre, önállóságra, szabadságra vágyó nőt.
Összességében nézve egyszeri nézésnek elment függetlenül attól, hogy más stílusú elbeszélést vártam tőle, s bár akadtak remek pillanatai, a komótosan csordogáló, csendesen kegyetlen történetvezetése kissé altató hatásúnak bizonyult számomra.

A maga módján elba*zott egy film. Lassú csordogálású és kimért. Még az erőszakos jelenetek is olyan….nyugodtak. Nem is tudom.
A játékidő is pont jó, hogy ne érezzem annyira vontatottnak, bár a tempót fel kell venni.

Egy kicsit kiölte belőlem a lelket.

Szép a fényképezés, jó a vágás, a színészi játék is rendben van, a körítés jól sikerült, csak épp belül üres a film. Minden pillanatban drámai akar lenni, pedig valójában sekélyes és kiszámítható. A két fő probléma, hogy logikátlan és unalmas.