Idegenek a vonaton (1951) 79% 87★

A régi fekete-fehér filmek egyik legjobbja. Hitchcock rendezése, egyik szerepben a lánya játszik, és észrevettem a papát is, a szokásos „pillanatában”:)
Patricia Highsmith regényét dolgozta fel a híres rendező, ám úgy érzem nagyon jól választotta meg, hogy az egyik forgatókönyvíró itt Raymond Chandler.
Részben elfogultan: maximális csillagozás.

Vérbeli Hitchcock film, mely számomra előrevetítette a Psycho-t bizonyos szempontból. Bruno – akit Robert Walker alakít pazarul – ugyan olyan torz jellem, mint Norman Bates. Csak míg a motelos fiú sérülése sokkal jobban érthető, addig a gyilkosságcserés fickót sokkal könnyebben könyveljük el őrültnek. Viszont épp ez az őrültsége adja a filmnek meg a szaftosságát. Bruno olyan figura, akit szívesen verne képen mindenki, mégis, rendkívül szórakoztató egyéniség. A többi szereplő lényegében nem is annyira érdekes, teljesítik Hitchcock utasításait, aki mindent megtesz azért, hogy pazarul szórakoztasson minket. Izgalmas jelenetek, fantasztikus játék a fény-árnyék hatásokkal és olyan zseniális felvételek, mint a gyilkosság a vidámparkban. Itt-ott már érezni rajta az idő vasfogát, néha egyenesen bárgyúnak is hat, de ha az ember bele tud helyezkedni az ’50-es évek filmvilágába, akkor pazar szórakozásban lesz része.

Ez a Bruno eléggé tüneményes egy fickó volt, eléggé megkedveltem, olyan kis őrültnek tűnt nekem végig… :) Ami a történetet illeti, ez is egy újabb felejthetetlen Hitchcock alkotás, nagyon furfangos és szellemes ez a film. Mint megtudtam, sajnos a Brunót alakító színész nem sokkal az alakítás után meghalt, nagyon sajnálatos ez a tény, mert nagyon jól alakította a szerepét…

Tetszett. Egy véletlen ismeretség, egy „tegyük fel hogy” szituáció és már kész is a baj. Hitchcock filmjeiben mesterien fokozza az izgalmat, és ez alól ez a műve sem volt kivétel. Különösen tetszett a körhintás jelenet a végén.

Imádom Hitchcock-ot és ez a filmje is zseniális. Nem egy csavaros, de annál izgalmasabb történet, amit még Patricia Highsmith írt meg könyvben Két idegen a vonaton címmel. A főszereplő férfi párost egyáltalán nem ismertem, Hitchcock ezúttal nem annyira híres színészeket választott, mint Cary Grant vagy James Stewart, ellenben tökéletes volt a jófiú, teniszező szerepében Farely Granger. A rossz fiút a nagyon fiatalon elhunyt Robert Walker alakította brilliánsan. Aki szereti Hichcockot annak kötelező végig izgulnia a filmet.

Jól összerakott történet, igaz másra számítottam, mármint a két férfi alkuját illetően. Robert Walker tökéletes volt Bruno szerepére, lehetett rajta érezni hogy nem teljesen százas, megszállott figura. A többi annyira nem vitt el, kevésbé volt izgalmas számomra mint más eddig látott Hitchcock alkotások, de örülök hogy láttam.

Nekem egyből a Dobjuk ki anyut a vonatból jutott eszembe a filmről, ami nyilván nem véletlen. Mivel az a film mondhatni ennek a remake-je így túl sok meglepetés nem volt benne, de ez nem is baj. Ez a film kimondottan tetszett, ami a feszültségkeltést illeti. Itt valóban már az elején sikerült megteremtenie Hitchcocknak a kezdeti feszültséget, amit aztán szépen, lassan, de egyre jobban fokozott, majd a végén jött a katarzis. Sőt, egy pillanatra azt hittem, hogy még a végével is meglep. Ezt zseniálisan csinálta. A Film-Noir, amúgy nem annyira az én műfajom, de itt kimondottan élvezetes volt ez a stílus.

Képzeld el, hogy gyanútlanul felszállsz egy vonatra, egy vadidegennel egész jól elcsevegsz, a whisky megteszi hatását, megered a nyelved. De nagyon vigyázz, mit kotyogsz ki! Mert ami ma még csak elmélet, az holnapra tényleg megtörténhet. Utána már akárhogy is adogatod a szervát, egy lépéssel mindig előtted járhatnak. Akárhogy alakul is a következő szett, te légy higgadt, összpontosíts, így talán megúszhatod a vereséget. És kíváncsian várom a következő filmben utas, buszsofőr vagy közlekedési rendőr lesz Hithcock.

A történet különösebben nem nyűgözött le, a szereplők is eléggé felejthetők voltak Robert Walker kivételével. A rendezés viszont zseniális (Hitchcock, na), a fényképezés, vágás szintúgy. A szemüveges jelenet mai szemmel is zseniális. A végén a körhintás jelenet pedig nagyon félelmetes, Hitchcock remekül ért hozzá, hogy látszólag ártatlan dolgokat horrorisztikussá varázsoljon.
Az meg egyszerre vicces és szomorú, hogy az amerikai rendőrök már az ötvenes években is vaktában lövöldöztek és senkit sem döbbentett meg, hogy ha egy ártatlan halt meg…

Még egy nagyszerű Hitchcock-film. :)