Ki ne ismerné Huckleberry Finn csibészes és huncut kalandjait, akinek a legjobb barátja Jim, a néger rabszolga.
A regény Mark Twain ifjúkori remeke, az író életéből merít. A film gazdag képzelet- és látványvilági adaptáció, melyben egy fiatalember csavargó szelleme, szabadságkeresése… [tovább]
Huckleberry Finn kalandjai (1960) 4★
angol
Szereposztás
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Talán még a South Parkban is volt egy poén arról, hogy a srácok összekeverték Tom Sawyer és Huckleberry Finn sztorijait, és most frissen átélve a szitut, kimondottan találónak érzem a poént: kellett legalább negyed óra, mire leesett, hogy ez nem a Tom Sawyer történet nyitott szellemű feldolgozása, hanem konkrétan „a másik” fenegyerek tutajos kalandja a fekete fickóval…
Egyébként Kertész Mihály rendezésében, egy rövid mellékszerep erejéig Buster Keatonnel a fedélzeten, szóval filmtörténeti jelentőség szempontjából finoman szólva sem margóra írt projektről beszélünk esetében, mégis megdöbbentően vékonyka úgy a filmről szóló Wikipédia oldal, mint az IMDB adatlap. Pedig van azért itt érdekesség bőven.
Egyrészt a film nagyon jól hozza a Twain-i szellemiséget: jó humorú, jó kedélyű, átélhető, meleg szívvel készített feldolgozás, tele nagyon szép díszlettel, kosztümmel, operatőri munkával. Twain történeteinek legalapvetőbb erkölcsi mondanivalóit nem nehéz filmre alkalmazni, ebbe nyilván nem törik/törhet bele Kertész bicskája sem. A színészi játék kimondottan süvegelendő, a címszerepet játszó Eddie Hodges nagyon ügyes és kedvelhető, de igazából mindenki toppon van a színre lépő színészek közül. Keaton esete kérdéses csupán: egyértelműnek tűnik, hogy Hollywood ekkorra teljesen elfelejtette őt, semmiféle kiemelt, áthallásos jelentőség nincs a karakterformálásában, és kimondottan szomorúnak tartom, hogy a legtöbb némafilmes sztár rehabilitációja máig sem történt meg, vagy olyan csendben zajlott le, mintha meg sem történt volna. A továbbiakban: Archie Moore elvileg nem színész, hanem bokszoló, és hasonlóan a Piszkos tizenkettő Jim Brownjához kifogástalan munkát végez. Ő és Hodges olyan jeleneteket is bevállaltak, amiket biztos nem volt egyszerű filmezni, főleg nem egy gyerekkel, aki ráadásul rögtön a mozi elején még egy pipára is rágyújt.
Szép, szórakoztató, időtálló alkotás Hollywood egyik legjobb korszakából. Kifogástalan irodalmi alapból összerakott darab, szóval természetesen ajánlom bármiféle fenntartás nélkül!
Nooji
Megnéztem a könyvből készült 3 filmadaptációt egymás után (1960,1993,2012) és ez valamelyest közel áll a könyv történetéhez: vannak epizódok a könyvből, de bőven van hozzárakott történet is benne.
Eddie Hodges fizimiskára a legjobb „Huckleberry-s” karakter.
