Hidalgo – A tűz óceánja (2004) 84% 143★

Indián regényeken nőttem fel. Ennek a filmnek az elejét és a végét minden alkalommal megkönnyezem. Nagyon szép történet.

Akár igaz A tűz óceánja legenda, akár nem, a film csodálatos. Még mindig dobogós a lovas filmek között, és még mindig jókat bőgök rajta. xD Szerintem nem fogom megunni sosem, kiállta az idők próbáját, majdnem úgy tudtam élvezni sokadjára is, mint mikor először láttam. Ha épp nem izgalmas, akkor gyönyörű, ha épp nem gyönyörű, akkor érdekes, és ugye végig ott van Hidalgo meg a többi csodás paci, szóval nagyon enyém-film. Frank T. Hopkinsra (az igazira) pedig mindig hálás szívvel gondolok azért, amit a musztángokért tett.

Remek kalandfilm.
Néhol túlzó és szirupos, de ezt megbocsájtom neki, mert a hangulat mindenért kárpótolt.

Nagyon szeretem ezt a filmet. Megvan benne minden ami egy jó kis kalandfilmhez kell. Sok izgalom, némi romantika, gyönyörű képek, és mindezek mellett nagyon meghatóan mutatja be a ló és a gazdája közötti bensőséges kapcsolatot. (Az meg már csak az én kattanásom, hogy mindig elvarázsolnak a sivatagban / arab világban játszódó történetek… )

Továbbra is az egyik kedvenc lovas filmem. Szerintem már örökre az marad. ;)

Biztos velem van a probléma, de akárhányszor lovakról szóló filmet látok mindig megmarad a keserű szájíz. Nem értem, miért eszközként kell velük bánni és mire föl ez az állandó csapkodás. Ha már (de utálom ezt a kifejezést) haszonállatról van szó, akkor a tyúkot sem csapkodjuk a seprűvel, hogy tojjon tojást. Akkor minek kell ütögetni egy lovat, hogy haladjon?
A másik, amihez csökött agyam van: a sivatagi lóverseny. Öcsém, fussál mezítláb, az a teljesítmény! Ha egy lóval viteted magad akkor nem rajtad múlik a győzelem, hanem szerencsétlen állaton.
Nem, továbbra sem nekem valók a lovas filmek.
Az utolsó jelenet viszont tetszett spoiler és ha azt vesszük Frank T. Hopkins tiszteletreméltó ember volt, csak sajnos ez a filmen nem jött át.

Harmadjára vagy negyedjére láttam, de még mindig csodálatos. A látvány elképesztően gyönyörű, a történet is izgalmas, sokadjára is lekötött.
Viggo Mortensent itt ismertem meg, nagyon jól játszott, és mellesleg jól is nézett ki- de tényleg csak mellékesen :P
A végső hajrában ugyanúgy összeszorult a gyomrom és dobogott a szívem, hiába tudtam, mi lesz a vége.
A legutolsó jelenetet sokáig nem szerettem, mert megríkatott, és nem szeretek sírni. Ma már, érettebb fejjel azt kell mondjam, nagyon szép és megható, tökéletes lezárás.

Gyönyörű történet, (ismét) gyönyörű teremtményekkel. Igazi kis délutáni, pokrócos-semmittevős-mézeskalácsmajszolós kalandfilm, amely annyira magával ragadott, hogy fel sem tűnt az idő múlása.

Istenem, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy kamaszkoromban mennyi sz*r filmet megnéztem Viggo Mortensen miatt…Ez még a jobbak közé tartozott. Nem volt túl eredeti a története, se a karakterek, de legalább a lovak gyönyörűek voltak.

Nem vártam sokat a filmtől, előzőleg nem is igen tudtam, hogy miről szól – valamiért nem láttam korábban, pedig tisztán emlékszem rá, hogy mennyire reklámozták, amikor megjelent. Mindenesetre most nagyon jó élményt nyújtott. Nagyon szép volt a látványvilág, de közben izgalmas is volt. Hidalgo nagyon aranyos paci volt, konrkétan az ő arcára is rá voltak írva az érzései, mintha ő is ember lett volna – nehéz megfogalmazni, de tényleg személyisége volt ennek a lónak. Azt hiszem még majd egyszer kétszer meg fogom nézni ezt a filmet, mert tényleg nagyon jó hangulata van és megható is. Plusz pont, hogy a sivatagban játszódik, ez is nagyon szép jeleneteket szolgáltatott a film során.