Hátrálás (2015) 59% 48★

A film története nem lenne rossz; leszámítva, hogy Emma Watson nekem annyira hiteltelen, hogy az elejétől egyértelmű a cselekmény, viszont abszolút nem tudja eldönteni, hogy inkább horror/thriller vagy krimi legyen. Így a kettő között egyensúlyozva leginkább unalmas lett, mint bármi más. Kár érte, pedig a téma jó. A színészek közül egyedül Ethan Hawke alakítása tetszett, viszont az ő karakterét sem kedveltem. A többiek teljesen középszerűek voltak. Az pedig, hogy igaz történet alapján készült, kifejezetten elszomorító.

Igazából annyira nem volt rossz, de nem is volt jó. A hangulata szerintem rendben volt, de kicsit összevissza volt – mármint maga a film nem tudja eldönteni, hogy ez most horror vagy krimi inkább. Maga a nyomozás szerintem érdekes volt, mondjuk én szeretem az ilyesmi típusú filmeket, de azért ez marad az egyszernézős kategória nálam.

Érdekes történet, és még a kezdés se volt rossz. Valahol a közepén mégis lelankadt ez a film és már nem nagyon érdekelt mi is lesz a vég kifejlett. Nem tudta fent tartani számomra azt a légkört. Plusz kicsit jobban kifejtettem volna a végét, nagyobb magyarázattal is. De egyszeri nézésre nem volt rossz.

Hm. Amenábar gondolt egyet és összegyúrta a Viharszigetet a Szkubidú dramaturgiájával. Olyan kb, mint egy X-akták duplaepizód, egészen a végéig. Leszámítva azt, hogy abban több racionalitás és bizonyíték kerül elő, és ezért alapjában véve komolyan vehetetlen a krimi-szál. Ehhez még hozzá jön pár erős csúsztatás, amiknek tulajdonképpen semmi értelme nincs. Amenábar viszont nagyon jól ért a befejezésekhez. Már a Nyisd ki a szemed!-ben és a Más világ-ban is megmutatta, hogy a filmek 90%-a felvezetés valami csattanóhoz, és bár a Tézisben végig egy feszült, jól összeszedett krimit produkált elgondolkodtató üzenettel, itt leginkább csak az üzenet része jött össze. Annyira blőd, túlzó, klisés démoni képet fest a sátánistákról, (megjegyzem azért a valódi sátánisták is valamiért nagyban kiszolgálják ezt a karikatúrát) hogy eleve nehéz komolyan venni, de ha már meggyőződ magad a sztoriról, végig azon sakkozol a film közben, hogy éppen melyik karakterből csinálnak majd gonoszt a három lényegi közül, mert ugye ez egy riogatós film amibe kellenek a fordulatok. Így nem nehéz előre betippelni a film végét.

Ha nincs kivezetve az üzenetre (megjegyzem továbbra sem tudok elmenni amellett, hogy összecsapott, meredek és hiteltelen módon lett megoldva) vagy nem erre az üzenetre, ennyit sem adtam volna a filmnek. Tényleg az egyetlen értékelhető része az, hogy miként reflektál önmagára, vagy a thriller/horror zsánerre, vagy úgy általában erre a jelenségre. Bár ezt leginkább tényleg hasonlóképp lehet bemutatni, azért jobban örültem volna egy 80 perces filmnek, amiben a nyomozó szerv nem idiótákból áll. Mindenki figyelmébe ajánlom viszont a Tézist ami valóban egy nagyon jó krimi-thriller a javából, és szintén vizsgálja az erőszakhoz való viszonyt.

Nem volt ez annyira rossz, én legalábbis együltő helyemben végignéztem, mindössze az a hibája, hogy nem tudja, mi akar lenni: horror film vagy krimi/thriller. Azt hiszem, ez legfőképp a történetből adódik, amit teljes egészében a végén értünk meg (igaz, az elején még gondoltam is rá, hogy valószínűleg spoiler, csak aztán elvetettem az ötletet, mert egyre mélyebbre mentünk a nyomozásban), és ez miatt válik hatalmas kihagyásnak ez a film. Tetszett ugyan a csavar, csak rosszul oldották meg a kivitelezését, mert ha végig megmaradt volna ez a True Detective feeling, akkor nagyon jó film kerekedhetett volna belőle, így csak egy óriási ziccer.
A színészekre nem tudok mit mondani, Ethan Hawke hozta a formáját, és David Thewlist (közismertebb nevén Lupin prof) jó volt újra látni, Emma Watson viszont nekem itt kevés volt. Mondjuk a karaktere sem igényelt túlzott játékot, de azért nem kellett volna üvöltenie róla, hogy unja a darabot.

Szerintem elég egyértelmű már az elején is, hogy spoiler, ennek ellenére bőven leköti az ember figyelmét. Voltak olyan részek, amit nem tudtam hová tenni, leginkább az emberi lélek és a bűn (valós és meg nem történt) kapcsolatát; nekem ez túl komoly volt a filmhez, vagy, ha mégsem, akkor úgy a cselekménye volt túl szegényes. Nem passzolt össze a kettő, még sincs bennem hiányérzet, maximum egy kissé „én előre megmondtam!” érzés.
Emma Watson meg… jaj, istenem, nagyon szeretem őt – Hermione személyében. Ezt az egy karaktertípust tudja hozni, képtelen kitörni belőle. Néha már kínosan éreztem magam, mert butácska volt a játéka, próbáltam elhinni, hogy a szerep miatt, de nem sikerült. Ő mindenki kedvenc boszorkánya. Pont.
Ott van David Thewlis, neki sikerült úgy felvennie a rárótt szerepet, hogy meg kellett néznem a stáblistát, hogy most komolyan ő Lupin? Jó, hát végül is ő sem tört ki a történetben, ugyanúgy professzor volt… :D

Komolyra fordítva a szót, szörnyű, hogy mit meg nem művelhet egy ember az eszével, lelki kozmoszával, a velünk élő félelmekkel és hiedelmekkel, meg egy csöppnyi kegyetlenséggel, mert ehhez a spoiler bizony kellett.
Egyébként a cím nagyon találó, és elgondolkoztató is, amolyan kellemesen húsba vágó, hogy rengeteg dolgot – szorongást, félelmet, stb. – nem csak mi magyarázzuk-e be önmagunknak, és így félig tudatosan, szándékkal ignoráljuk a valóságot? Kell egyáltalán ez a pszichológia? Van problémánk? Vagy csak azt látjuk, hisszük,és gondoljuk..?

Az elején érdekelt. Tényleg. De amennyire érdekelt, annyira untam meg kb. 20 perc után. Semmi horrorisztikus nincs benne, azaz, horrornak szar. Kriminek még esetleg elmegy, de abból is vannak sokkal jobbak, annak ellenére, hogy a sztoriban látok potenciált. A színészek maguk is unhatták, mert egyikük sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt.

Érdekes felütéssel indító film, ami a végére kissé lassúvá és erejét vesztetté válik. Az alaptörténet nem rossz, a kivitelezéssel viszont voltak problémák: bizonyos jelenetekből egyszerűen hiányzott a megfelelően felépített atmoszféra vagy a feszültség, sokszor csak annyit láttam, hogy emberek beszélgetnek egymással, és hiába volt szó súlyos dolgokról, én egyszerűen nem tudtam átérezni teljes mértékben a hallottakat. A színészekről sem tudok sok mindent mondani, nem voltak ugyan rosszak az alakításaik, de mindegyikőjük sokkal többre képes, mint amit ebben a filmben megmutat.
Ugyan a téma és a fordulat érdekesnek tűnik és tartogat néhány meglepetést, de a Hátrálás számomra ettől még egy nem túl érdekes, középszerű film marad.

Érdekes volt az elején aztán valahol útközben meguntam. Ez mitől horror amúgy?

Nem hagyott bennem mély nyomokat a film, de nem volt rossz. Nekem nem esett le közben, mire is megy ki, kíváncsian vártam, mi sül ki belőle.