Gondolj rám (2016) 62% 61★

A téma érdekes lenne, van benne potenciál, csak a megvalósítás egy kicsit gyenge. Túl unalmas, néhol túl „szájbarágós” és a többi szereplő többségükben csak a főszereplő gyenge kiegészítései, mert furán hatna egy szereplős film, bár ez sajnos az lett.
Kern András mindig is a kedvencem volt és az is marad, de az én véleményem szerint túl sokat káromkodik a filmben. Amit ezzel akart ábrázolni, kifejezni (ő az egyik író) azt sokkal szofisztikáltabb eszközökkel is lehetne.
Láttam már sokkal rosszabb magyar filmet is! ;)

Azért már a plakát is tükrözi,meddig süllyedt Kern.Régen Mire megvénülünk , Szerelem bolondjai-mindkettő kosztümös-,most pedig általában a filmipar legalja.Valamiből meg kell élni,nem tartja el a színház,örül ha kap szerepet meg biztos ő is változott-bár régen nem is rendezett .De örülök ,hogy kevés az esély hogy idős korában belefussak.A Meseautós „alsógatyában lánchídon sétálok” jelenet volt a „csúcs”

„- Na, $@!#% a szentkúti búcsú! Ez most,hogy lesz velem? – Jó napot professzor úr! Valami baj van? – Valami baj mindig van. – Szűzanyám!! – Nem, konkrétan semmi, minden rendben. – Hála istennek!” (idézet a filmből)
Három évvel ezelőtt már láttam ezt a filmet, akkor lepontoztam 10/5 , de most megnéztem előtte egy beszélgetést Kern Andrással és újranéztem. Az apropó tényleg ennyi, a végkövetkeztetésem lett más, Hogy miért, azt majd még meg fogom magamnak magyarázni, vagy nem. Adva van egy orvos (Kern András), aki megtudja, hogy súlyos beteg. Az idő, hogy mennyi van még hátra, az mindegy is, mert onnantól elkezd ketyegni egy belső óra, mit tettem eddig meg, mit nem, mit tegyek most? Elkezdi saját magát kívülről nézni, és másokat, a környezetét is. Ki mit kezd ezzel a helyzettel, ki hogyan reagál és azt is nézi, hogy akik nem tudják, hogy vele mi a helyzet, azok mit látnak meg rajta, meglátnak-e valami változást? Nem fogok messzemenő következtetéseket levonni, és azt is tudom, hogy számtalan ennél jobb film volt már ebben a témában, de mégis érdekes volt elgondolkodni azon, hogy mikor, melyik szerep van ránk osztva, Persze, a legjobb, ha nem belülről, „elszenvedőként” éljük át ezeket az élethelyzeteket, de nincs az az ember, aki ne lett volna már akár átélő, akár úgy, hogy tudja mi van a másikkal, akár úgy, hogy vele történik, akár úgy, hogy nem tudja mi van, csak később értesül a történtekről. Nekem szokásom, hogy metrón, villamoson körbenézek az emberek között, ki honnan jöhetett, mit csinál éppen, hol száll le ,hiába néz rám, nem tudja mi van velem, én se vele, ja és hogy mit olvas stb. ? „ – Nyomd be azt, hogy GPS! – Már nyomtam, de akkor folyton a Leonard Cohen kezd énekelni!” A párbeszédek szenzációsak, magyar humor, na, oké, de , én az Üvegtigrisen is sírva röhögök. Bocs.

Egy jó volt ebben a filmben: a zenéje.
Minden más közepes, vagy kicsit alatta…

Tipikus Kern film…
Az elején kicsit nehezen indult be, de aztán élveztem a történetet. Eszenyit imádom, mint mindig. Végül nem bántam meg, hogy nem kapcsoltam ki.

Jó film. Kern is nagyon jó benne. Az Ő fanyar humorával működik ez a film igazán – Szerepcsere – ez is lehetne a címe, vagy Korkép kórkép – a túlhajszolt rezignált, kissé cinikus Prof. hirtelen betegstátuszban találja magát. Egy gyógyíthatatlan betegében. Ha már magát nem is tudja, a családját akarja menteni, őket megkímélni, ezért megpróbálja a legmorbidabb ötletekkel kiutáltatni magát az életükből, és ez rengeteg tragikomikus helyzetet generál. Meg lehet-e kímélni másokat a szakítás fájdalmától, és egy persona non grata mit tud kezdeni az életével – ez elgondolkodtató.