Kiemelt értékelések
Őszintén szólva, saját idejében nem néztem a Gasztropuccsot, pedig indulása és térnyerése nálunk nagyjából pont egybeesett a kábeltévé bekötésével – a TV Paprika megjelenése a háztartásokban nagyon felszabadító volt, isteni érzés volt látni, hányféleképpen lehet ezt a tévés főzést sokkal jobban csinálni, mint ahogy Benke Laci bácsi, Stahl Judit, vagy Lázár séf tette korábban, hogy mást ne mondjunk, Bede Robert azóta is kirobbanhatatlan ebből az univerzumból. Na már most, ugyan lelkes gasztropuccser akkor még nem voltam, valami, pontosabban valaki örökre beégett nekem ebből a műsorból, ezzel pedig bizonyosan nem vagyok egyedül: sokunk kedvenc nyávogós dackirálynője lett ekkor Kozi, aki néhány éve a Séfek séfében bizonyította örökifjú mivoltát.
A Gasztropuccs főhőse így utólag visszanézve mégiscsak Döme, aki még jóval a divatmajom-jellegű hipszterség megjelenése előtt prezentálta magát a kamera előtt vagány, művelt, a konyhában rátermett, gyakorlatias, de a maga egyszerű és laza módján mégiscsak teljesen átlagos fiatal felnőttként. Érzésem szerint a sorozat gasztronómiai fonala inkább az ő kezében volt, és nagyon érdekes, korunk modern gasztro-reality műsorai mellett jószerével értelmezhetetlen koncepciót hozott létre. A Gasztropuccs szigorúan sütés-főzés szempontjából bizarr keveréke volt a koleszos recepteknek és a háztáji fogásoknak, alárendelve a főzés hétköznapokban tapasztalható gyakorlatias kereteinek, a potenciális anyagi háttérnek, illetve egy magyaros szájízű, mértékletes jó ízlésnek. Döme ételeiben volt változatosság, kreativitás és bátorság, és sokszor megdöbbentő forrásokból merítette őket – egy epizód erejéig például Vízváry Mariska szakácskönyvéből is főztek.
A prezentáció, és itt már Kozi partnersége is fontos volt, egyértelműen arra lett kihegyezve, hogy a főzést stresszmentes, a napi rutinba bátran beilleszthető, akár társasági tevékenységként is végezhető aktivitásként állítsa be, magyarán hogy bevonzzon olyan, jellemzően fiatal embereket a konyhába, akik adott esetben féltek tőle, lusták voltak hozzá, vagy nem éreztük magukénak az anyutól-nagymamától ellesett alapmintát. Ehhez a fent sorolt praktikus, érdekes, nem drága, laktató, kockázat nélkül kivitelezhető ételek kulcsfontosságúak voltak.
Ahol a lóláb nagyon erősen kilógott, az a prezentáció volt: a műsor hangminősége katasztrófával volt határos, Kozi és Döme társalgásainak lekövetése komoly fizikai és szellemi kihívás ma is. Hasonlóképpen az elkészített ételek receptjeinek és az elkészítés módjának tisztázása is sokszor elmaradt a sok ökörködés között. Mivel ezek érezhetően háttérbe szorultak, szerintem sokak számára érdekesebb maradt a műsor show-élménye, a két lázadó, olykor civakodó társas dinamikája. Ez a maga módján érdekes és vidám volt, van is egyfajta szórakoztató faktora, de néha bizony főleg Kozi oldaláról több alázatot követelt volna meg pusztán a műsor jellege és tárgya – a főzés.
Hogy 2023-ban, az életvitelszerű kajarendelés és a Fördős Zé-féle „cuccos kaják”, meg a celebekké lett luxusséfek korában kinek mit ad a Gasztropuccs, őszintén nem tudom. Hogy létjogosultsága van, az száz százalék, mert sokkal közelebb áll a kezdő házi szakács első konyhai élményeihez, mint a méregdrága húsokat lassított felvételen grillező, pak choit marináló, fürjmellet ázsiai fúzióval börgerbe pakoló trendszakácsok produkciói.
