Forráspont (2021) 70% 28★

Aki ismer, de még az is, aki elég ideje olvas tőlem, tudja, hogy lenyűgöz a konyhai életet bemutató filmek, sorozatok világa. Nem vágyom igazán a vendéglátás pörgésébe, bár nagyon szeretek főzni, mégis hihetetlen elismerésem azoknak, akik minden napon, éjszakába nyúlóan elképesztő koncentrációval hangolják össze szinte minden mozdulatukat azért, hogy mi minél tökéletesebben élvezhessük az általuk összerakott kompozíciót. A fine dining éttermekben meg aztán katonai művelettel ér fel, ahogy mindent másodpercre pontosan időzítenek. Nagyon szeretek ebbe belepillantani.
A Forráspont erről szól. Pontosan erről. Egy étterem kiszolgáló személyzetének életébe pillanthatunk be, ott is egy este egy rövidebb szakaszába. Karácsony előtt járunk nem sokkal, tömve van az étterem, és folyamatosan követünk valakit, leggyakrabban Andy-t, a head chef-et és résztulajdonost, aki késve érkezik és rögtön egy vizsgálatba csöppen, aminek eredményeképpen leminősítik őket. És ez még csak az este kezdete. Folyamatosan jönnek a kisebb-nagyobb problémák, amiket meg kell oldani, és természetesen kitekintünk a konyha többi tagjára, sőt, belelátunk a pultosok és pincérek életébe is. Nem mélyedünk el egyik karakterben sem, félmondatokból ismerjük meg őket, de mégis olyan érzékeny pillanatokat teremt a forgatókönyv, a színészek és persze ez a feszült szett, hogy ez alatt a rövid idő alatt is többen nagyon közel kerülhetnek a szívünkhöz.
A cselekmény itt alig-alig fontos, vannak kiemelkedőbb szálak, mint a bejelentkező celebszakács egy étteremkritikus társaságában (én például ezt pont kevésbé élveztem), de inkább csak jelenetről jelenetre, fogásról fogásra ugrálunk előre az éjszakába, a feszültség egyre nő, amíg már végül nem lehet tovább bírni.
Ahogy mondtam, elképesztően drámai, karakterközpontú alkotás számomra felejthetetlen momentumokkal (a cukrásztanonc és a köpenye ujja…). Ha nem utálod még a gondolatát is, hogy egy éttermet nézz másfél órán keresztül, semmiképpen se hagyd ki!