Folytassa újra, doktor! (1969) 73% 12★

Nem számítva az akár sátoros víkendhezéshez, akár ásatáshoz is kiváló kempingparkot, a kórház volt talán a Folytassa… sorozat leggyakrabban, és főleg mindig sikeresen látogatott színtere. Az 1969-es Folytassa újra, doktor! nem folytatása a Folytassa, doktor!-nak, de a széria jobb epizódjaihoz hasonlóan számos elgondolkodtató, a nevetséges felszín alatt komoly kérdéseket is felvető témát járt körbe.

A filmet gyakorlatiasan Jim Dale viszi a hátán, ő az abszolút főszereplő, aki egyszer sem tűnik el a szemünk elől, ő szállítja a legtöbb poént, és az ő szerelmi évődése viszi előre a történetet. Nem emlékszem, hogy bármikor máskor ennyire szóló-orientált lett volna a sorozat, de a műsoridő során csak viszonylag későn feltűnő Sidney James szerintem alájátszik Dale-nek, Kenneth Williams talán túl komoly és egyáltalán nem olyan szerencsétlen, mint megszoktuk, Hawtrey pedig abszolút mellékszereplő. Meglepő módon Butterworth ugyan ott van a színen, de szinte csak cameózik.
Dale egyébként ügyes. Ezt követően az 1994-es újrázásig nem játszott több Folytassa… filmben, így a néző joggal gondolkodhat el, mi is történhetett ekkor a társasággal: talán Dale az itteni abszolút vezető szerepe hatására elhitte, hogy túlnőtt kollégáin? Esetleg a készítők így próbálták maradásra bírni? Bárhogy is legyen, Nookey doktor meghatározó jelenlétének köze lehet ahhoz is, hogy a mozi cselekményét írói szinten kimondottan jól összerántották. A sztori kellőképpen összetart, világosak a motivációk, a karakterek nem hányaveti módon íródtak rá a jellegzetes Folytassás-figurákra, hanem valóban egyedi arculatot kaptak.
A poénok ülnek, jók a gegek, bár a magyar szinkron nincs mindig a helyzete magaslatán – egy nagyon régi, tompa és az eredeti angol sávot rendesen el sem takaró verzió például élénken él emlékezetemben, de fellelni ma már szinte lehetetlennek tűnik.
A témák kapcsán: a történet jól apellál a kórház-beteg-orvos háromszög máig is érvényes problémafelvetéseire és konfliktusaira, arra, hogy az orvos élethelyzetének és leterheltségének függvényében néha bizony tárgyiasítja a betegét, egész egyszerűen azért, mert az őket érő érzelmi impulzusok felvétele már rövid úton is kiégést eredményezne – főleg kórházi környezetben, ahol a folyamatosan magas betegszám miatt nem is engedhetik meg maguknak, hogy minden ellátottjuk sorsát a lelkükön viseljék. Később a csodálatos spoiler megjelenésével felsejlik az egészségügyben rejlő üzleti lehetőségek arcátlansága, a befektetésen gondolkodó orvosok anyagiassága, a szépségipar által kiaknázott emberi hiúság problémája.

Jól sikerült, szellemes epizód. Mindig is szerettem, és fogadni mernék rá, hogy egyike a valaha készült legjobb Folytassa… részeknek, tekintve, hogy szexizmusa végre jó értelemben ér célt.