Derült égből szerelem (2009) 65% 113★

Fú hát ez egy nagyon fura film volt. Még mindig nem értem mi értelme volt a falra firkált szavaknak :)

Ezt a filmet egy szóval úgy titulálnám, hogy KEDVES. Ez az első szó ami eszembe jut róla. Tetszett de valahogy nem fogott meg annyira, hogy újranézzem. De mint mondtam nem rossz film. Ajánlani tudom, mivel egy kellemes vasárnapi filmezésnek simán elmegy.

A filmkészítőknek Seattleről valamiért a szerelem jut eszükbe A szerelem hullámhosszán óta. (Nekem a grunge.) Ugyanakkor nem csak erről szól a film, ami jó is meg nem is. Mert aki csak egy könnyed romantikus filmre vágyik, az teljesen mást kap. Azonkívül nagyon hosszú az egész, én rendesen megvágtam volna. A végén a papagáj azért sokat dobott a filmen.

Ez a film miért van ilyen rossz százalékon? :O :(
Annyival több ez a film, mint egy átlagos Jennifer Anistonos vígjáték! Imádom Jent és uh, imádom Aaron Eckhartot is, szóval már itt megvett kilóra a film. És a jó kis romkom mellett valmi mondanivalót is szeretett volna közvetíteni, ami szerintem, sikerült. Nem szájbarágosan és kissé tovább gondolósan, de ez erénye a filmnek véleményem szerint.
Imádtam!! ♥

Kicsit tényleg felületes, gyakorlatilag egyetlen dolog az üzenete, de van benne azért pár abszolút továbbgondolható elem a gyásszal kapcsolatban. Nekem jó volt nézni. A papagáj nagy arc.

Vettek egy hihetetlenül jó alapsztorit, és úgy elrontották, hogy fizikai fájdalmat okozott nézni. De anya elsírta magát rajta, úgyhogy ezek szerint az átlag nézőket darabra megveszi a film. :'D

Aki vesztett már el valakit, tudja, hogy ez mennyire nem egyszerű dolog, minden napért, lépésért meg kell küzdeni… Fontos róla beszélni, akár ilyen formában is, és ez a film nem nyúl hozzá rosszul, azzal együtt sem, hogy film, és hogy lehetne másként is…

Nem vagyok nagy Aaron Eckhart rajongó, unszimpi nekem már nagyon régóta. Egyértelmű Jennifer Aniston miatt néztem meg a filmet. Egyszer elment, olyan sivár volt.

Aki, egy könnyed romantikus filmre számít, az szerintem nagyot fog csalódni. Ezt egyáltalán nem mondanám a romantikus filmnek. A gyászról, a fájdalomról, a szomorúság feldolgozásáról szól a film, ami szerintem kicsit felületesre sikerült, de az alaptéma nagyon tetszik. Hogyan lábaljunk ki, ha megrekedtünk valahol? Hogyan lépjünk túl olyan dolgokon, amiken iszonyú nehéz túltenni magát az embernek? Ezeket a dolgokat próbálja feldolgozni a film, talán nem a legszerencsésebb módon, de nekem ennek ellenére is tetszett.