Challengers (2024) 74% 8★

Leginkább a felmagasztaló vélemények miatt vállaltam be ideje korán Luca Guadagnino új filmjét. A koncepció bár érdekes, viszont látva az egészét szerintem teljes mértékben szükségtelen volt ezt a történetet 130 percre húzni. Különösen a végén éreztem ezt, ahol szüntelenül megy a lassítás folyam, amely látszólag súlyosbítani kívánta a téteket, de ehelyett inkább szisztematikusan mérsékelte azt. A lecsengése mondjuk bejött és adott némi választ erre az ábrázolásmódra, de annak az utózöngéit (amit fontos lett volna látni) tárva nyitva hagyták az alkotók. Az időbeli ugrálásokat se mindig bírtam követni és a film közbenső részében némileg elsikkadtnak éreztem a motivációkat.
Zendaya aranyos meg minden, de részemről sosem tartottam egy vonzó ideálnak. Itt valamelyest rám cáfolt és volt, hogy be tudott vonzani a kisugárzása. A karaktere mélységét nem nagyon vettem le, és az alakítását ugyan nem tartom kimagaslónak (pláne Oscar esélyesnek), de teljesen rendben van.
Ellenben Josh O'Connor és Mike Faist nálam mindketten lejátszották a leányzót. A személyiségükben lévő árnyaltság abszolút kivehető, marha jól működik köztük a dinamika, az előadásuk őszinte és meggyőző.
A technikai részébe (a pózernek ható lassításokat leszámítva) nem lehet belekötni. Sayombhu Mukdeeprom operatőr intenzív bezoomolásai, olykor hosszan kitartott snittjei, speciális beállításai és áttűnései frenetikusak, ahogy Trent Reznor és Atticus Ross ritmusos zenéi szintén alápakolnak a hangulatnak.
Nekem ez Guadagnino eddigi leggyengébb munkája, de még ezzel együtt is korrekt mozinak tartom.

Én szeretem azokat a filmeket ahol egyszerre utálok mindenkit és drukkolok mindenkinek. A szerkezet szerintem tök jó volt, végig fenntartotta az érdeklődésem, elrepült a film. Sok minden kiszámítható volt, cserébe kellően húzta a néző agyát előtte. Nem teljesen erre számítottam az előzetesekből, de lehet még jobban is tetszett így. Ha szereted a lassított anime izzadást, külön neked készült ez a film. :D