Büszkeség és balítélet (1940) 78% 22★

A Jane Austen kihívásban mindenképpen olyan Büszkeség és balítélet feldolgozást szerettem volna megnézni, amit még nem láttam – és ez szimpatikusabbnak tűnt, mint a ’80as sorozat… Egyáltalán nem bántam meg: nagyon szórakoztató és bájos – és néha az eredetihez is köze van :D
A cselekményt áttették a puffos-ujjas+abroncsos-szoknyás+masnis-kalapos korba, és ettől teljesen olyan volt, mintha egy békebeli Elfújta a szelet néztem volna. Ha hirtelen megjelenik Vivien Leigh, meg sem lepődtem volna…

Mr. Darcy. A második jeleneténél jöttem rá, hogy ez a Laurence Olivier az a Sir Laurence Olivier… Szerintem egyáltalán nem volt „proud and arrogant”, hiába mondogatták rá néha – helyenként kifejezetten vicces volt, és általában kedves volt, meg előzékeny – és nagyon szerettem a gesztusait (pl. amikor „evezett” a kezeivel forgolódás közben). És nem tudom, hogy Sir Oliver ötlete volt-e, vagy a rendezőé – de az a kesztyű-eldobás a filmtörténet egyik legviccesebb mozdulata :DDDDDD

Lizy. Furcsa volt, hogy ilyen nagyon szőke, eddig én mindig barna Lizy-ket láttam – és az ő személyisége is más volt (nekem tetszett).

Mary. A kedvencem minden feldolgozásban: a különc, magának való, folyton olvasó Mary, aki mindig elvan csendben a háttérben, néha be-beszólogat, de úgy általában nem sok vizet zavar – kivéve, ha zongorát lát, mert akkor „bevadul” és énekelni akar, bár azt meg nem igen tud :DDD Nagyon örültem, hogy ebben a feldolgozásban végre igazán szép volt.

Mr. & Mrs. Bennet. Végre egy olyan feldolgozás, ahol Mrs.Bennet nem volt végtelenül idegesítő, ezért lehetett szeretni is – Mr. Bennet pedig most is hozta a formáját, és szerencsére meghagyták az aranyköpéseit :DDDD

Lady Catherine de Bourgh. Engem egy óriás kakadura emlékeztetett a cicomás ruháival meg a hatalma tollas kalapjaival. Ebben a változatban egész emberi, neki is van lelke és még humora is: annyira nagyon aranyos, ahogy méltósággal helyet foglal a törött porcelánváza romjai felett. És ahogy elmondta Darcy-nak, mit beszélt Lizy-vel és ahogy az áldását adta neki – hát legszívesebben én is megölelgettem volna.

A vége meg ennél amerikaibb nem is lehetett volna :DDD

Amerikai szirup.
A cselekmény a netherfield-i bálig, ami jelen esetben egy majális igyekszik követni a könyvet, de utána, mintha rádöbbentek volna, hogy csak két órás filmet csinálnak, s gyors sűrítésbe kezdtek. Az egészet pedig valahová a viktoriánus abroncsos szoknyás korszakba helyzeték. Így külön élmény, hogy a táncos jelenetekben már az „erkölcstelen” keringő is megjelenik.
Lizzy egy kevély nő benyomását kelti, nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Darcy ezzel szemben már-már tüneményes az elejétől kezdve. Nem kelti büszke és gőgös ember benyomását. Lady Catherin csodálatos, egy gibbon majomhoz hasonlítanám.
A szirup a végén a legtöményebb, mikor nem csak Jane és Lizzy találja meg szerelmét, hanem az összes többi lány is. Giccs, giccs, giccs. De pozitívum, hogy talán ez a Mary énekel a legborzalmasabban. :-)

Nehéz csillagozni vagy értékelni, mert egyrészt morzsákban tartalmazza csak a regényt, másrészt viszont elképesztően szórakoztató. Igaz, hogy inkább nevetséges, mint mulatságos, ha értitek, mire gondolok. Lady Catherine de Bourgh, a gibbon, és Mr Darcy egyszerűen kidobja a képből a kesztyűjét, hogy csak a kedvenceimet említsem.
Elképesztően nyálas, és miután megnéztem, egyből megértettem az alcímet: Mr Darcy az első pillanattól kezdve megnyerő személyiség. Majális van és íjászkodás és keringő és Elizabeth a fák közt rejtőzködik és… szóval van itt minden, mint a búcsúban. De egyszer nagyon tanulságos megnézni, főleg, hogy tényleg (ahogy @Keikorca is írta) ez a Mary énekel a legborzalmasabban.

Ha nem a könyvet várod (lazán kezelik Austen művét), akkor kedves és szórakoztató.