Boruto (Naruto 3/A.) (2015) 83% 22★

Oké, szerintem ez most kivételesen jó film lett. És még csak azt se mondhatom, hogy a nosztalgia miatt érzek így, mert csak ma fejeztem be a Shippuudent. ^^"
Nyilván nagyban hozzátettek az élményhez a régi karakterek felnőtt változatai, de az új szereplőkkel is egyből szimpatizáltam. Tetszik, hogy Boruto nem olyan, mint az apja – egy önző kis seggdugasz, aki nem fél csalással elnyerni mások elismerését. Az abszolút kedvencem a gyerkőcök közül viszont Sarada, de már látom, hogy Mitsukival is jól megleszünk, bár neki itt egy kicsit kevesebb szerep jutott… azért a vége nagyot ütött, mikor elmondta, ki a szülője: „Akkor ő most az anyád vagy az apád?!” :DD
Hozta a szokásos Naruto-színvonalat, poénos és szomorú jelenetekkel egyaránt (határozottan a szülinap volt a mélypont…).
Először furcsának tűnt, hogy Sasuke miért viszi el Borutot egy olyan csatába, ahol 5 kage harcol, sehogy sem értettem, mi szükség lenne egy kb 12 éves gyerekre, amikor ott vannak a „nagyok”. :D spoiler

Ez nagyon jól esett a lelkemnek.
Potenciál bőven van az új generációban, függetlenül attól, hogy a leendő sorozattól még mindig tartok. Boruto ugyan nem lopta be magát a szívembe, de el kell ismerni, megérthető a helyzete… csak ne így fejezné ki az érzéseit! Naruto megrendíthetetlen becsületessége után furcsa volt látni, hogy a fia járható útnak érzi a csalást. Sarada karakterét azonnal megszerettem, egyrészt jó egy ennyire vagány Uchiha lányt látni, másrészt, tényleg tökéletesen egyesíti a szülők személyiségét, stílusban inkább az anyjára ütött, de néha felismerni benne az apja megmozdulásait. Mitsuki pedig… hát őt se volt nehéz megkedvelni, és az apja… vagy az anyja, vagy lényegtelen, ahogy ő mondta…
A többiekről nagyon keveset tudtunk meg, de én ezt abszolút meg tudtam érteni. Másfél órában nem lehetett volna mindenkit bemutatni, és megszerettetni, ezért a film róluk még csak elég felületesen szólt, de annál jobban foglalkozott a szüleik szerencsétlenkedésével, ahogy keresik magukat az új szerepkörben.
Narutot végtelenül sajnáltam. Látszik, hogy lefárasztja a Hokage szerep, közben szereti a családját, és szeretne velük lenni, de nincs ideje… mikor Borutoval próbált beszélgetni a vizsgák előtt, szabályosan fájt, apa nélkül ő kitől tanulta volna meg, hogyan kell egy apának viselkednie?
Sasuke viszont mintaapa. Minden gyerek ilyet kívánna, hiszen amint hazaér a küldetésről, azonnal rohan a családjához, igyekszik rengeteg időt tölteni a kislányával, hogy el ne mulassza a gyerekkora egyetlen pillanatát sem, gyönyörű és megható a kapcsolata a feleségével… és itt ért véget az értékelés szarkasztikus része. Viccet félretéve, tényleg büszke vagyok Sasukére, hihetetlen, milyen ember lett abból a hisztis kamaszból, akinek a sorozatban megismertük, ebben a filmben higgadt, csendes, és gyakran kifejezetten bölcs volt, Naruto felé pedig hűséges, és jó barát. De egy kicsit kínos, hogy az egész filmben Borutoval foglalkozik, a család meg félre van rakva. Még hazatérni is csak kódfejtés miatt tér, véletlenül sem azért, hogy benézzen a feleségéhez, hogy „amúgy mi van otthon”.
Sakura viszont minden szarkazmus nélkül tényleg remek anya, kevés jelenete volt a lányával, de abból is látszik, mennyire közel állnak egymáshoz.
Shikamaru, Temari, Sai, Ino, Gaara, Lee és a többiek… hát, mindenki felnőtt. Furcsa volt látni, hogy abból a csapat komolytalan gyerekből, akiket az első sorozatban megismertem, milyen szülők, tanárok, vezetők lettek. Egy csillagot vonok csak le, spoiler de nagyon szívesen néztem. És külön megjegyzés jár a Konoha logós számítógépnek, és úgy általában a TECHNIKÁNAK. Nagyon jól szórakoztam a modernizált világon.

Ha ez a film mondjuk 10 évvel később készült volna, és nem rögtön a manga vége, és az utolsó Naruto film után, akkor sokkal élvezhetőbb lett volna, plusz nosztalgiázásra tökéletes lenne. Így csak elmegy egynek, sajnos többször fáj, ahelyett, hogy élvezhető lenne, és néhol már röhejes is. Semmi nincs megmagyarázva, csak haladunk előre a cselekményben, hogy aztán elérjünk a végére, és így… nulla sztori, csak egy erőltetett karakterfejlődést kapunk, arról nem is beszélve, hogy az új generációról semmit nem tudunk meg. Semmit.

… na és Mitsuki… nála legalább leesett az állam :D

Hát nem igazán tetszett. Jó volt benne a nosztalgia, jó volt látni a csapatot felnőttként, de Boruto nekem sok mindent megölt.
spoiler
Volt benne viszont egy nagyon durván arcul csapó jelenet, a szülinapos. Az eléggé elgondolkodtató volt.
Jó volt látni Sarada és Sakura kapcsolatát. Shikadai meg durván király lett, mint az apja:)
Szóval volt benne azért jó is.