Az új pápa (Az ifjú pápa 2.) (2020–2020) 80% 67★

Zseniális!!! Az ifjú Pápával őszintén szólva döcögősen indult a viszonyunk, mert az első 2 epizódot nagyon unalmasnak találtam, ezért többszöri nekifutásra sikerült csak végignézni, pedig egyébként nagyon jó a sorozat többi része. Ezzel szemben Az új Pápa már az első résztől megfogott, és nem is engedett. Baromi jó, és beteg poénok tömkelege lett itt elrejte, vagy nem is annyira elrejtve, amit egyszerűen imádtam! :D Kissé bizarr is a sorozat hangulata, de itt valahogy nekem ez eléggé bejött. John Malkovich és Jude Law is a kedvenc színészeim közé tartozik, és mindketten remekeltek a szerepükben! Ebben az évadban mindkettejük karakterét nagyon szerettem, attól függetlenül, hogy Lenny-vel szemben Az ifjú Pápában voltak fenntartásaim. Gutierrez bíboros mellett mostmár Voiello is a kedvenc karaktereim közé lépett. Silvio Orlando zseniálisan hozta a karakterét, imádtam a játéka minden egyes percét, pedig Voiello-t nem nagyon kedveltem előtte. :)
Furcsa egyébként a kapcsolatom a sorozattal, hiszen egyáltalán nem vagyok vallásos… Nem gondoltam, hogy ebben a témában lehet olyan tartalmat gyártani, ami ennyire tetszeni fog, és még a kedvenceim közé is bekerülhet! :)

John Malkhovic-nak nagyon jól állt ez a szerep, szerintem zseniális volt. Hasonló élményben volt részem, mint az előző évad nézésekor. Nagy hatással volt rám. Örültem, hogy Lenny visszatért, és szerintem ő ezzel bevégezte a sorsát. Voiello pedig – hát egyem a kis szívét – megkapta, amit annyira akart. Nem tudom, valahogy már az első évadban is szántam, mintsem utáltam. Ő egy nagyon jó karakter.
Mindenképpen újranézős!

Összességében egy kitűnő folytatást (és nagyon remélem, hogy befejező évadot) kaptunk Az új pápával. Erényeivel és hibáival együtt tudom bárkinek ajánlani. Sok-sok értékes gondolatra lelnek az arra fogékony nézők. Mindemellett nem árt az első évad megtekintése, mert nélküle vannak dolgok, amiknek önmagában kevés értelme lenne. Hiába más a címük, szorosan egymáshoz kapcsolódnak, nem kihagyható Az ifjú pápa, ha ezt a remekművet is sorra szeretnénk venni. Azt viszont le kell szögezzem, eléggé megosztó lehet a tartalma miatt.

Bővebben: http://barbiolvas.blogspot.com/2020/02/a-vatikan-es-ami…

Oké, a már a címből leszűrhető, hogy nem az a pápa a főszereplő, aki a másik sorozatban, de akkor miért kell minden helyen (plakát, intro, cast list) első helyre tenni Jude Law-t, ha tulajdonképpen csak az utolsó három részben látható? Mert a többiben összesen MAXIMUM két percig, akkor sokat mondok… És sajnálom, de hiába a logika és a leírás, ez akkor is 'átverés'.

Nem azt mondom, hogy kár volt érte… De valami olyasmi. Nyilván ez sem egy túl komoly sorozatnak készült (vagy ha igen, akkor nagyon nem jött össze) volt benne paródia is bőven, de azért az a 3. részes, elcsépelt sitcomos poén az kicsit erős volt ide (https://snitt.hu/filmnezesek/13969262). Na meg most komolyan azért spoiler Na meg a végén… spoiler Na mindegy. Egy szó mint száz. Több benne a rossz mint a jó. Sokkal több. Nagyon. Sokkkal.

Továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jó gondolatok is helyet kapnak ebben a sorozatban, viszont nem nagyon értek egyet a tálalással. Az előző évad vagy az előző sorozat, hívjuk ahogy akarjuk, is polgárpukkasztó volt, de ez bőven hajazta. Kicsit öncélú volt benne egy-két jelenet és szerintem teljesen felesleges is, de végülis elfért. Számtalanszor elgondolkoztam a sorozat alatt, hogy én nem vagyok elég elvont ahhoz, hogy mindent megértsek benne, vagy a készítő túlságosan elvont nem tudom. Tény, hogy nem egy szokványos sorozatról van szó, és azt sem mondanám, hogy nem éri meg megnézni, de mindenki kapcsolja egy kicsit a realizmusát mielőtt leül elé.

„Tudják, mi az, ami annyira szép a kérdésekben? Hogy nincsenek rá válaszaink.”

Avagy nem értjük, inkább érezzük, producerként Paolo Sorrentino mesterien folytatja tovább munkáját ebben a szezonban is. Noha a felvezetés talán lassabb, de megteremti azt a drámai hatást, amelyről Sorrentino vágyakozott. Melyben Luca Bigazzi operatőr segíti vizuális fantáziáját képernyőre vinni, a karakterek arcainak vagy a Vatikán művészeteiben való hosszas elidőzések által: Eligo in summum pontificem. Ez egy olyan téma, amelyet csak olaszok alkothatnak.
Brannox az érzelmek hihetetlen széles spektrumába kalauzol az arroganciától a végtelen törékenységig, betekintést nyújt a karakterének minden összetettségébe. Bármilyen érzelem uralja a jelenetet, a háttér mindig egy melankólia, amely olykor szorongással jár. Politikája kevésbé szól a hatalomról és a dominanciáról, mint egy selyem jellegű finomságról. Voeillo bíboros, kinek ragyogó jelenléte a Vatikánban időtlen. Az ő karaktere szinonimája minden Vatikáni intrikának, kinek fő ellenfele ironikusan a hasonmása a konklávéban. Ez szemlélteti az összes politikai lobbizás abszurditását, mind a Vatikánon, mind a világ bármely pontján.
Az Új Pápa szimbólumokban gazdag. Talán a legerősebb szimbólumok minden bizonnyal azok a nevek, amelyek a pápák vesznek fel a sorozatban. A karakterek legfőbb premisszája azonnal nyilvánvalóvá válik – az influenszer Lenny Belardo XIII. Pius nevét veszi át, elődjének, XII. Piusnak, ki a történelem legellentmondásosabb pápája volt. Viglietti bíboros II. Ferenc nevét veszi át, a jelenlegi szentatya mintájára, követve politikáját és ötleteit, továbbá elgondolkodhatunk, hogy játéka paródia vagy kritika, míg John Brannox III. János Pál nevét.
A sorozat nagyon ügyesen egyensúlyba hozza a kettősséget. Bizonyos epizódok a Vatikán és az Egyház minden mozdulatának abszolút kritikájaként tünteti fel, más esetekben egy tökéletes intézményt ábrázol, amely kétezer éven át minden kísértésnek ellenáll.
Sorrentino nyitva hagyja kérdést, amely azt sejteti, hogy az évad eleje talán csak álom Lenny számára vagy talán a sorozat vége, amikor végre a mennybe jut…
Egy biztos nagyon magas színvonalon élvezhetjük tovább a folytatást, a rendező további profizmusát dicséri, hogy a sorozat katartikus pontjának szánt két pápa találkozását inkább meghagyta Fernando Meirelles-nek.

Tetszett a folytatás, de az első évad jobban ütött nekem. Jude Law és John Malkovich eszméletlen színészek, tökéletes párost alkottak. Akinek tetszett az első évad kötelező a folytatás nem fog csalódni. Egy 3. évadnak örülnék biztos, hogy azt is hamar végig nézném. Csak ajánlani tudom.

A sorozat első pár része számomra inkább volt erőlködés és a sorozatos kérdésfeltevés, miszerint „nem értem, miért készült el?” (A miért nézemre a válasz John Malkovich és Jud Law. :D)

Túl sok volt benne szerintem a fölöslegesen szexualitás, nem értem ez hogy vitte előre a sorozatot… Tetszett, ahogyan kibontották Voiello karakterét, viszont nem értettem miért húzták így el Brannoxét? Jó, hogy a dinamikus történetábrázolás megmaradt, a vagány zenék és képi megközelítések továbbra is klasszak, csak nem értem, miért kellett ebből 9 rész? Vannak benne jó gondolatok, még mókás helyzetek is. :)

Minőségében és hangulatában nem marad le az első szezon mögött. Míg az első évad középpontjában Lenny, XIII. Piusz volt, itt kicsit megosztott a reflektor fény, ami jó is, és nem is. John Malkovich méltő társa Jude Law-nak. Remekül alakítja III. János Pál pápát. Az új pápa is nagyon komplex és érdekes karakter, teljesen más mint Piusz volt, szerencsére. Ebben a szezonban viszont több szerepet kapnak a mellék karakterek is, így kicsit sajnáltam hogy Malkovich nem volt jobban a rivaldafényben. Voiello továbbra is egy zseni, élmény volt nézni. Sofia szála is nagyon tetszett, szépen volt felépítve a története. imádtam a kapcsolatát a pápával. A női apáca rend története is érdekes volt, bemutatta egy új oldalát a Vatikánnak. Ami nem tetszett, az Esther szála volt,túl hosszú és eléggé érdektelen volt. A végén szerencsére kiderül hova futottak ki a szálak, és eléggé drámai is lett, de szerintem rövidebbre szabva jobb lett volna.
A sorozat végén újra feltűnik Lenny, és újra be bizonyosul hogy ő itt a sztár. Jó volt a színre lépése és elköszönése is. Jude Law és John Malkovich minden közös perce aranyat ér.