Az ártatlanság elvesztése (1999) 66% 5★

Ez egy nem igazán szokásos, álom és látomás jellegű művészfilm, de ez nem feltétlenül kell, hogy elriassza az ezt kevésbé szerető filmkedvelőket.
Nem mondhatni, hogy történettel lenne dolgunk, azaz a történet alapú mozihoz szokott énünk itt némileg hoppon maradhat.
Van ugyan valamiféle laza láncolat, amit akár némi logikai erőszak segítségével történet jellegűvé is gyúrhatunk, de nem mondanám azt, hogy ez kell vagy segít a film befogadásában.
Legegyszerűbb, ha nézzük és engedjük hatni magunkra, ami jó esetben valamiféle lelki utazást ad, rosszabb esetben meg – gondolom – inkább unatkozást.
Sok helyen nagyon tetszett a rendezői képalkotás, és gondolom ehhez az operatőr is tudott még hozzátenni.
Hangulatában egy kicsit nekem Enyedi Ildikó Bűvös vadászát idézi, amit már annyira rég láttam, hogy lassan egy álommá válik bennem az álomról. (Annak viszont azért inkább van egy történet jellegű gerince.)
Jó, ha valami nyugodtabb, ráérősebb időszakban nézzük meg, hogy könyebben utat találjon hozzánk.
Ritkaság az ilyen képalkotó, álomszerű, belső jellegű film, és ez elég jól sikerült ahhoz, hogy jó szívvel ajánlhassam az ilyet keresőknek, szeretőknek.
Közben jöttem rá, hogy én ezt a filmet (ha nem is az egészet, de) már láttam.
Valamiért mindig azt hittem erről a filmemlékről, hogy Vera Chytilová rendezte, pedig nem (ismétlés a tudás atyja).

Nekem nem jött be. Voltak benne érdekes képek, de összességében sajnáltam az időt, amit a nézésével töltöttem.

Mű-vész-film.
Fél csillag is sok.
(Bocs.)