Az (Az 1.) (2017) 80% 743★

Eddig sem voltam bohócrajongó, egy biztos, ezután sem leszek az :)

Az első 9 perc spoiler után erősen gondolkodtam azon, hogy inkább kikapcsolom, és milyen jól tettem, hogy a folytatás mellett döntöttem!! Szenzációs film, amikor hirtelen elfeledkezik róla az ember, hogy horrort néz, akkor a semmiből spoiler. Nem tudom Bill Skarsgard mennyire mélyen van a maszk alatt, de szerencsétlennel egyelőre maszk nélkül sem szívesen találkoznék :D
A gyerekek nagyon szimpatikusak, önálló egyéniségek, egyikük sem „veszett el” a kis csapatban. Annak ellenére, hogy igazi „gyerekgondjaik” vannak, még itt a gyilkos bohóc is. Billt nagyon sajnáltam, nem vagyok benne biztos, hogy egy 12 éves fiú tényleg spoiler.
Stephen King és Derry :)))
Kíváncsian várom a 2. részt.

Egy dolog nagyon nem tetszett: egy idős néni spoiler, és komolyan nem kiabál rá?? Vagy amikor már ott a nagy spoiler, az sem hozza lázba???

Nem hibátlan, de jól sikerült. Röviden így tudnám összefoglalni.
Akadt pár dolog, amikbe belekötöttem, de összességében tetszett. Az a helyzet, hogy a gyerekek olyan beszólásokat, meg poénokat toltak, hogy én legszívesebben sokkal nagyobbakat és sokkal hosszabban nevettem volna, de ugye azt nem lehetett. :D Illetve jó párszor a kacagtató részeket hirtelen vágták át a horrorba, így le is hervadt a vigyor a képemről. Szerintem ezt jól csinálták. Nem tagadom, hogy elvett a film éléből. Miután vége lett nem éreztem azt, hogy hú, de összecsináltam magam. Pedig volt rá példa, nem is egyszer. És hála a jó égnek nem csak a kiugrok a sötétből paráztatás ment, habár akadt abból is bőven. Én úgy éreztem jó egyensúlyban volt az egész. Vicces volt, a teremben mindenki hangosan nevetett, de amint váltott és újra az volt a lényeg, hogy tessék félni, akkor mindenki befogta a száját. spoiler Ebben mondjuk az volt az érdekes, hogy egyfelől vicces volt, másrészt viszont nekem félelmetes is. Furcsa volt úgy nevetni, hogy közben azért féltem is. :D

A lényeg a lényeg. Ez egy jó feldolgozás. Az eredeti Pennywise nekem még mindig jobban „tetszik”, mert akkor csak rányomtak Tim Curry amúgy is horrorba illő arcára egy szimpla bohóc sminket, adtak neki klasszikus ruhát, aztán lehet menni ijesztgetni. Itt a plusz hatások miatt elvesztettem azt az érzést, hogy ez tuti befordulhat bármelyik sarkon. Ezzel együtt Bill Skarsgård kihozta magából a maximumot. A színészi játékával meg voltam elégedve. De a kölkök maradnak a kedvenceim. Zseniálisak voltak. :D Miattuk mondom azt, hogy nem bánom, hogy csak szinkronnal vetítették, mert ezeket a válogatott anyázós poénokat rettenetesen élveztem. :D

∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼

Újranézés eredeti nyelven: Jut is, marad is.
Skarsgård barátunk fenomenálisan hozza a figurát, így neki jár a keksz. Ugyanakkor, ami a legjobban tetszett első megnézésre, a gyerekek párbeszédei, az szinkronnal jobban feküdt nekem. A sok fuckolás nekem nem hangzott annyira viccesen, mint a magyar anyázás. Azt pedig még szintén a javára írnám, hogy ezek a beszólások nem voltak félrefordítva, magyarosítva, stb. Legalábbis amikre emlékeztem. Ugyanazokat a dumákat tolták, ami tényleg jól esett.
Viszont egyedül soha többet! A film feléről lemaradtam, mert a telefonomat nyomkodtam közben, hogy eltereljem a figyelmem a kritikus részeknél. XD

Baaasszus de imádtam!! Kedvenc!!!!!
Én az egész filmen felváltva nevettem, sírtam és féltem. Nincsenek benne tényleg ilyen tipikus jumpscarek csak néhány de végig rettegésben nézed a filmet és annyira imádtam. A gyerkőcök humora és összetartása valami zseniális. Ezer százalék hogy a második részt is moziban nézem!

Az egyik kedvenc filmem lett! Eszméletlenül jó!
Mint 16 éves, gondolatban szerepeltem én is, és egy felejthetetlen élményben vettem részt.
Kezdem az elejével. A Stephen King által írt könyvet már olvastam (igaz, nagyjából csak félig, de akkor is…), ami a 2. leghosszabb, mondhatni az egyik legjobb műve. Már az is nagyon elnyerte a tetszésemet. Elég volt belekezdenem, mikor Georgie-val megtörtént az… és már tudtam is, ez az egyik legjobb. Most pedig, hogy láttam a filmet (majd megnézem a régi változatot is, nem tudom, melyik a jobb), teljesen beleélhettem magam. Persze vannak eltérések, különbségek, de valami hihetetlen, amit itt megalkottak filmként. Összegezve a film 10/10, még jó hogy!
Maga a film stílusa valami nagyon jó, mindent beleértve. Megvolt a hangulata, a kisvárosi élet, az iskola, a nyári szünet, minden, minden. A karakterek ott vannak, nem is kellettek jobb szereplők, nincs miért belekötnöm. A személyiségek egyediek voltak, néha-néha összekaptak egymás ellen a nem lúzerek (hisz miért lettek volna azok, kérem szépen?), voltak rivalizálások, volt minden. Minden, ami kellett. A párbeszédek nagyon jók voltak, szó szerint, élvezetes volt a szöveg.
Pennywise-ot, a bohócot is bírtam, nagyon nagy arc volt. A kinézete, a nevetés… Ha bohócról beszél valaki, tuti eszembe fog jutni Az.
Mondták páran, hogy a film nem félelmetes. Mi az, hogy nem? Nézesd meg egy 10 éves kiskölyökkel, és majd meglátod, milyen reakciói lesznek. Persze nem kell félni, épp ez a lényeg. A gonosz rettegésben akarja tartani őket, mindezt először szépen álcázva, lufikkal, mosolygással, röhögéssel, és a lebegéssel. Én amennyire csak tudtam, beleéltem magam. Átéltem mindezt. És igenis, félelmetes volt. Pennywise-nak szinte kifogyhatatlan hatalma volt, alakot váltott bármikor.
A jelenetekben nem volt kifogásom. Ha csúnyán beszélnék, ne tudjátok meg, miket írnék most, mennyire király volt! És még mindig az. Mindegyik jelenet szinte tökéletesen meglett játszva. Itt voltak kivételek, pl. igazából ha eltűnne egy gyerek, komoly figyelmet fordítanának rájuk, ami a filmben nemigazán látszott. De semmi sem tökéletes, mindenben van hiba, és ebben a filmbe is kell, hogy legyen.
A horror-jelenetek valami brutálisak. Komolyan. És a hangok, az effektek, amiket odapakoltak, ezekkel együtt lenyűgöző.
Az érzelmeket is felszínre hozza, eljut az agyadba, eléri a szívedet.
Nevettem, sírtam is volna, és én is ott lettem volna, hogy segítsek nekik.
Remélem a 2. rész is ugyanilyen jó lesz. Bár nem hiszem, hisz ez a kamaszokból álló csapat, amit véghez vitt, felnőtt nem tudná úgy.
Nem tudom, hogy mit írjak még. Ajánlom mindenkinek ezt a filmet.
Ez az egyik legjobb horror. 10/10!

Már nagyon meg akartam nézni ezt a filmet. Először gondoltam, hogy elolvasom, de eddig még nem szereztem be a könyvet sajnos. De igyekszem bepótolni.
Nekem ez nagyon bejött. Voltak ijesztő részei párszor még engem is kirázott a hideg tőle. De voltak vicces részei is. Izgalmas volt, látványos, és egy rettentően csúnya bohóc. :-D Bírtam a gyerekeket, vicces volt pár párbeszéd, és a beszólásaikon jókat röhögtem. Alig várom, hogy olvassam, és a következő részt is. Bill Skarsgärd nagyon jó volt, bár néha elég ijesztő is, de izgalmas egy karakter.

Előrebocsátom, nem olvastam a könyvet, viszont ezek után nagy eséllyel fogom.
Nem vagyok nagy horror rajongó, egy barátom vett rá, hogy kísérjem el erre a filmre, és nem bántam meg. Igazából nem éreztem ijesztőnek, a jumpscare kevés volt, úgy általában pedig szerintem nem egy félelmetes film, de borzongani azért lehet rajta. A gyerekek egytől egyig szuper karakterek, mindenkinek megvan a maga kis drámája, és végülis ez hozza össze őket, utána pedig a bátorságuk, az összetartásuk, az, ahogy képessé válnak szembenézni a való életbeli félelmeikkel és problémáikkal, és ezen keresztül Az-zal is, szerintem nagyon pozitív üzenetet eredményezett. Nem hittem volna, de kíváncsian várom a következő részt, és bátran ajánlom bárkinek.

Nagy elvárásokkal ültünk le a film elé, ehhez képest hatalmas csalódás volt. Számomra ez inkább humoros, mint ijesztő; abszolút nem működött horrorként. A szereplőket nem tudtam megkedvelni, így nem is érdekelt a sorsuk sem. Nagyon hosszúnak éreztem, párszor majdnem elszundítottam rajta. Nem szippantott magába a hangulata sem, pedig bíztam, abban, hogy ha félni nem is fogok, de a feszültséget fenntartja majd. Ez szimplán nagyon nem az én, nagyon nem a mi filmünk volt.

Hát ez valami megahipercsúcsszuperkirályság volt. Évek óta először jöttem ki úgy filmről, hogy azt mondjam ez tényleg nagyon megérte. És az a fantasztikus, hogy hiába horror, annál jóval többről van szó: gyászról, barátságról, a saját démonainkról és azok leküzdéséről. Annyival többet kaptam, mint amit vártam: Bill Skarsgård nagyon jól hozta Pennywise karakterét, a poénok jól működtek és végre nem a jumpscare volt az ijesztgetés alapja. Szóval nézzétek meg, nem fogtok csalódni!

Jól indul az ősz horror filmek terén. Az oldalunkon pedig részletesen meséltem a filmről és, hogy milyen hatással volt rám. : http://filmdoboz.hol.es/…

Először is: A Stranger Things után úgy kellett ez (AZ) most nekem, akár egy falat kenyér. Ugyanakkor köztudott, hogy nem bírom a horrort, könnyedén frászt tudok kapni a legbénább jumpscare-től is, de annyi jót hallottam a filmről, hogy muszáj voltam beülni rá. Nem bántam meg. Már a stúdió logók alatt felcsendülő 'creepy' gyerekdaltól is a hideg rázott amellett, hogy 110%-on nyomatták a légkondit a teremben, de Georgie találkozása Pennywise-zal elég korán bizonyította, hogy ez bizony nem csupán egy horror lesz a sok közül. Visszatérve az első mondatomra, a csodásan kidolgozott, egyéniségekre bomló, folyamatos jellemfejlődésen átcsörtető gyerekcsapat, a 80-as évek Amerikája (Imádom ezt az időszakot.) és a remekül válogatott zenék egy idő után szinte teljesen el is feledtették velem, hogy rettegnem kéne. A magával ragadó világ, karakterek és sejtelmes sztori mellett, tehát csak másodlagos volt számomra félelemfaktor, pedig beismerem, akadt benne bőven, mégis inkább izgatottan szurkoltam a skacoknak, mintsem a karfát kapartam volna a parától. Mindezek mellett a fényképezés, a képivilág és a hangeffektusok is szinte tökéletes összhangban voltak, nagyon átjött minden, igazán fantasztikus hangulatot varázsolva az egész műnek. Egyedül talán a kődobálós jelenet lógott ki a sorból, ott ugyanis nehezemre esett visszafojtani a nevetést, a 'brutális' rockzenei aláfestéssel pedig végképp nevetségessé vált az egész, olvadva kissé a feszültséget. Aprócska hibáit leszámítva számomra egy remekmű lett, aminek izgatottan várom a folytatását, de addig is beszereztem a könyvet, hogy ne maradjak Pennywise nélkül, mert Stephen King bohócának ezúttal sikerült megkedveltetnie velem a műfajt egy életre.