Alaska nyomában (2019–2019) 75% 99★

Annak idején John Green munkássága annyira megfogott, hogy szinte faltam a könyveit. Ez történt az Alaska nyomában cíművel is, ezért amikor megtudtam, hogy készült belőle film, hát persze, hogy ugrottam rá. És nem volt rossz. Sőt! Nagyon, nagyon meglepődtem, hogy visszakaptam majdnem ugyanazt az élményt, mint olvasáskor (az ember nyilván változik, két-három évvel később már máshogy érint meg, mint azelőtt). A karakterábrázolások hűek a leírtakhoz, külsőleg, belsőleg egyaránt. A történetvezetés szintén. A gondolatmenetek, filozofálások az életről, a nagy kérdésekről… minden a helyén. Én nagyon elégedett voltam, és tényleg hihetetlenül pozitív csalódás ért, amikor konstatáltam, hogy ugyanúgy tudott rám hatni a nyolcszor 53 perc, mint a 300 oldal. Nagyon elégedett vagyok. (Fogadok, hogy John Greennek hasonlóan rengeteg szerepe volt a közreműködésben, mint az előző két könyvadaptációnál.)

Hát igazából nem volt túlságosan érdekfeszítő, de azért elnyerte a tetszésemet. Úgy álltam neki hogyha nagyon megtetszik elolvasom a könyvet ha nem akkor meg inkább hanyagolom hát a 2. lett. Takumi volt úgy az a karakter akit megkedveltem és ezzel együtt Jay Leet is. :D

Nagyon jó könyvadaptáció lett és jó színészeket választottak a szerepekre, hozta a könyv hangulatát. Alaska. és Chip lett a kedvencem, szépen kidolgozták a karakterüket.
Igaz, hogy tipikus tinidráma, de engem valami mégis megfogott benne, ami miatt jobbnak éreztem a többinél. Kissé kilóg a sorból a hangulatával és a mély filozofálásokkal, de éppen ezért tetszett.

Régóta szeretnék már John Greentől olvasni, de még mindig nem sikerült, így gondoltam akkor előbb kipróbálom az adaptációt. Nem bántam meg, nagyon bejött, nézette magát velem a sorozat. Ezek után a könyvet is megpróbálom majd minél hamarabb beszerezni :) A színészek játéka is tetszett, szerintem jól bele tudták élni magukat a szerepükbe, remélem láthatjuk majd még őket másban is :)

Oké, szóval, nem olvastam a könyvet, de ezek után nem is fogom. Nem azért mert rossz volt, csak képtelen vagyok megérteni John Greennek ezen karaktereit (már a Papírvárosokban sem), hogy van egy csávó, aki halálosan szerelmes egy modell csajba, aki vagy eltűnik vagy spoiler és a srác minden akaratával próbálja megoldani az ügyet, de úgy, hogy igazából ő nem is annyira ismerte a csajszit.
Lehet a korosztályom elcseszett, de egy ilyen fiút nem ismerek, aki ennyire halálosan szerelmes lenne akárkibe, főleg akit nem régóta ismer.
most fogom olvasni a Teknősök végtelen sorát, remélem az nem ilyen idegőrlő karaktereket számlál
Egyébként, az utolsó 2, de főleg a 8. rész elég meghatóra sikerült, főleg, hogy Milesnak a mániái az emberek utolsó szavai.
Eléggé úgy éreztem, túl van tolva az első hat rész, komolyan azért számoltunk vissza 200 napot, hogy elérjünk ehhez a naphoz, és az utolsó 2 részben lerendezzük? Értem én, hogy szereplők megismerése, közelkerülése egymáshoz és hozzánk is meg ilyenek, de eléggé gyorsan lerendezettnek érzem a végét, főleg hogy a címe az Alaska nyomában, gondolja a néző, hogy erre épül a sorozat, hát az hogy a részek végére odabiggyesztik hogy X nappal előtte vagyunk, még nem leszünk Alaska nyomában.
Plusz: spoiler
A szereplőkkel egyébként meg voltam elégedve, csak a karakterek nem tetszettek, de arról a színészek igazán nem tehetnek, ők jól eljátszották.
Huh, összesen 6 csillagot kapna, mert az operatőri munka tetszett, illetve a színészek is, a sztori nem volt rossz, de a sorozatot elég könnyen lezárták, viszont a legeslegvége tetszett.
DE
Kap egy plusz csillagot a soundtrackért. Imádom.

Nem olvastam a könyvet, viszont több John Green regényt tartottam a kezemben, ezért volt egy kis sejtésem, hogy mi lesz az alapsztori és a végkifejlet.
Viszont(!) arra nem számítottam, hogy ilyen karakterekkel fogok találkozni.
Főszereplőnk, Miles – alias Pufi (????), aki nekem már Köpcös marad Mert végülis találóbb (nem értem.. valaki, aki olvasta a könyvet… MILES pufiként volt “megjelenítve”?? Vagy miért lett Pufi?
Szóvaal.. Miles nekem annyira semleges volt végig. Különösebben nem tudtam őt megkedvelni. Annak örültem, hogy a kezdetben visszahúzódó személyisége a barátai társaságában kinyílt. Ezzel egy kisebb jellemfejlődés alakult ki.
Milessal szemben Chipet -alias Ezredest – az introvertált típusú, kicsit fura, de nagyon szerethető srácot nagyon is sikerült megkedvelnem. A történet alatt a többiekhez képest több információt tudunk meg róla és a családi hátteréről.
Ezredes folyamatosan alakítgatja Miles személyiségét és bármit megtesz a barátaiért.
Alaska karaktere szépen ki lett dolgozva: megfejthetetlen, titokzatos, megtört, ugyanakkor izgalmas és érdekes.
Takumi volt a kedvenc karakterem. Bár ő viszonylag háttérbe szorult, mégis ő fogott meg leginkább: a karaktere nekem sokkal több volt egy tizenéves tinédzsernél. Sokkal inkább olyan volt, mint egy felnőtt, aki vissza-visszatér a tinik közé, hogy diákcsínyeket követhessen el.

Összességében nem volt ez rossz sorozat. Voltak vicces részek és mélyreható, magával ragadó, meghittebb részek is. A soundtrackje iszonyat jó volt, szerves része a jeleneteknek, ami sokat dobott a sorozat hangulatán.

A könyvet nem olvastam (még), így ebből a szempontból nemtudok nyilatkozni a sorozatról.
Nagyon örvendek hogy végre egy mélyebb, gondolkodtatóbb tiniknek szánt sorozat került elém.
Alaska és Ezredes karakterét imádtam. Kristine Froseth valami zseniálisan játszotta Alaska érdekes, kedves de a lelkében mindig szomorú karaktert.
A történet tetszett, bár az utána részekkel nem tudtam teljesen kibékülni.

Elég régen olvastam a könyvet, így nem emlékszem minden részletre belőle, de a lényeges dolgokat visszaadta a sorozat. A fiatal színészek közül Miles és az Ezredes karaktere került hozzám a legközelebb, de Alaska szerepe mellett sem lehet elmenni szó nélkül hiszen átadta mind azt a szenvedést, szenvedélyt ami a könyvben is magával ragadott.

Kamaszok, drámák, csínyek, bentlakásos suli. Minden a titokzatos Alaska Young körül forog, aki mindenkit irányít. (A szinkronhangja engem kicsit idegesített.)
A kedvenc szereplőm a kapitány, Chip volt, az afroamerikai, szegény, okos, de igencsak komplexusos srác.
A zenék is jók voltak a sorozatban. A történet sem volt rossz, de lehet, hogy ezekből a tiniválságokból kezdek kinőni.

Huh, hát ezen is túl vagyok :-D
Nekem ez nem annyira nyerte el a tetszésem, tini csínytevések, meg mély filozófikus gondolatok egyszerre, kicsit magasnak tűnik…
8 rész szerintem sok volt belőle, sokszor éreztem azt, hogy untatott az adott rész, vontatott lett :-(
Sajnálom, mert tökre megörültem neki, gondoltam tökéletes társam lesz a karantén idejére, de alig vártam h a végére ugorhassunk és történjen valami benne.
Tudom, fontos az, hogy megismerjük a karaktereket és a történetet, és nyilván ez nem egy akciófilm, de lehetett volna eseménydúsabb (nem olvastam a könyvet, lehet, h a film könyvhű lett, ezt nem tudhatom) nekem néhol túl „művészire” sikeredett.
Milest kifejezetten nem tudtam megkedvelni, nekem túl bamba karakternek tűnt, és megmondom őszintén a színész sem volt szimpatikus :-/
Az ezredes karakterét tudnám még kiemelni, hozzám talán ő állt a legközelebb.
Nem volt ez rossz, de jó sem, így a könyvet nem hiszem, hogy a kezembe fogom venni.