Adèle élete – 1-2. fejezet (2013) 79% 140★

Fura ez a film. Az első igaz szerelem. Egy rossz döntés. Fájdalom.
Igazából ez a film arra jó, hogy figyelmeztessen, csak úgy, mert nem számít, nem érdemes dolgokat csinálni, mert visszaüt, és hosszú évekig isszuk a levét, ha nem egész életünk során.
Őszinte film, őszinte érzésekkel, kendőzetlen vággyal. „Mindenem neked adom, amim csak van.”
Én nem éreztem, hogy túl sok lenne a filmben a szexjelenet, vagy hogy öncélú lenne. Ennél többet ettek benne, és azon senki nem akadt ki. Élvezni az életet pláne szerelmesen, szerintem természetes. Friss szerelmesen pedig ki sem akar bújni az ember az ágyból, főleg, ha az orgazmust nemcsak hírből ismeri. Én ezt nem rónám fel a filmnek.
Talán kicsit tényleg hosszú, de én nem bánom, hogy lassan építkezik. hogy hagyja kiforrni pl. a házibulin a féltékenységet, nem pedig csak jelzésértékkel megmutatja, és hogy hagy időt átérezni… vagy más helyen a szenvedélyt, megint máshol a gyötrő fájdalmat, a magányt, a hiányt. Nem egy jelenetre aggatott címkét kapunk, hanem magát az érzést.
LMBT film, de szerintem ez a leglényegtelenebb dolog az egészben. Egyetemes történet, mindenkivel előforduló hibákkal, érzésekkel.

Mit is írhatnék erről a filmről, amit kétszer is láttam moziban, és se előtte, se azóta nem láttam még csak hozzá hasonlót sem? Megrendítő volt, szomorú volt, döbbenetes volt, életszagú volt, elképesztően közeli és őszinte volt. A legtöbb jelenet fájóan ismerős lehet bárki számára, és olyan közel, amennyire a rendező kamerája megy a főhőshöz, nagyon könnyű lenne kiszúrni a hamisságot. De itt nincs ilyen. Persze, lehet mondani, hogy túl sok, túl közeli és túl realisztikus, de ez egy ilyen film. Két részes, hosszú, pont azért, hogy legyen időnk megismerni Adelet, és eldönteni, hogy vele akarunk-e tartani. Lehet rá azt mondani, hogy szenzációhajhász módon hosszú és mindent megmutató szexjelenetek vannak benne, de korábban is minden mást megmutatott belőlük a kamera, arcrezdülésüket és életük apróbb mozzanatait is (családi vacsora, buszozás az iskolába). Miért pont ezt ne mutatta volna meg? És amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a film készültekor a színésznő, Adele Exarchopoulos csak 19 éves volt. Számomra elképesztő az a bátorság és nyers őszinteség, amivel ez a nő elkápráztat minket. Nincs egy hamis arcrezdülése, és a tekintetéből akkor is értünk mindent, ha meg sem szólal. Szimpatikussá válik azonnal, szinte odaadja magát a nézőnek, annyira kitárulkozik. Számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy az egész életutat, amit Adele-lel bejárunk egyértelműen az határozza meg, hogy beleszeret egy kékhajú lányba. Nincs arról szó, hogy leszbikus-e vagy biszex, nem aggatnak címkéket, nem mennek bele társadalmi kérdésekbe és nem foglalnak állást, Adele boldog, és ez az, ami 100%-ban átjön a képernyőn. Ezért is döbbentett meg annyira a veszekedésünk, addigra már együtt lélegeztem a szereplőkkel, egyáltalán nem számítottam erre. Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez a film, ami szerintem a maga nemében abszolút remekmű, egy háromórás, lenyűgöző történet arról, hogy mennyire jó szerelmesnek lenni, és milyen rohadtul tud fájni, ha vége.

Sokat gondolkoztam rajta milyen jelzővel tudnám illetni ezt a filmet, mire megtaláltam a tökéleteset… ez a film fájdalmasan őszinte.
Én kérek elnézést a plakát miatt, mert az szar. A film mondanivalóját semmiképp sem adja vissza, félrevezet. Régóta várólistás volt már ez a film, egyik fiú barátom ajánlotta nagyon figyelmembe, de tudtam, hogy ezt olvasni kell, mert olyan nyelven, amit nem értek, ezért csak halasztgattam. Viszont mára kivettem egy nap szabit és belefért, ezért megnéztem, mind a 3 órájával.
Nem tudom ki ez az Adele Exarchopoulos de Oscar, Golden Globe, Grammy és Puliczer-díjat neki. Hatalmasat játszik ez a lány! Mindent átad és mindent megél. A mindenit neki! Nagyon sokat tudnék mondani erről a filmről, ezért inkább nem mondok semmit. Mindenki csak nézze meg, ha bepillantást szeretne két nő szerelmi életébe és annak viszontagságába. Annyira szerettem benne, hogy meg tudták beszélni, ki tudták mondani az érzéseiket.
Egy csillag levonás, mert szerintem túl sok benne a megmutatós szex, amire semmi szükség.

180 perc elég sok, főleg ha ennyire töményen tolnak bele mindent az arcodba. Úgyhogy be kell vallanom két részletben tudtam csak végignézni.

Az mindenképp elismerésre méltó, hogy a főszereplő ennyire fiatalon tudott ilyen alakítást nyújtani. Elég őszinte volt, tényleg végigkövethettük, ahogy Adele felnő, ami azzal jár hogy hibázik is és utána kénytelen szembenézni a következményekkel. Nekem sokkal inkább erről szólt a történet, mint bármi másról.

Látom sokan a szexjeleneteken vannak fennakadva, szerintem ez egyáltalán nem volt zavaró (sokkal inkább idegesített amikor legalább ugyanilyen hosszan ettek zabáltak a szereplők, fúj) és itt sokkal jobban lehetett az érzelmeket, kötődést értelmezni, mint pl a műanyag Carol esetében. Ezzel együtt nem tudtam egyik szereplővel sem azonosulni, Emma szerintem önző és gonosz volt, Adele meg olyan szerencsétlen…

Viszont nagyon tetszett amikor a művészetről, színekről beszélgettek. És nagyon jól megmutatta, hogy a való életben nincs boldogan éltek míg meg nem haltak és bizony vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nincs jó döntés, csak nehéz

Akár azt is mondhatnám, hogy azért tetszett ennyire ez a film, mert piszkosul át tudtam érezni Adéle helyzetét, de (talán sajnos) nem így van. Egyszerűen csak tetszett, mert egy életszagú történetet kaptam teljesen valóságos főszereplőkkel. Itt nem volt szükség a mesére, a bonyolult cselekményszálakra, ez a film úgy tökéletes, ahogy van. Szerettem benne Adéle és Emma egyszerűségét és az intelligens párbeszédeket, örülök, hogy olyan nagyszerű művészekkel is megismerkedhettem, mint például Sartre és Schiele. Na, pontosan ilyen egy nekem való film!

Hiaba harom oras, egyaltalan nem sokkalltam. Sot, szivesen neztem volna meg. Ez is mutatja, hogy van benne valami extra, valami ertekes, amit fel tud mutatni. A lanyok alakitasa messzemenokig hiteles, aprolekos es meggyozoen termeszetes; bravuros. Lehetne cizellalni a tortenetet (ami nyilvan nem egyedi, de egyben ezert is magaval ragado), a tenyleg szokatlanul nyers es hosszu szexjelenetet es egyeb dolgokat, am ketseg kivul ez egy remek film. Feltem tole egyebkent, hogy majd a szokasos buta tini film lesz, amibol annyit lattunk. Szerencsere pont az ellenkezoje tortent; vegre egy ertekes „tini” mozi.

Hosszú film, de megéri megnézni. Mimden egyes perce valódinak tűnik, Adele nagyon jól játssza a szerepét( taknya, nyála egybe folyik néha). Szeretem ha egy film lassan épül fel, több dolgot meglehet így tudni. Igaz maradt pár kérdésem.
Várom a folytatást. Nem akarom, hogy így legyen vége.

Annyira életszerű ez a film. Fájdalmas, mégsem végtelenül szomorú. Lassú, pont mint a hétköznapok. Aztán mikor visszanézek rájövök, hogy elszalad az élet.

Én szeretem az ilyen történeteket, de tényleg. Csak ez a film nem tetszett annyira, mint vártam. A kameraállás végtelenül idegesített, folyton a fejeket vették, és már néha nem volt kedvem 5 percnél tovább Adele nyitott szájú-lihegő-szenvedő fejét nézi, szóval bele-bele tekergettem. A történet nem rossz, ha nem lenne 3 órás, benne kb. 2x20 perc szexjelenettel, még nézhető is lenne :)

Szintén szakítás után, szintén mazochista voltam, szintén gyomorszájon vágott. Az életszerű dialógusok, életszerű időmúlás-érzékeltetés fantasztikus a leginkább, a két színésznő pedig elképesztően jól játszik benne.