Abluka (2015) 80% 1★

Különösen jó ötletnek tartottam a rendezőtől azt, hogy a jelenlegi nagyon fura és sokszor még nekünk is érthetetlen és megmagyarázhatatlan összezavarodott világot úgy mutatja be, hogy azt egy 20 év börtön után feltételesen szabadlábra bocsátott ember szemszögéből látjuk. Mégis már az első kockánál érezzük, hogy ez a dolgok közepébe a semmiből csöppenő kisember, a büntetlen előéletünk ellenére, akár mi is lehetnénk.

Kicsiben mindenki teszi a dolgát, Kadir más magánéletében turkálva és mindenkit megfigyelve próbál eleget tenni a terroristák elleni harcban, Ahmed a terroristákat jelképező kóbor kutyákat írtja többedmagával. A szemétszedés és a titkos megbízás, ahogyan a terroristák céljai és kiléte is szinte mellékes a film szempontjából. Ez a film azért jó, mert pont azt a mindennapi rettegést és nyomasztó szorongást jeleníti meg, ami politikától függetlenül is elfogja az embert a mai világban, de a mostani feszült civilizációs összecsapások során különösen felerősödik.
A végén az ember már végképp nem tudja, hogy mi a képzelgés és mi a valóság, mitől kell igazán félni és kik a jók és kik a gonoszak. Kicsit valljuk be, így vagyunk mi ezzel, legyen szó menekültekről, függetlenségért küzdő terroristákról, ipari termelésről vagy simán csak a saját nyugati bűntudatunkról. Amúgy a film idegesítően jó zenéje sokat segít a nyomasztó érzés kialakításában. A szereplők összeomlása szinte törvényszerű volt. Emellett számomra még ez a film azért emelhető ki, mert talán csak a Fekete hattyúban volt ilyen jól összemosva a tiszta és a megzavarodott elme világa és egészen hihető volt a szereplők megtébolyulása.

És talán jól mutatja ez a film – a fikciós sztori és a teljesen láthatatlan ellenség ellenére is – a jelenlegi török viszonyokat is, akik a kurdokkal, az Iszlám Állammal, a Szíriában beavatkozó oroszokkal is feszült politikai helyzetben élnek és próbálnak boldogulni az utóbbi időben. De emellett a film egy nagyon jó lélektani drámaként is nézhető és fogyasztható.