A szép és a szörnyeteg (1946) 77% 44★

Kicsit teátrális, de hát az a dolga, hogy az legyen. Művészfilm, művészfilmhez járó korabeli filmes trükkökkel. Sosem gondoltam volna, hogy a fekete-fehér ennyi színt rejt. Itt a szürkének nemhogy ötven árnyalata van, hanem legalább kétszáz.
A szörny kastélya ötletes; az emberi karok, mint gyertyatartók, a szobrok, domborművek fejei, ahogyan mozognak, a függöny lebbenése, a lépcsők, a folyosó (a füst szerepén még agyalok egy kicsit, mert nemcsak dekoráció) … Álomszerű, mintha csak egy látomás vagy vízió lenne, de közben több annál. Hangulatban nagyon erős… Több kellene a mai filmekbe ezekből az ötletekből, díszletekből, akkor nem lennének olyan egy kaptafa.
Jean Marais-t pedig nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni. Nagyanyáink nagy szerelme volt Jávor Pál mellett, és nem mellékesen, még játszani is nagyon tud. Itt egyenesen három szerepben is remekel… az ellovagolnak elmotoroznak elrepülnek a naplementébe felhők közé, új értelmet nyert.:)

Azt hittem, már láttam, de mégsem. Viszont tetszett, sokkal inkább, mint a modern földolgozások többsége. Tetszett az atmoszféra is, nem olyan cukormázas, mint pl. a Disney-feldolgozások; itt a beszélő berendezési tárgyak meg a magától mozgó ágytakaró egyáltalán nem cuki, hanem ijesztő, nem is beszélve a kandelábereket tartó karokról meg a folyton téged néző szobrokról… Remek gótikus helyszín! Valószínűleg ez közelebb áll az eredeti (a legelső változat 1740-es!) történet hangulatához.

Ötletes és szép átirata Akszakov meséjének. A rendezés, a díszletek és a szörnyeteg maszkja, mind óriásiak. Főleg ahhoz képest, hogy 1946-ban készült a film.
Akik szeretik a mesefilmeket, azoknak kötelező darab, kivált azért, mert sok szempontból eltér a hagyományos meséktől. Ráadásul a Disney csapatát is megihlette, aminek egy klasszikussá vált film lett az eredménye. Azok számára is érdekes lehet ez a régi változat, akik rajongói a Disney verziójának.

Az Orfeusz után ez is tetszett és még jobban meglepődtem, hogy milyen trükkök (lassítás, visszafelé lejátszás) már ilyenkor előfordultak…Meg azok a mozgó szobrok. Igazán lenyűgöző és vizuálisan nagyon erős.

Korrekt adaptáció. A kastély egyszerre gyönyörű, közben ijesztő is, ami ad neki egyfajta komolyságot, mintha direkt a felnőtt korosztály lenne a célközönsége. Röviden: tudom ajánlani.

Az alapanyagra talán érdemesebb kitérni, aminek az üzenete, a női szereplők jelleme így felnőtt fejjel már egészen máshogy csapódik le. Tipikus mesei elem, hogy a leghányattatottabb sorsú, ugyanakkor alapvetően jólelkű testvér a kiválasztott, aki a végén jól jár, míg az önző, számító testvérei felsülnek. Milyen példát mutat ez az üzenet a fiatal lányoknak? Akkor leszel sikeres, ha önfeláldozó vagy, ha mindig alkalmazkodsz mások igényeihez, az sem számít, ha nehéz, ha már szenvedsz. És persze kifejezetten jók az esélyeid, ha közben jól is nézel ki. Viszont, aki a sikert tényleg akarja és tesz is érte, annak sosem sikerül (itt most az idősebb lánytestvérekre és az aranyásásra, mint karrierre célzok). Mi lesz azokból a lányokból, akik ilyen példákhoz próbálnak felnőni? Megfelelési kényszeres, szorongó, kiszolgáltatott nők, akik képtelenek megfogalmazni a saját céljaikat, meghúzni a határaikat és időnként nemet mondani, illetve bármi mást értékelni magukban a kedvességükön és külsejükön túl. Én azt mondom, akkor már inkább az aranyásás, ahol minden önként és szándékosan történik, plusz nem is fizet olyan rosszul :D