A specialista (1994) 68% 139★

Vannak filmek, amik visszavisznek a gyerekkorba. Még úgy is, ha nem is láttad őket taknyos kölyökként. Mégis, van egy olyan bájuk, mely felruházza őket ezzel a tulajdonsággal. Luis Llosa mozija is ilyen.
A specialistát nemes egyszerűséggel így tudnám jellemezni: Egy srác imádja Stallonét, és látta Sharon Stone-t az Elemi ösztönben, és az a bizonyos jelenet beindította a fantáziáját. Aztán beindulnak az agytekervényei, összehozza a két figurát, és a kis tizenéves stílusában rittyent egy sztorit, mely szerinte irtó menő, másnap fel is akar vele vágni a haverjai előtt. A haverok lehet kiröhögték, de legalább jól szórakoztak.
A film buta, üres, és olyannyira komolyan veszi magát, hogy szinte várod, mi lesz a következő drámainak vagy épp hatásosnak szánt jelenet, mely igazából csak a rekeszizmodat dolgoztatja meg. Minden jelenet, minden megszólalás azt támasztja alá, hogy ez a film önmaga paródiája. És basszus, emiatt működik. Ahogy Stallone lerúgja a gyereket a buszról, ahogy James Woods bombát csinál egy tollból, és ahogy Sharon Stone álma valóra válik, és együtt kufircolhat puckosan a zuhany alatt Stallonéval, akinek még a fülizmai is megfeszülnek, annyira abszurdak és a ’90-es évekhez mérten is túltoltak, hogy öröm nézni.
Llosa mozija vérbeli bűnös élvezet kategória, melyet személy szerint párszor meg fogok még nézni, mert amennyire ostoba, annyira kedvelhető. Olyan, mint a gyerek, akiről az imént beszéltem. Szánni való, de sikerült annyira megnevettetnie, hogy innentől kezdve nincs szíved bántani.

Szórakoztatott, és azért is emlékezetes, mert nagyon megtetszett benne James Woods.

A 90-es évek egyik klasszikus akciófilmje, az akkor virágzóan szép Sharon Stone-nal, aki szokásához híven az ujjai köré csavarja a kemény bombagyáros Stallonét, aki mellesleg segít neki megbosszulni a szülei halálát. James Woods kiváló negatív karakter és Eric Roberts epizódszerepe is eléggé jó. És a betétdalt pedig Gloria Estefan énekli a végén.

Összeségében tetszett, de olyan, mint bármely más amcsi akciófilm, bírom Stallonét, de kb. ennyi. Kissé kiszámítható, hogy mi fog történni. Viszont szórakoztató és eseménydús film.

Sharon Stone gyönyörű nő volt, de az, hogy ő és Sylvi Arany Málnát kaptak, mint a legrosszabb páros, teljesen érthető és jogos – a kémia köztük annyira minimális, mint köztem és a matekházi közt volt anno, a gimiben (pedig úgy szerettük egymást…)
Maga a film meg… Ez egy akció film. Egy akció film Stallonéval. Mégis, mi mást mondhatnék még? Vannak a jók, meg a rosszak, és a végén a jó nyer, ennyi – a kettő közt meg robbantgatnak és szexelnek a zuhany alatt. Fincsa.
A macska egyébként aranyos volt :3

Hát ez még a 90-es évekhez képest is béna film volt… :D