A S.H.I.E.L.D. ügynökei (Marvel) (2013–2020) 81% 178★

Hú hát alig bírok magammal a harmadik évadig!
Pedig olyan laposan indult. Nem annyira szeretem az epizodikus sorozatokat. Azt hittem megmaradnak ezen a sémán,hogy minden részben megoldanak egy ügyet. De a 7. -8. résztől inkább átváltanak a szérializált stílusra. És milyen jól teszik!
Rémszemről egy hibája volt a sorozatnak, vagy inkább a marketingnek. Annyira beharangozták, hogy majd foglalkoznak a filmekkel, erre csak meg megemlítik néha, de az is inkább erőltetett. Szóval önállóan kell ezt a sorozatot kezelni, és ki kell tartani kb. a 8. részig, mert utána nagyot fordul a sorozat.

Örülök,hogy a készítők elég bátrak meglépni olyan dolgokat,hogy csak tátott szájjal bámulsz. Nem félnek,hogy bizonyos szereplők hiányával esetleg nézőket vesztenek. És pont ezzel szereznek.
A karakterek nagyon kidolgozottak, az első évad végére szinte mindenki a szívemhez nőtt valamiért. még az is akinek nem kéne
A történet nagyon sok izgalmat tartogat. A cselekmény kidolgozott, átgondolt és nagyon megdöbbentő. A végét ,hogy teljesen értsük azért, nem árt a Winter Soldiert látni előtte.
A készítők nem spórolnak , minden CGI ami benne van kidolgozott, nem gagyi mint a sorozatoknál általában (az alacsonyabb költségvetés miatt) szokott lenni.
Az ellenségek, vagy „gonoszok” jelleme, fenyegetése és motivációja, szerintem kidolgozottabb mint a mozifilmek többségénél. (Marvel)

A második évadra csak emelkedik a színvonal, és a történet még pörgősebb, még izgalmasabb, még merészebb. Kapunk sok új karaktert, akikből lehet kedvenc vagy utált karakter én pl. Bobbitól a falra mászom . És a készítők még bátrabbak lettek, nem szokványos vagy kiszámítható lépéseket tenni, néha már azt éreztem,hlogy ebben a sorozatban mindenki egy g**i :D már elnézést
És szeretném megköszönni a S.H.E.L.D. készítőinek és Kyle MacLachlan -nek ,hogy megkaptam a legérdekesebb karaktert akit a sorozatok történelmében valaha láttam. Zseniális. Egyszerűen le a kalappal. Én az ő karakterével a végére úgy együtt tudtam érezni,hogy hihetetlen. És Kyle játéka egyszerűen tökéletes. Kiemelkedő, főleg egy sorozathoz képest.
spoiler

Szóval senki ne adja fel a gyenge kezdés miatt, mert érdemes folytatni, és nagyon remélem ,hogy ha valaki az én ajánlásom miatt esik neki, annak akkor nem hypoltam túl, és hasonlóan fog érezni mint én :D

Még csak 2 évadon vagyok túl, de gondoltam írok pár sort :)
Nagy dilemma volt, hogy hány csillagot is adjak. Nehezen indult be, nehéz volt eldönteni milyen irányba is halad, és még most sem tudom igazán. De ennek ellenére számomra remek kikapcsolódás, remek szereplőkkel. Konkrét kedvencem nincs, mert mindenkiben kedvelek valamit. De ha nagyon muszáj lenne, akkor a Fitz-Simmons párost emelném ki. Aranyosak együtt (meg külön-külön is persze :) és becsülöm a lojalitásukat, meg a tenni akarásukat. Érdekes a sztori is, néhol rendesen megcsavarják és ezzel alaposan meglepik az embert. Összességében megérte belevágni, pedig sokáig kerülgettük egymást :)) Igaz, én elég hektikusan nézek bármit is, mert van hogy hetekig (sőt hónapokig) semmihez sincs kedvem (csak ahhoz amit amúgy is leadnak a tévében). Ha a továbbiakban változik bármit is a véleményem, majd jövök még. :)

Imádom a Marvel filmeket, a Daredevil sorozatot és Jessica Jones is levett a lábamról, de sajnos nem vagyok olyan elfogult, hogy rajongjak a S.H.I.E.L.D.-ért. Nem esek hasra attól, hogy ott van Coulson és a csapatának tagjai olykor benyögik valamelyik Bosszúálló nevét. Ez nekem kevés. Ha valóban föl akarnák futtatni ezt a szériát, valahogy megoldanának néha egy-egy nagyobb mellékszereplést.
(Tudom, Sif felbukkant már, de ő meg kit izgat?) Valakinek talán bejön, de én nem eszem meg minden moslékot, amit a Marvel és a Disney közösen elém vág. A 3. évad közepén dobtam a szériát, végleg.

2 évad után… 6,5

Avagy A T.S.C.H.A.L.Á.D ügynökei.

Sokáig vonakodtam megnézni a sorozatot, mert igazán a Marvel filmeket is csak Thanos bá és Amerika Kapitány miatt pótoltam be. És minden sejtésem be is igazolódott.
A S.H.I.E.L.D. ügynökei, ha nagyon jószívű akarok lenni, egy olcsó kémsorozat, minimum közepes alakításokkal. Ami alapjáraton nem is lenne baj, mert nem vártam el a mozi minőséget tőle.

Az első évad háromnegyedéig konkrétan úgy voltam vele, hogy nézze végig, akinek hat anyja van! Az esetek egy részét összelopkodták más kémfilmekből, sci-fikből, csak sokkal teszkósabban kivitelezték őket, borzasztóan untam. Ha nem utalgatnának benne kényszeresen a filmekre, bármelyik tévés B-kémsorozat lehetne.
Aztán az első évad vége felé történt egy váltás, és felkeltette az érdeklődésem, hogy aztán a második évad második felére ismét a bányászbéka popsija alá essen vissza.

De a legidegesítőbbek a szereplők. Coulson ügynök csapata engem egy irritáló családra emlékeztetett. Itt van a lazább papa, a szigorúbb mama, a két szuperzseni gyerek, az örökbefogadott lány és a javítóból szökött rokon. Elképesztően irritál a folyamatos haverkodás, hogy mindenki überlazának akar tűnni. Akiket meg megkedveltem volna, persze kinyíródnak, spoiler akiket pedig újonnan behoznak, érdektelenek és vannak olyan figurák, akik baromira túl vannak nyújtva. A karakterfejlődések is furák, ezáltal az irritáló szereplők még irritálóbbakká válik.
Ez nem egy „kémszervezet”, hanem valamelyik vasárnapi családi sorozat.

Amit viszont el kell ismernem, az akciójelenetek viszonylag jók. Dinamikusak, jó a felvétel, nincsenek szétvágva.

El nem tudom képzelni, hogy tudták ezt HÉT évadon keresztül életben tartani.

Tökéletesen illik a MARVEL világába,nagyszerűen eltalálták a szereplőket.

Mikor fog a Marvel hibázni? Kis ideig azt hittem, ennél a sorozatnál. Majd meggyőzött, hogy mégsem. Majd mégis. Húha, jó kis hullámvasút elébe nézünk. És ezek miatt muszáj vagyok részletezni.

1. évad: A szezon első pár része kifejezetten rossz, főleg a hátralévőkhöz képest. A készítők beleestek a Marvel-filmek még mindig kinőhetetlennek tűnő gyerekbetegségébe, vagyis hogy a műveik első felét expozícióra szánják. És ez nekem nagyon nem működött, több okból kifolyólag.
Egyrészt egy szükséges rossz döntés volt. A cselekmény nem hagyta, hogy az első részek között komoly logikai kapcsolat épüljön ki, viszont a meghatározó szálakat el kellett indítani. Ennek eredményeképp az egyes részek csak úgy lógtak a levegőben, amivel még önmagában nem lenne gond, minden második krimisorozat szóló epizódokra épül, de itt lehetett érezni, hogy valamit ebből ki akarnak hozni később, a puzzle darabkái viszont hosszú ideig nem álltak össze.
Másrészt a csoportdinamika. Lehet, csak azért, mert 2-3 évaddal ezelőttig komoly Criminal Minds rajongó voltam, de nagyon irritált, hogy ugyanazt a felépítést látom viszont – megvan a vezető, a veterán, az izom, a hacker és a geek, az, hogy ez utóbbit két emberre bontották, mert jobban illett a sorozat sci-fiszerű hátteréhez, nem elfogadható mennyiségű és minőségű újítás.
A harmadik, legnagyobb problémám pedig az, amit ehhez a szerintem karakterépítésre szánt fázishoz a színészek hozzá tudtak tenni, ami sajna kínosan kevés. Clark Gregg még többnyire hozza a Marvel-filmekből megismert lazaságát, de néha ő is olyan bárgyún játszik, hogy izomból felképelném. Chloe Bennet több-kevesebb (ahogy a sorozat halad előre, egyre kevesebb) sikerrel egyensúlyozik a szerethetőség és az idegesítően egyensúlytalan noobság (aka Bella Swan szindróma) között. Tudom, ez Marvel, és ilyen szinten nem kéne komolyan venni, de ezt mégse tudom lenyelni. A többieket meg ne is említsük, a maradék négy színész összes hozzáadott értéke a két okoska egyébként tényleg üdítő brit akcentusa. Nem vérlázítóan rossz, amit művelnek, csak egyszerűen hagyják, hogy a szerepük vigye magukkal őket, semmi extrát nem villantanak a nagy pillanatoknak szánt jelenetekben sem. Azon meg se lepődöm, hogy annál a két alkalomnál, amikor Samu El Jackson megjelenik, felmossa minden körülötte lévővel a padlót, más ligában játszik, ezt kipipálom. De hogy Kyle MacLachlan is jónak tűnik a főhősök mellett (pedig ő se játszik jól, sőt, nem egyszer bosszantott a ripacssága), az már kicsapja a biztosítékot.

Ahogy azonban a történet elkezdi ráncigálni a karaktereket az évad közepétől kezdve, szédületes sebességgel és valóban meglepő csavarokkal, az meghozta a kedvem az egész sorozat végignézéséhez. Akinek a Winter Soldier tetszett, az a sorozat második felét valószínűleg imádni fogja. Ahogy megjelenik az epizódok közt a kapcsolat, jól kezdenek függővégeket használni, felpörög itt minden, mint egy jófajta búgócsiga. Ami miatt mégis kicsit keserű szájízzel zártam az első évadot, az az utolsó rész. Bár a harci jelenetek remekül koreografáltak és meglepően lazák (a plazmaágyús jeleneten fetrengtem a röhögéstől), számomra elveszett a fókusz, ha kevesebb energiát és időt öltek volna abba, amit nyitva akartak hagyni, és többet abba, ami lezárást érdemelt, akkor éreztem volna csak igazán ütősnek a szezont. Így viszont minden egyes képkocka bűzlött attól, hogy fel akarják dobni a magas labdát a második évadhoz.

Ami le is csapta a labdát, mint annak a rendje. Az Agents of Shield 2 – A mellékszereplők kora képes volt ugyanolyan fordulatszámmal folytatni a történetet, mint ami az első szezon második felére volt jellemző. Ennek a periódusnak köszönhető, hogy Triplett örök kedvencem lett (persze Coulson mellett), Mack is egész szerethető volt, Hunter megkapta az évad legjobb beszólásait, sokáig – amíg a vége felé el nem kezdték komolyan venni a karakterét – a legnagyobb bajom az volt vele, hogy folyamatosan Trentnek akartam szólítani Lance helyett (csudába az NHL-lel), és Whitehalltól is megborzongtam néha. A gond az, hogy ez visszaütött, fájdalmasan. Úgy a 9-10. rész környékén a sorozat elérte a csúcspontját, és onnantól lassú, de biztos lejtmenetbe váltott. Skye érzelmi libikókázásától (csak nekem rémlenek a Maximoff tesók?) a hajam akartam tépni, Wardért meg kell feszülni, hogy a történetben tartsák, és a különböző cselekményszálak, amik külön-külön teljesen korrektek voltak, ahelyett, hogy egymás drámai (vagy egyáltalán bármilyen) hatását erősítették volna, önmaguk elől szívták el a levegőt, és így egyik sem volt képes igazán ütős lenni. Kicsit furcsa számomra, hogy az egyetlen szereplő, akinek sikerült fordítva bejárni ezt az utat, Raina volt, aki miután képes volt átlépni a saját túlzott és tényleg irritáló fontosságtudatán, nagyon elgondolkodtató karakterré fejlődött. A lezárás itt tényleg lezárás, jó marveles módra viszont a legutolsó epizód második feléből 10 perc vérözön lábainál, 10 perc nyáltenger fölötte.

Összegzés előtt pár megjegyzés:
Először is, akciójelenetek. Bár sokszor látszik, hogy a CGI-ra egy filmhez képest szinte semmi pénz nem jutott, ehhez képest szerintem az effektekből kihozták a maximumot, a verekedős jelenetek koreográfiája is elsőosztályú, bár néha tök logikátlanok. És ha már témánál vagyunk, ja, ez még mindig Marvel-alkotás. Ennek megfelelően, néha érdemes félretenni a józan eszünket, sodródni az eseményekkel, nem azon töprengeni, hogy miért kungfuznak a szereplők egy jó golyó helyett, vagy hogy miért csak 1-2 karakter képes arra, hogy egy teljesen nyilvánvaló és rosszul kivitelezett összeesküvésnél legalább gyanakodni kezdjen. A sorozat szerencsére az esetek többségében eléri ezt, ez az érdeme nem vitatható. Utolsó apróság, szerintem a kikacsintások az időközben érkező Marvel-filmekre totál feleslegesek és számomra ennek megfelelően komoly gyűlölet tárgyai. Hulljon minden profitvadász marketinges, de csak stílusosan!

Értékelés röviden: Aki minden apróságra kíváncsi a Marvellel kapcsolatban, feltétlen nézze meg ezt a sorozatot, az univerzumbővítés és körbevezetés feladatát kifogástalanul teljesíti az Agents of Shield, pörgős akcióval, helyenként igazán lebilincselő történetvezetéssel. Aki viszont eddig viszolygott a Marveltől, az inkább kezdjen a filmekkel, jobban jár, majd ha a fekete lyuk beszippantotta, térjen át a szériára.

Kár, hogy nem lehet évadonként külön csillagozni. Az első évadra hetet adnék, a másodikra kilencet. A kezdetben borzasztó lassan indult be a sorozat. Ha nem lenne az MFU része biztosan kaszáltam volna 4-5 rész után, de nem bántam meg, hogy maradtam. Olykor elképedek mennyire kiszámíthatatlan dolgokat művelnek a karakterekkel, gondolok itt Ward ügynökre elsősorban. A második évad iránya tetszik, de kíváncsi leszek merre haladnak tovább az Inhumans-szállal. Sajnos nem tudnak majd mindent megvalósítani, hiszen 2020 körül jön a mozifilm és a puskapor java részét ott fogják ellőni.

A Marvel-filmekhez való kötődése, illetve a Coulson visszatértét körüllengő rejtély miatt kezdtem el nézni a sorozatot. Az első évadban nagyon tetszett, ahogy egy sarkalatos ponton összekapcsolódott a filmes univerzummal, s ugyan kevesebb mértékben, de ez a második évadra is megmaradt. Miután azonban láthatóan eltávolodott az MCU-tól, kissé megcsappant a lelkesedésem, mert bár így is izgalmas és kreatív történésekkel, cselekményvezetési megoldásokkal találkozhattam, sokszor éreztem azt, hogy nem tudom követni az eseményeket, mivel nem értem a bennfentes képregényes utalásokat. Ez gondolom, nem volt szándékos a készítők részéről, nálam sajnos mégis ezt a hatást érték el, amin az sem segített, hogy egy idő után egyre sablonosabb és összecsapottabb lett az elbeszélés. A hetedik évadon látszott, hogy az utolsó is egyben, ahol a nosztalgiafaktorra játszottak rá, ideig-óráig lekötve ezzel a figyelmemet, de a borzasztóan ripacs gonoszokkal alaposan mellényúltak. A dupla befejező epizóddal viszont szép lezárást adtak az évadnak és a sorozat egészének is, én személy szerint végigbőgtem az utolsó jeleneteket. Ami a karaktereket illeti, ők voltak a legfőbb okai annak, hogy nem hagytam abba a sorozatot, számomra ugyanis a köztük kialakuló viszonyrendszerek, az átélt dolgok hatására változó egyéni és csapatszintű fejlődéseik voltak a sorozat központi motorja. Egyéni szinten Skye karakterívét remekül kidolgozták és vitték végig a készítők, de Coulson filmekből megismert énjét is árnyalták, s míg az ő kapcsolati szintjük egy kvázi apa-lánya viszony hullámhegyeit és völgyeit mutatta be, addig a FitzSimmons páros esetében megtudhattuk, hogy létezik az a fajta kötelék, ami lassan formálódva, sok mindenen átmenve ölt egyre erősebb formát, s képes akár a tér és az idő határainak lebontására is (röviden és tömören: imádtam minden egyes jelenetüket!!!! :) <3). Habár a kezdő csapat jó pár tagcserén ment át az évek folyamán, s külön-külön nem is kedveltem mindenkit, az együttműködésük, az összetartásuk számtalan humoros, szívmelengető és megható pillanattal lepett meg.
Nem lett számomra annyira meghatározó sorozat, mint azt az indulásakor gondoltam a marveles kapcsolat miatt, a kétségkívül érdekesnek tűnő történetei engem nem tudtak maradéktalanul bevonzani, ellentétben a sokszínű és szeretnivaló karaktereivel: szerintem értük igazán érdemes megnézni ezt a sorozatot.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2020/09/sorozatkriti…

A Buffy, Firelfy, Serenity és Dollhouse óta imádom Joss Whedon munkásságát, ezért nagyon vártam ezt a sorozatot. Kicsit nyögvenyelősen indul, de szerintem nagyon élvezetes, összeszedett, ügyesen szlalomozó a mozifilmek és egyéb információmorzsák között.

A Viasaton nézem hétről hétre az új részeket, tehát a magyar megjelenéssel párhuzamosan haladok. Jó ötlet volt maga a sorozat, hogy kitöltse az űrt, amit 1-1 Marvel film között érzünk, és hogy össze is kösse azokat, esetlegesen hogy rávilágítson a párhuzamokra. A kivitelezés is fantasztikus, szerintem igazán minőségi sorozatot kaptunk!