Miszako látássérültek számára ír audionarrációt filmekhez, hogy ők is megélhessék a mozi élményét. Egy vetítésen megismerkedik Nakamorival, a világhírű fényképésszel, aki lassanként veszíti el a látását. Nakamori fotóinak segítségével Miszako úgy érzi, a saját múltjába repül vissza.
A naplemente ragyogása (2017) 8★
japán · magyar
Szereposztás
| Nagase Masatoshi | Masaya Nakamori |
|---|---|
| Misaki Ayame | Misako Ozaki |
| Fuji Tatsuya | Kitabayashi / Juzo |
| Shirakawa Kazuko | Yasuko Ozaki |
Rendező
Forgatókönyvíró
Zeneszerző
Kedvencelte 2
Várólistára tette 73
Kiemelt értékelések
Lali
Ez olyan japán finomlélekszerűség, emelkedett, majdnem éteri érzelmekkel, de amik mégis lesimulnak végül a földre.
Némileg lassú, de közel sem üres. Inkább szelíd, de ott van az erő is. Ott vannak az etikettszerű határok, de ott azok átlépése is. Vagyis olyan, mint az élet.
A sokadik film, ami azt mutatja meg, hogy a boldog megtaláláshoz nagyon gyakran el kell engednünk mindenféle elvárást. Hogy honnan és ki hozza nekünk a boldogságot, azt az égiek sokkal jobban tudják nálunk. Persze kell a mi erőnk is hozzá.
Nagyon szép a főszereplőnő arca és a zene. (Igazság szerint – és szerintem – a férfi is szép (a lelke mindenképp), de ennek említését meghagynám a hölgyeknek.)
Tetszett továbbá a színek kezelése, nagyon szép tónusokkal dolgozott az operatőr, és nagyon jól jelezte, kifejezte a lélek finomságaira való figyelést.
Aki egy ilyen csöndesebb, lassabb, finomabb kapcsolatábrázolásra vágyik, s ráadásul szereti a japán kultúrát, annak mindenképpen ajánlom.
De persze másoknak is.
(Most jöttem rá, hogy már láttam a rendezőnek (aki egyébként – talán fontos – nő) egy másik filmjét, A remény receptjét is. Az is hasonlóan érzékeny volt, de ez jobban tetszett.)
