Szerelem, hivatás, remények… Ezek a legfontosabb kérdések hőseink számára, akik fiatal, kezdő orvosok. Friss diplomával a kezében, Grete számára azonban éppen most, a szerelem tabu téma. Megtudja ugyanis, hogy a vőlegénye megcsalta, ezért otthagyva csapot-papot, visszaköltözik a szüleihez.… [tovább]
A férfi a legjobb orvosság (2008–2011) 28★
Doctor's Diary · Doctor's Diary - Männer sind die beste Medizin
40' · német · romantikus, vígjáték, sorozat 12
3 évad · 24 rész
40' · német · romantikus, vígjáték, sorozat 12
3 évad · 24 rész
Képek 3
Szereposztás
Kedvencelte 18
Várólistára tette 22
Kiemelt értékelések
Chris90
70% Bridget Jones, 20% Született feleségek és 10% A Grace Klinika – nagyjából így lehetne összefoglalni ez a sorozatot
Nem igazán hittem, hogy ennyire tetszeni fog, igazából csak valami könnyedre vágytam. (Egyébként egyik kedvenc német színészem, Florian David Fitz miatt kezdtem bele.) Szappan ez a javából, de remekül tálalja. Én mondjuk nagyon sokáig Mehdi-párti voltam, de miután a harmadik évadban eléggé hanyagolták az ő szálát, így kezdtem átpártolni Marchoz. Egyébként nagyon bírtam a beszólásokat, az állandó fricskákat és azt a lazaságot, ami jellemezte a sorozatot. Az már mellékes, hogy kórház-sorozat révén nem igazán kaptak hangsúlyt maguk a betegek, egyetlen esetet sem tudnék említeni, ami kimondottan érdekes lett volna. A sorozat azonban nem csak a főszereplők, hanem a mellék-karakterek tekintetében is remekelt, nagyon bírtam Gabi, valamint Sabine jeleneteit is.
Amiért viszont jár az egy csillag levonás. Miért rögzült be az alkotóknak az, hogy ha azt mondják, hogy a főszereplő kövér, majd betesznek egy 50 kilós nőt, akkor a hülye néző majd elhiszi, hogy tényleg kövér? Értem én, hogy az önbizalomhiány, meg hogy ezzel közelebb hozzák a nézőkhöz Gretchent, de könyörgöm, ebből az egészből csak az jön le, hogy nem csak a nő, de mindenki testkép-zavarral küzd, mivel Diana Amfton egy deka felesleg nincs, az alkotók pedig ahhoz is lusták voltak, hogy valahogy elmaszkírozzák. (A 200 első randiban legalább a színésznő kapott egy gagyi kitömést hasnál.) Még az is elfogadható lenne, ha csak Marc szemében lenne „túlsúlyos”, hiszen ő gyermekkora óta ismeri, neki maradhat örök pufi, de hogy tényleg mindenki lekövérezze ezt a nőt, az minden egyes résznél felidegesített. Ezzel nem igazán tesznek jók a női nézőknek, akik Amftot látva, valóban elhiszik, hogy még ő is kövér.
beeceboca
hűűűű. hát két nap alatt megnéztem a 3 évadot annyira megfogott. tetszett, hogy nem volt kiszámítható a cselekmény. kár hogy vége.
Éva21
Most néztem meg másodjára egy ven belül ezt a filmsorozatot. Nem tudok ehhez hasonló filmet, amely szórakoztató és igazi kikapcsolódást igér. Kár, hogy nincs több része és kár, hogy nem lehet több csillagot adni. :)
t_ildiko
A címe béna, de ez senkit ne tántorítson ám el! Pár éve a Duna TV-n fedeztem fel ezt a sorozatot, és mondanom sem kell, hamar rákaptam. A főszereplő a húszas évei végén járó Gretchen, akit megcsal a vőlegénye (Peter), ezért hazaköltözik a szüleihez. Gretchen és Peter ráadásul közös gyermekorvosi praxist vezettek, ezért nem elég, hogy tönkrement a kapcsolata, új munkát is kell keresnie.
Gretchen apja a helyi kórház igazgatója, és arra biztatja a lányát, hogy dolgozzon ott rezidensként. El is vállalja a munkát, és hamar kiderül, hogy az egyik főorvos a régi szerelme, Marc, akibe egy kicsit talán még mindig bele van zúgva. Marc azonban mindig átnézett rajta, amikor pedig nem, akkor csak gúnyolta, mert szemüveges volt és fogszabályozót viselt, és nem volt elég menő sem. Mivel nem nádszálkarcsú (szerintem nagyon jól néz ki, egy kicsit teltkarcsú, de igazán csinos és szép nő) Marc (és mások is) újabban emiatt is zrikálja. Gretchen egy reménytelenül romantikus lélek, minden szemétkedése ellenére egyszerűen elolvad Marc-tól, és ez elég sok bonyodalomhoz vezet. Más férfiak is színre lépnek, itt is adódnak családi gubancok, kórházi dráma, miegymás. Minőségi, hangulatos romantikus sorozat, szép képekkel és nagyon jó zenével, nem az a felszínes, gagyi fajta, és ennek is nagyon jó a humora!
zséva
Van pár film, sorozat, zene és youtube videó, amiről most már mindig az érettségi fog eszembe jutni, mert ahelyett hogy tanultam volna én ezekkel ütöttem el az időmet. Ez a sorozat is ezek közé tartozott. A töri tételeket már most elfelejtettem, de ebből még simán lefelelnék ötösre. Ráadásul a szobatársam is betársult a maratonba és együtt nevettük végig a sorozatot. Mivel én eléggé fogékony vagyok a romantikus komédiákra, és ez a sorozat a jobbik fajtából való, nagyon szerettem ezt nézni, de itt is voltak olyan kínos jelenetek, amiket fájt végéig nézni. Gretchent meg kellett egy kicsit szokni, de nagyon szerethető karakter minden idegesítő jellemvonása ellenére. Az alcímet viszont egyáltalán nem tudtam megkedvelni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Népszerű idézetek
s_l_m
Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire annyira vágytunk, és amiért küzdeni is fogunk. De néhányan közülünk már elég sokáig harcoltak érte, a nagy szerelemért. És valamikor be kell látnunk, hogy a sors talán egészen más jövőt szánt nekünk. Egy jövőt teljesen egyedül.
s_l_m
Remélhetőleg nem kérdezed majd magadtól, miért nem voltál bátrabb. Feltételezem, ez volt a könnyebb út.
s_l_m
Mindenki szeme előtt lebeg egy kép magáról, ami szempillantás alatt meginog. Magabiztosnak és egyedinek érezzük magunkat, de a következő pillanatban valaki rávilágít arra, hogy lecserélhetőek vagyunk. Az énképünk semmit nem ér, mert általában úgyis az számít, hogy mások milyennek látnak bennünket.
s_l_m
Feladhatunk mindent és elátkozhatjuk a világot. Elbújhatunk egy sötét, kilátástalan helyen, vagy reménykedhetünk abban a leheletnyi csodában, amit mindig újra átélünk. Mert vannak még Hamupipőkék, akik a lencsét és a kötényt kalandra cserélik. Mert élnek még bátor hercegek, akik hazaviszik Csipkerózsikájukat. Talán még szeretik egymást a szépséges királyi sarjak, akik csak arra várnak, hogy megtörjön közöttük az átok, amivel a gonosz sújtotta őket. Igen, amíg létezik varázslat, lesz „Happy End” is. Jó, talán nem egyik pillanatról a másikra, de valamikor. Addig pedig bátornak kell maradni, nem szabad feladni a reményt, és főleg tilos számolni a kalóriákat.
s_l_m
Vannak napok, amikor megkérdezzük magunktól, hogy mi lett volna köztünk, ha a tegnap sosem történt volna meg? Nem csókoltuk volna meg a férfit, aki a hétköznapi kislányból hercegnőt varázsolt. Nem kértük volna meg a nőt, aki abba az emberbe szeretett bele, akik már rég nem voltunk, és akik már soha többé nem lehetünk. Igen, vannak napok, amik mindent megváltoztatnak. Mikor az az érzés, hogy „remek jövőnk lesz” jeges ürességgé változik. De ekkor legalább ráébredünk arra, hogy vannak érzéseink, és hogy ezeket az érzéseket szabadon kell engedni.
s_l_m
A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.
s_l_m
Nem bizonyított tény, de aki hallgat a szívére, azt tudja, mit érez. Büszkeséget, mert valamit helyesen tett, örömet, hogy megmentett egy életet, vagy kétséget, hogy neki volt-e. Keserű emlékeket arról, aki darabokra törte a szívét, végtelen ürességet, mert soha nem szeretett igazán, mérhetetlen dühöt, mert nem tudja, összetört szíve meggyógyul-e valaha. Mégis, ha az ember hisz benne, össze tudja ragasztani a darabkáit, de soha nem lehet tudni, mikor lesz újra hely az ember szívében, és hogy ki foglalja majd el.
s_l_m
Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
