A 22-es csapdája (2019–2019) 81% 60★

Hihetetlenül jó sorozat volt, messzemenően értékesebb lett, hogy nem vígjátékra adoptálták hanem megmaradt a szatíra jellegzetes fintora. Idén beszereztem könyvben is :) A háború már csak ilyen.. ;)

Végy egy közönségkedvenc klasszikus regényt, ami esszenciájában ragad meg valamit a háború értelmetlenségéből.

Vegyél ki belőle mindent, amitől közönségkedvenccé és klasszikussá vált, ami megkülönbözteti egy átlag háborús drámától, nevezetesen az abszurd látásmódot és humort, ami tökéletes eszközként mutatja be a háború, katonaság önellentmondásait, a tehetetlenséget és hiábavalóságot, ami körbelengi ezeket.

Heréld ki spoiler a főszereplőt is, bontsd le róla a szerethető flegmaságát és szarkazmusát és csinálj belőle egy bociszemű, sodródó valakit. Alakítsd át a történet narratíváját úgy, hogy ráadásul még közvetve ő legyen a hibás a barátai haláláért is. (Ok, itt még értem is a célt, ez legalább megmutat valamit a tehetetlenségből és abból a helyzetből, hogy valami jót akarsz tenni, de csak rosszabb jön ki belőle. De akkor sem fair Yossarian karakterével szemben.)
Vegyél ki a sztoriból ikonikus karaktereket és írj át ikonikus jeleneteket. Helyettük tegyél be bugyuta altesti poénokat és értelmetlen mellékszálakat.

A minden pátosztól mentes, szatirikus előadásmódot helyettesítsd giccses zenével és kamerabeállításokkal.

A történet ikonikus és zseniális lezárását is alakítsd át, ezzel totálisan megváltoztatva az eredeti történet üzenetét.

Ha mindez kész, megkapod a Clooney-féle Catch 22 sorozatot.

Miért???????? Miért kellett kiherélni és totál félreértelmezni ezt a történetet, és csinálni belőle egy tök átlagos, giccses, humort és szatírát szinte teljesen nélkülöző átlag háborús drámát? Nem értem, de komolyan.
(Vicces módon a Piszkos tizenkettővel pont az ellenkezője történt, ott az érzelemdús, humortalan könyvből csináltak egy szatírát…)

Ez egy jó adaptáció!
A háború vérengzése és a vele járó áldozatok eszméletlen nyomasztóak – pont, mint a könyvben.
Az eredeti humor, ami a számtalan abszurd helyzetből fakad, megállás nélkül ingerli a tragikomikus orr ráncoló humor izmokat – pont, mint a könyvben.
És zseniálisan kerül ábrázolásra, ahogy mindenki lakonikussá válik a borzalmak keltette őrületbe kergetve – pont, mint a könyvben.
És mégis kapunk hozzáadott értéket.
Ez egy adaptáció, egy feldolgozás, és évek óta nem láttam olyat, hogy valaki helyesen értelmezte volna ezt a fogalmat – úgy értem a filmgyártó piacon.
Mert itt amellett, hogy az alkotók könyvélményét megkapjuk, a saját olvasatukat egy már magában egyedülálló történetről/életérzésről/szatírikus élethelyzetsorozatról, amellett kapunk egy olyan katonai drámát, ami sem a militarista propagandában, sem az antimilitarista propagandában nem esik túl azon a bizonyos lovon. Nem csak kifiguráz és nem is csak igazol. Hanem ráteszi a kezét az élet ütőerére és elmeséli, mit lát.
A párbeszédek zseniálisak. Tartalmasak, velősek, épp addig tartanak, ameddig kell és hatásosan vannak idézve a későbbi visszautalásoknál.
A látványvilága pedig nagyon alapos munka. Az egy dolog, hogy a korszellemet erős kelléktárral igyekeztek megidézni, de a repülős jelenetek kidolgozottsága és az animáció igényessége nagy piros pontot érdemel.
Igen, a háború borzalmas és igen, van akinek az a teher jutott, hogy túl kellett élnie. És igen, lehet, hogy könnyebb volt annak, aki odaveszett. És ezt épp olyan velősen sikerült most felidézni, amilyen velősen Heller papírra vetette.
Nem lesz újranézős, mert ebből elég egyszer is. Ez nyomot hagy.

Rendkívül sajnálom, a végére nekem is csalódás lett ez a várva várt sorozat.
Remek színészek, sok jó jelenet is volt, összességében azonban nem sikerült hozni a szintet, amelyet a regény után elképzeltem. Egyik kedvenc könyvem, és a régi film is tetszett-ez a mini sorozat nem lett olyan.
spoiler

Össze lehetne vetni ezt a sorozatot a könyvvel és a régebbi filmmel, de szerintem felesleges. Huszonéves voltam mikor olvastam a könyvet és láttam a filmet, most meg nyugdíjas vagyok. Nyílván máshogy hatott rám akkor és hat most.
Jelenetek a könyvből és képek a filmből belémégtek. A sorozaton többször felkacagtam. Kiváncsi vagyok 10 év múlva lesznek e erős képek, amik felsejlenek majd innen is.

A könyv őszintén szólva nem nyűgözött le, valahogy elvontabb volt, mint amennyit bírtam. Az eredeti filmet még nem láttam, így vágtam bele a sorozatba, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy teljesen új az élmény, mivel nem befolyásolt semmi.. Szerencsére egy nagyon kellemes sorozat, és jól kiegyensúlyozott az őrület és a megrázó között. Amikor valami reménykeltő dolog történt, hirtelen minden sokkal rosszabbra fordult… A háború önmagában is rossz, de ha olyan emberekkel van körülvéve az ember, akiktől jobban kell tartani mint az ellenségtől, az még rosszabb. George Clooney nagyon jó munkát végzett, nagyon jó sorozatot rakott össze és a szereplőgárda is kiváló. Egy délután alatt meg lehet nézni, kifejezetten jó élmény lesz, mert sikerült felnőni a 22-es csapdája méltán magas hírnevéhez.

Nagyon tetszett a sorozat, olvasni is szerettem a könyvet. Remek színészeket válogattak be, nem volt senki karakteridegen.

A könyvről anno ezt írtam:
A háború a legnagyobb kurvapecér.

Soha nem azokért a célokért vívják, amiért hiszik, hogy teszik, s még csak nem is azok vívják, akiknek köszönhető, és közük van hozzá, de legalább nem is ők vesztenek rajta. Akiknek meg semmi közük nincs hozzá, azok harcolnak, de legalább sokat vesztenek rajta. Ki „csak” az életét, s az a legkevesebb, ki többet.

Most már sürgősen el kell olvasnom a könyvet is!

Nagyon szerettem, minden egyes percét. Bár, ahogy utánaolvastam, a sorozat komorabbra sikeredett, mint a regény, de így is imádtam a fekete humorát. Fájdalmas volt, sokszor egyszerre kellett nevetnem és elszörnyülködnöm a jeleneteken.
Ami miatt különösen belopta magát a szívembe, hogy talán ez volt az első olyan amerikai alkotás a témában (azok között, amiket eddig láttam), ahol mindenféle pátoszt kigúnyolnak, és az egész cselekmény tényleg a háború totális értelmetlenségére fókuszál. Ezért nagy taps!
A halálok is erősítették ezt az értelmetlenséget. Többnyire iszonyúan bagatell módon vesztek oda, és bár némely eset egészen abszurdnak tűnik, sajnos sokkal valóságosabb, mint kéne.
Amiről még szót kell ejteni, a karakterek és a színészek. Remek volt a szereplőgárda, mindenkire nagyon illett a ráosztott szerepe. Jojo-t megszerettem, együtt éreztem vele elejétől a végéig. Milon nagyon sokat nevettem. Zseniális volt. Őrnagyra kicsit haragudtam a végére, de mindegyiküket nagyon szerettem, és némelyik szereplő halálát kicsit meg is könnyeztem.
Belemehetnék a részletekbe, de megteszi ezt sokan mások. Szóval összefoglalva: A 22-es csapdája messze felülmúlta a várakozásaimat, újabb perspektívából pillanthattam bele a 2. világháború eseményeibe, és végre kedvet kaptam egy régóta várólistás könyvhöz.
George Clooney karlengetése pedig örökre belevésődött az emlékeimbe. :DDD

Nem olvastam a könyvet és nem láttam a korábbi filmet, úgyhogy kb. semmi elvárásom nem volt, mikor leültem nézni. Az első részből még nem nagyon tudtam belőni, hogy kell-e ez nekem; lassan is indult be, meg nem is tudtam rendesen megjegyezni, hogy ki kicsoda, de aztán csak néztem tovább és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon ütős sorozat lett. Általában nem nézek háborús filmeket – nem bírja a gyomrom, lelkem –, a kisebb szörnyűségek bemutatása is rendesen meg tud viselni, nemhogy a nagyobbak, szóval lehet, hogy emiatt is volt rám nagy hatással. Pl. a 3. rész vége nagyon kemény volt.
De pont jó az aránya a drámai és a könnyedebb epizódoknak, jól ellensúlyozzák egymást. Lehet rajta nevetni, szörnyülködni, sírni, mosolyogni; nagy magasságokba és nagy mélységekbe visz, abszolút érdemes megnézni. A szereplőgárdára sem lehet panasz. (Milo Minderbinder mekkora karakter már! ) Nem gondoltam volna, de 2019-es év eddigi egyik legjobb felfedezése számomra ez a sorozat.
Biztos, hogy a könyvet is el fogom olvasni ezek után, hasonlóan zseniális lehet, mint Wharton Éjfélre kitisztul-ja.

Hát nem volt semmi! Elég gyorsan berántott a sorozat, tetszettek a párbeszédek, az abszurd és mesés jelenetek. Aztán így a sorozat közepétől, vett egy elég durva fordulatot, onnantól elkezdtek nagyon kemény dolgok történni. De tényleg olyan nagybetűs kegyetlenség és nagyon kemény tragédiák, hogy rossz volt nézni. Ami viszont furcsa, hogy a humor és a mesés jelleg közben megmaradt. Nagyon kettős, furcsa élmény volt, mert tudtam rajta nevetni, de máskor meg szorongtam a nézés közben. Így nem is annyira tudom, hogy kinek kellene ajánlanom, ugyanakkor látom, hogy egy nagyon jó kis darab.