2001 – Űrodüsszeia (1968) 266

2001: A Space Odyssey
160' · amerikai, egyesült királysági · sci-fi, kaland, rejtély 12

3 díj · 3 jelölés

Valamikor a távoli múltban, az emberiség hajnalán a különös, fekete monolittal való találkozásnak köszönhetően a majomemberek fölfedezik a tüzet és az eszközhasználatot. Évezredekkel később amerikai kutatók hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, amely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé.… [tovább]

angol

Képek 9

Szereposztás

Keir DulleaDr. Dave Bowman
Gary LockwoodDr. Frank Poole
William SylvesterDr. Heywood R. Floyd
Douglas RainHAL 9000 (hang)
Leonard RossiterDr. Andrei Smyslov
Margaret TyzackElena
Robert BeattyDr. Ralph Halvorsen
Sean SullivanDr. Bill Michaels
Ann GillisPoole anyja
Vivian KubrickFloyd lánya

Kedvencelte 77

Várólistára tette 181


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin

Nem merem lecsillagozni, mert érzem, hogy fontos a mondanivalója. De nem adok rá maximumot sem, mert azt a második rész kapta… egyszerűen abból az okból, hogy ha csak ezt a filmet látom, nagy eséllyel nem sokat értettem volna belőle.
Megjegyzem, túl sokat vártam tőle. Ez tény. Annyira az egekig magasztalták, annyira imádtam a sokszor lehúzott, gyengének minősített folytatását, hogy azt hittem, életem filmjét kapom majd. Ekkora elvárásoknak nehéz megfelelni, és a 2001 nem tudta átugrani ezt a lécet.
A film alatt többször kijelentettem, hogy a karakterek legtöbbje mintha gúnyolódna, piszkálódna az egész film alatt: Mikor Davidet és Franket interjúvolják, hét percet kell várni a válaszra, ami összesen annyi, hogy: „Minden csodálatosan megy. Jobban nem is mehetne.” Később Hal az intelligenciájáról beszél hasonlónak érezhető stílusban. Ezt csak azért tartottam fontosnak kiemelni, mert némely pontokon úgy éreztem: az egész film hasonló stílusban gúnyol engem. 2 órát vártam egy válaszra, ami nem érkezett meg. Bombáztak a kérdésekkel, Hal motivációiról, a küldetés pontos céljáról, a két-három mondatot kapott mellékszereplőkről, az élet és az intelligencia eredetéről… majd lejárt a két óra, és nem kaptam egyetlen választ sem, pusztán jó tíz percnyi zenével kísért, szép színekkel festett természeti képanyagot, mintha valaki rám parancsolt volna; „okos vagy lányom, kitalálod te ennyiből is, mit akarunk mondani”.
Nem éreztem az áradó információtömeget, pedig vártam. Ismételten, a nagy elvárásaim: életem filmjére készültem, de nem kaptam meg. Azt hittem, olyan tömör, lassú folyású, de végtelenül mély órákat kapok, amik után töprengve, és enyhe fejfájással fekszem le. De ez a két óra nem volt tömör, csupán két-három jelenetet tudok megemlíteni, aminek tényleg minden momentumára figyeltem, nehogy elszalasszak akárcsak egyetlen gondolatot. A többi gyönyörű képek, gyönyörű zene, dialógusok, zaj… és semmilyen szimbólum, semmilyen megmozgató üzenet, ez pedig elszomorított.
Természetesen el fogom olvasni a könyvet, mert biztos vagyok benne, hogy sok részletet kitisztít. Lehet újra megnézem a folytatást is. Mindenképp fantasztikus volt a filmben, hogy sok elemet sokkal reálisabban mutatott be, mint a műfaj mai képviselői (űrutazás hónapjai, leszállások, stb.), szépek voltak a képi megvalósítások a bakikkal együtt is, és hozzákötve a folytatás magyarázatait nagyon érdekes a filozófiája. Csak önmagában egyszerűen nem volt elég.

6 hozzászólás
LoneWolf 

Nagy sci-fi klasszikus és egyben művészfilm is, megértem, de ettől még nem kéne ennyire elvontnak, meg nyögvenyelősnek lennie. Egyszerűen untam, pedig imádom a műfajt. Lehet, hogy teszek még egy próbát, hátha megtanulom értékelni, nem tudom még…

7 hozzászólás
Blissenobiarella 

A film, amiről nem tudom eldönteni, melyik a nagyon sznobizmus: rossznak, vagy jónak nevezni.
Nem imádtam, mert nehezen élvezhető. De nincs mit tenni, egyszerűen zseniális.

2 hozzászólás
csgabi 

Nagyon szeretem. Egészen fiatalon láttam először, és azonnal megszerettem. Tavaly volt, hogy másodszor is megnéztem, és a könyvet is elolvastam. Tetszett, hogy nem volt másítás a filmben – aztán elolvastam, hogy valójában a filmből készült a könyv. :-))
Tudom ajánlani ezt a klasszikust minden sci-fi rajongónak, és Snitt-tagnak.

10 hozzászólás
Dániel_Vesco 

Rétegscifi..nem kicsit..Nagyon! Akárcsak az Under The Skin-nél és a Blade Runner 2049-nél itt is megtalálhatóak a művészi irányultságú filmnyelvi eszközök,amik vagy beszippantják az embert vagy kilökik.Engem utóbbi ért,mert se a narrációmentes national szagú (történet szerves részét képező) majomugrabugra, se a pszichedelikus színörvénylés nem tudott magába rántani és ugyanezt elmondhatom a zenei aláfestésnek szánt kék duna keringő betétjeiről.A 2,5 órás játékidőt duplaannyinak éreztem.Bár a meditatív unalomtengerbe csomagolt üzenet dekódolása talán megér egy misét.spoilerPersze ahány ember annyi értelmezés,mindenki mást lát bele ebbe a mozgóképes Rorschach-tesztbe,mindenesetre a tartalom bejött,viszont a formanyelv amivel ezt a rendező átadja nagyon nem,ezért nekem 4/10

2 hozzászólás
eNNBeus 

Az egyike a legjobb filmeknek amit valaha láttam.
Azt hiszem huszonévesen láttam a tévében egy részét, ami még az űrhajón játszódik. Foggggalmam nem volt mi a fittyfenéről szól, de már akkor is úgy beszippantott hogy sokáig nem tudtam a hatása alól kivonni magam. Amikor érzed hogy van benne valami őrült vonzás de megfogni nem tudod. Aztán már 30-hoz közel megnéztem, nekiültem tök egyedül hogy akkor lássuk mi is ez, és na… így maradtam, odaszögezve a székhez. Azóta is már többször láttam és sokat elmond hogy a szerelmem nem apadt csak nőtt.
Kötelező darab de tényleg. Hal zseniálisan meg van alkotva, kevés monoton szövegével is tökéletesen érzékelhető a dilemmája. A vége nehezen értelmezhető, de talán nem is baj és nem is kell feltétlenül mindne képkockát megmagyarázni, pont az a jó hogy annyi kérdést nyitva hagy benned hogy azon aztán életed végéig elmerenghetsz.

1 hozzászólás
ChEebor 

Tudom, az igazán művészi filmek lassúak, de úgy érzem, hogy Kubrick, a Ragyogáshoz hasonlóan, itt is átesett a ló túlsó oldalára. Mert ez a film nevetségesen lassú. Még jó, hogy a megvalósítása szép és jól sikerült, hogy van benne rengeteg érdekes kérdés, és emiatt valóban fontos sci-fi mű, de a megvalósítás lehetett volna csak egy picit gyorsabb.

Negative_Singularity

Film-narkózis -
Csillaggyermek -
vagyok én,
meg te is.

Első körben ezt hozta ki belőlem ez a film; másodikban pedig szétbontja a fejemben a hétköznapi gondolatokat, és olyan szintű filozofálásra késztet, amitől egyre hidegebb lesz, fázom, és furcsa, de félek.
Nagyon mély ez az egész, monolitfekete. Ezernyi szálon lehetne elindulni, kibogozni a szimbolikát, de én csak egyet emelnék ki, ami számomra a legerőteljesebb metafora:
Istenember, ez a fajunk – HAL, ő a teremtményünk. És Nietzsche:

„Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen az ember az emberfölötti embernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen. Megtettétek az utat a féregtől az emberig és bennetek még sok van a féregből.”
Tedd össze.
Zseniális. A vége –

Baly

Nem fogok sokat írni, szerintem ez a cikk nagyon jól összefoglalja (bár van benne 1 kisebb spoiler): https://cornandsoda.com/2001-urodusszeia/

Egyetértek a cikkel, hogy biztosan nagyon megosztja a közönséget, vagy valaki végigszenvedi és utálja, vagy úgy látja a filmet, mintha életében először látná a világűrt.
Nekem kicsit Interstellar-t idézte, de mindannyian tudjuk, hogy ezen semmi meglepődni való nincs :) Amelyik film még nekem eszembe jutott az a Lucy, hiszen abban is az intelligencia fejlődéséről van szó és ott is csak feszegeti a határokat, kigondol egy lehetséges utat és ezt vagy elfogadja valaki, vagy nem.

Azért a cikkből kiemelnék valamit: „Ha a monolit Isten, akkor a film szerint nem teremtett, pusztán elindított minket az evolúció útján. Másrészről pedig az evolúciónak is odaszúr, hiszen az elmélet köztudottan a felsőbb rendű lény beavatkozását zárja ki. Itt viszont pont ez történik. Érdekes, ugye? És még csak a tizenötödik percben járunk.”
Hogy a monolit mit is váltott ki az nagyon tetszett. Habár nem esett le elsőnek hogy akkor mit is csinál, pedig elég egyértelmű. Nem azt mondom, hogy meg tudnám mondani, hogy az micsoda, de hogy mit okozott az emberiség életében az kiderül a végén.

Nekem egyébként néhol borzasztóan lassan telt az idő, főleg az elején. Nem tudom, 15 percig a majmokat nézni kicsit sok volt, mindenesetre egyetértek, hogy kellet rájuk időt szánni, de úgy összességében mindenhol egy kicsit rövidítettem volna. Ha 30 perccel rövidebb lenne, szerintem sokkal többen tudnák élvezni! A végén is a Jupiternél a sok kép csak időhúzás volt. Nem mondom, baromi jól néztek ki ahhoz képest, hogy 1968-as, meg úgy alapból ahhoz képest, hogy 1968-as film ez még mái napig megállja a helyét! Ettől eltekintve egy 2020-as filmnek sem tudnám megbocsátani az időhúzást. Persze biztos van, aki szereti.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy untam, sőt a film nagy részét érdeklődve figyeltem!
Úgy gondolom, hogy nagyon nyitottnak kell lenni az ilyen filmekre, nem mellesleg szeretni a sci-fit és tényleg úgy állni hozzá, mintha soha nem láttál volna még ilyet.

Válaszokra pedig ne nagyon számíts :D Habár a monolit kérdése valamiféleképpen értelmet ad, de a többi dolog az pont olyan ahogy Arthur nyilatkozta: „Ha teljesen érted az Űrodüsszeiát, akkor hatalmas kudarcot vallottunk. Sokkal több kérdést szándékoztunk feltenni, mint megválaszolni.“

Azt mondtam, nem írok sokat, igaz? Hosszú film, hosszú értékelés, mire is számítottam (?)

2 hozzászólás
Munro

Hát ez… Zseniális volt…. Felemelő érzés volt látni, hogy még mai napig megállják a helyüket az effektek… A zenei betétek is rendkívül jók voltak… Nem mindenkinek való, de én azoknak a táborát erősítem, akiknek nagyon tetszett!!!


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján