Valahol éreztem, hogy lesz egyszer sorozatos témánk.
Noss, a magam részéről nem igazán vagyok nagy sorozat-fogyasztó, aminek két oka van:
1) Jellemzően nyilván hosszabbak, mint egy átlag nagyjátékfilm, ezért sokszor inkább nincs időm rájuk, mint van,
2) Éljék bárhogy is az aranykorukat, a hagyományos filmeket a mai napig jobban szeretem/többre tartom a formátumát.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének kedvenceim, mert vannak, legyenek mindjárt sorrendben:
1. Csernobil. A sorozat, ami mindenhogy működik. Szakmabeliként kimondottan tudtam értékelni azt az alázatot és munkát, amit ezen a fronton (is) beleöltek, de filmesztétikailag is kifogástalan. Nem sűrűn adok 10/10-et, de ez a széria kevesebb erénnyel és hozzáadott értékkel is elérte volna.
2. A vezércsel. A legfrissebb áldozat, de egyből idekatapultált. Teljesen beszívott, na nem tudatmódosítókkal, hanem engem. (Bocsánat) Beth Harmon szerintem az egyik legnagyobb kedvenc női szereplőm lett mozgókép-fronton, Anya-Taylor Joy pedig Univerzumokat nőtt a szememben az itteni alakításával. Ha nem adják nálunk ki BD-n valamikor, úgy nincs igazság a Földön.
3. Breaking Bad. Sokáig volt a numero uno, csak trónfosztották, de a dobogóra azért még bőven felfér. Drogok, dráma, meggyőző karakterek + alakítások és a formula, amitől a működő sorozatok működnek: odaragaszt a képernyő elé. (Extra content, mint tizedik legjobb szakítós duma: "Kimondtad a sorozat magyar címét előttem.")
4. Dark. Szintén relatíve friss versenyző, és ha nincs a harmadik évad, a top 3-ba is beette volna magát. Az időutazás kedvelt témám, bár nem sok igazán maradandó alkotás tudott eddig helyet bérelni a szívem megfelelő szegletében, de ennek sikerült.
5. Jelenetek egy házasságból. Kicsit (jócskán!) elüt az eddigiektől, de nem tehetek róla. Bergman egyik legérdekesebb és legjobb húzása, egyúttal bizonyítva, hogy egy kivételes szériához nem kell nagyon semmi más, mint két erős színész + karakter, combos dialógusok és jóadag realizmus. Ha ezek megvannak, utána bekapcsolva maradhat a kamera.
6. A drót. A sorozat, ami egy szintre hozta a negatív szereplőket a főhősökkel. A sorozat, ami húsba vágó társadalmi és politikai kérdésekre keresi helyenként a választ. A sorozat, ami nem volt rest sokszor provokatív vagy egészen nyers lenni. Kontra viszont a rémes második és a langyos ötödik évad.
7. Róma. A történelmi Trónok harca… csak sokkal több és jobb. Kár, hogy a második évad után kaszát kapott. Okoljuk újfent az „igényes” nézőket.
Honorábilis említés: End of the F***ing World, avagy a legmeredekebb coming-of-age ever.
