A vígjátékokkal is kicsit úgy vagyok, hogy nagyon keveset érzek közülük „magaménak”, de azért persze akad egy-két top kedvenc.
1. Van, aki forrón szereti: Ezt pár éve láttam először, de egyből levett a lábamról. Majdnem minden percére jut valami kreténség, a karakterek hibátlanok, emellett végig lendületes, a konklúzió pedig több mint zseniális.
2. Idétlen időkig: Erről lentebb értekeztem már – olyan ez a film számomra, mint egy kiválóan érlelt bor.
3. Halálos temetés: AZ angol fekete humorbomba. Tendencia, hogy két évente újrázom, lassan érik is. (Egyébként ebből is van amerikai változat, de annak a közelébe nem megyek.)
4. Dr. Strangelove: Avagy rájöttem, Kubricknak a humorérzéke sem épp elhanyagolható elemi erő. A hidegháború és az atomfegyverkezés soha nem volt még ilyen szatirikus.
5. Annie Hall: Woody Allen slice-of-life – vígjáték csodatevése.
6. Űrgolyhók: Avagy a megkésett Star Wars paródia, a „dumb fun done right” tipikus diadalmenete.
