Tanulságos ez a rész, mert könnyebb a siker felől szemlélni a dolgokat. A filmes sorozatoknak végül is nagy hátránya a tervezetlenség. Nem hosszú távban gondolkodnak, nem a folytatásokra készülnek. A távolba tekintés legfeljebb kis fűszer az egészen. Az MI-filmeken azért látszik jobban ez, mert a koncepció a különálló filmektől lassan mozdult el az összefűzhetőség felé. (Ennek áldozata a 3. rész. Vagy ki tudja, talán éppen inkább a változtatást katalizálta?) Mindenesetre nagyon okosan végre nem dobtak ki mindent, hanem szépen áthoztak több működő dolgot az előző részből. Pegg nagyon jó Sancho Panza; Rennert irodai keretek között eléggé szerepidegennek érzem, de amúgy nagyon működik, amit Baldwinnal közösen csinálnak; a csúcs viszont az, hogy Cruise jangja mellé egyenlő félként hoztak be egy női jint. (Ennek meg Paula Patton esik áldozatul, pedig jól állt neki az ügynökösdi.) Végre egy fordulatos, komplex és izgalmas részt hoztak össze.