A maga idejében elég újító lehetett, amolyan lélekhorror-féle, ahol nem a test, hanem a psziché bomlik le; tehát nincs szó zombikról, se szellemekről, farkasemberekről vagy vámpírokról. Itt a középpontban maga az ember áll, egy feslett lelkű elegáns úr, aki képtelen elengedni a halott nejét, akit egyébként spoiler. A félelmetes talán itt az, ahogy a befolyása alá vonta a fiatal énekesnőt, aki elvesztette a hangját, de az okát nem értette. Hah, klimax, persze. A hipnózis itt tényleg újszerű lehetett a vásznon, és az a kegyetlen önkény is, hogyha nem énekel kizárólag az úrnak, akkor ne énekeljen senkinek sem… A végén azért spoiler. Nyilván.