Megörültem, amikor láttam, hogy Sherman Alexie maga írta meg a könyvéből a forgatókönyvet is, gondoltam, ezt biztos érdemes megnézni, és valóban. A film egyszerre vidám és szomorú is, és nagyon emberi. Egy kicsit bepillanthatunk a rezervátum hétköznapjaiba, amely ugyan vicces (pl. a reggeli rádió „hírei” :D), de ugyanakkor látszik az anyagi nélkülözés és a kilátástalan jövő nyomasztó valósága is. Megismerhetjük az egymástól nagyon különböző két fiút, Victort és Thomast, akik közösen vállalkoznak egy váratlanul jött, hosszú utazásra. A történet vége számukra és a néző számára is tanulságos, mert az élet sosem fekete és fehér, és nem tudhatjuk igazán, hogy mi játszódik le egy másik ember lelkében. Ha megbocsátani talán nem is lehet mindent, néha az is elég, ha megértjük.