Kedvenc Olsen film mindörökre. Oda-vissza tudom a szöveget és a jeleneteket, régen annyiszor láttam. Amúgy olyan durva, hogy az ikrek egy év alatt milyen sokat változtak. Meg nem mondanám, hogy a párizsos film csak egy évvel korábbi. Minden esetre szerintem az összes közül ez sikerült a legviccesebbre. Imádtam a kommentárokat is, meg az összes szereplőt. A két „gonosz” is két agyalágyult, akik amúgy nem is tudnak gonoszok lenni. Rengeteg olyan pillanata van a filmnek, amit mai napig emlegetünk nővéremmel adott szituációkban. Határozottan sokszor nézős. Főleg azért is, mert Sydney egyszerűen gyönyörű