Stephen King: Az / Stephen King: Gonosz / Stephen King: Izé (1990–1990) 104

A csatornák mélyéről kapaszkodik fel… Ártatlan gyermekekre vadászik… Pontosan tudja, hogy mitől lesz úrrá rajtunk a jeges rémület, és mindig a nyomunkban van… Valami, az emberi értelmet meghaladó sötét erő övezi Pennywise, a bohóc kedves figuráját, aki huszonhét évenként felébred álmából, hogy… [tovább]

angol

Szereposztás

Harry AndersonRichard Tozier
Dennis ChristopherEddie Kaspbrak
Annette O'TooleBeverly Marsh Rogan
Richard MasurStanley Uris
Tim ReidMichael Hanlon
John RitterBenjamin Hascom
Richard ThomasWilliam Denbrough
Tim CurryRobert Gray / Pennywise, táncoló bohóc / Az
Jonathan BrandisWilliam Denbrough
Olivia HusseyAudra Denbrough

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 14

Várólistára tette 61


Kiemelt értékelések

KillerCat

Ez a film nálam Tim Curry miatt lett kedvenc. Azóta bármikor meglátok egy bohócot ő ugrik be és róla is folyton Pennywise-ra asszociálok.

2 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Határozottan nem rossz, és immár biztos, hogy el akarom olvasni a könyvet, mert a két adaptáció annyira különbözőképpen jó, hogy kíváncsi vagyok, melyik mennyit ragadott meg az eredeti történetből.
Egy hangyányit kevésbé tetszett, mint az új, de ez nem azt jelenti, hogy minden ponton egy kicsit gyengébb – néhány eleme kategóriákkal jobb, néhány eleme pedig kategóriákkal rosszabb. Mindkét részértékelésben írtam, hogy Richard Thomas előtt egy nagy kalapemelés. Az új filmben Bill karaktere nem igazán fogott meg, sem gyerek, sem felnőtt korában, pedig jók voltak a színészek, nagyon igaziak voltak a dilemmái, teljesen megérthetőnek találtam… igazából eddig a feldolgozásig nem értettem, mi hiányzott belőle, de ez a színész annyira jól hozta ennek a figurának a „felnőtt gyerek” állapotát, annyira életszerű volt a gyerekesség minden gesztusában, ahogy biciklire ült, ahogy visszaesett a dadogásba, hogy csak pislogtam, és merem állítani, hogy a kilenc csillagból legalább kettőt ő kapott. Tim Curry-re nem tudok mit mondani, abban közös az új film Pennywise-ával, hogy látványosan élvezi a szerepét, maga a színész annyiszor játszik gonoszokat, annyira jó az arca a gonoszokhoz, hogy szerintem tényleg jutalomjáték volt neki az egész. Mike egy kicsit háttérbe szorult, de igazából ő is hitelesen alakított. A gyerekszínészek részemről egy erős közepes, Seth Greent (Richie) ki kell emelni, mert szerintem telitalálat volt a szerepre, de Jonathan Brandis pl. szerintem kimondottan gyenge Bill, ami különösen erősen érződik, mert nagyon nagy a kontraszt a felnőtt és a gyerek én játéka között. Összességében aranyos csapat, érezni a köztük kiépülő barátságot, de azt, hogy kit mi kísért, milyen problémákkal küzd egyéni szinten, sokkal kevésbé. Szintén kiemeltem a részértékelésekben is, hogy nem igazán fordítottak energiát arra, hogy hihető legyen az átmenet gyerek és felnőtt között, mert tényleg csak a flashback szerkezet miatt jöttem rá, hogy ki kicsoda. A felnőttek közül Richie szövegei nagyon jók, a színészről vegyes véleménnyel vagyok, Eddie jó, de nem sok lehetősége van kiemelkedőt nyújtani. És a feketeleves: Beverly és Ben. Míg ez a film valami egészen jót hozott ki Billből, ez a két karakter, akik az újban egyértelmű személyes kedvenceim voltak, itt elképesztően nagy csalódást jelentettek. Beverly valahogy olyan mintha két különböző karakter lenne egyszerre, kap egy-két vagány és erőteljes pillanatot, majd átvált a habogásra, és a kettő között nincs kidolgozott, szép átmenet, nem látom, hogy hogyan épül fel a bátorság benne, hogyan csap oda, majd hogyan hagyja el az ereje, csak egyszerűen ez a kétféle jelenete van. Bennél az újról írt értékelésemben emlegettem, hogy nagyon tetszett, hogy a színész képes volt rá, hogy átadja, ahogy egy sikeres figura, aki fizikailag túllépett mindenen, amiért gyerekként csúfolhatták, ugyanolyan bizonytalan és határozatlan, mert még mindig fél, hogy a környezete kövér gyereknek látja. Itt ebből semmit nem kapunk, ami önmagában nem lenne baj, mert egy olyan karakter, aki odacsap a csúfolódóknak, és megmutatja, hogy jobb annál, aminek hiszik, számomra abszolút tisztelhető. De ugyanakkor ott vannak az analóg jelenetek, amik az újban nagyon nagyot ütöttek a karakter bizonytalansága miatt, itt pedig, hogy ideillő hasonlatot mondjak, ellebegnek, mint a lufik. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy miután a két színész önmagukban nem adják át annyira szerethetően a karakterüket, így a köztük lévő kémia is sokkal gyengébb.
A flashback szerkezet nagyon jó, mindig szerettem, ha egy történet nem lineáris vezetésű, szerintem rengeteget lehet kihozni belőle, itt is működött. A film egyáltalán nem ijesztő, de én igazából az újon se ijedtem meg, tehát nem is vártam, hogy bármilyen szinten horrort kapok majd. Az effektek gyengék, de nem zavaróan azok, szerintem az élvezeti értékből semmit nem vesznek el, és nekem bejött, hogy Derry elsőre nem az a tipikus horrorváros, hanem csak ahogy belelátunk a gyerekek szemszögébe, úgy tárul fel a sötétsége.
És végül a finálé. spoiler
Összességében ajánlom, mert tényleg máshogy jó, mint az új, de jó. Nem véletlen, hogy egy nap végigdaráltam mindkét részt.

AniTiger

Nem tudom, de jobban bejött az új verzió. Igen, gondolok itt a technikai fejlődés miatti horrorisztikus elemekre és az új film színvilágára, de gondolok a történetre is. Ez nekem hosszú és vontatott volt, főleg a második része… Túl volt tolva… Az a baj, hogy bírom SK-t, de a könyveivel is mindig ez a vontatottság a bajom. ( Szóval valószínű, hogy ez a könyvhűbb változat…? :/ )

Zajec_Sternenkind 

Most, hogy hirtelen mindenki habzó szájú Az rajongó lett, gondoltam végre valahára megnézem az eredetit, mielőtt beállnék a mozisorba.
A film első fele zseniális volt, a bohóc igazából csak eszköze volt magának a félelemnek, egy manifesztálódott rettegés, ami pokollá színezte a valóságot. Aztán jött a film második fele, én meg nagyon nem tudtam hova tenni a dolgot… unalmas, vontatott, logikátlan ócskaság volt, mintha nem is ugyanaz a történet lenne.
Szívesebben néztem volna még a srácoktól rém-visszaemlékezéseket, a barátság védőburkába beszökő rettegést, a bohócot, az eleven gonoszt, azokat a retteneteket, amiket csak a gyerekek látnak, mert hisznek. Totálisan felesleges volt az utolsó másfél óra, lerontotta az addig tökéletesen lúdbőröztető hangulatot.

molly_

Ledaráltam egymás után a két részt, de nem kellett volna.. :D Egyrészt a felénél már éreztem, hogy sok lesz ez így egyszerre, ráadásul a második rész nem igazán tetszett, untam az egészet, konkrétan majdnem bealudtam rajta, a felnőtt szereplők, akiket gyerekként kedveltem, itt idegesítettek, a végső leszámolás pedig nevetséges volt. Szóval ez kicsit levett az élményből, pedig az első rész jól indult.
Amúgy azt hozzátenném, hogy előbb láttam a 2017-es verziót. Azután jött a könyv, majd utoljára ez a film, ami sokkal inkább hű a regényhez, mint az újabb változat. Az viszont nagyon irritált, hogy a magyar szinkronban a „repülés” szót használják a „lebegés” helyett.
Ijesztőnek semmiképp sem mondanám, leszámítva a Tim Curry által megformált bohócot, akit gyerekként egy három méteres bottal se mertem volna megpiszkálni, nemhogy még szóba álljak vele – ellentétben az „új” Pennywise-al, mert hiába alakít zseniálisat Bill Skarsgård is, ő olyan amilyen… egy kicsit para, de közben valahogy inkább cuki. :D
Szóval bohóc fóbiások kerüljék ki nagy ívben ezt, vagyis Azt. :)

LukeSkywalker 

Persze nem ér fel Stephen King epikus remekművéhez, de ez a játékidő miatt is lehetetlen.
Ennek ellenére nagyon is megállja a helyét, remek atmoszférát teremt, és szinte fel sem tűnik, hogy TV filmnek készült.
Tim Curry, mint Pennywise (Krajcáros), a bohóc telitalálat, rémisztő, bizarr és kellőképp „perverz”.
A film első része klasszisokkal jobb, mint a második köszönhetően a nagyszerűen összeválogatott gyerek-szereplőgárdának. A közöttük kialakuló barátság és szerelem, a Vesztesek Klubja nagyon jól lett átültetve, az ember bármeddig elnézné őket, igazán szép és nosztalgikus miliőt teremtenek, a másik nagy King-adaptáció, a Stand By Me (Állj mellém) jutott eszembe a Remény rabjai kisregény gyűjteményből.
A trükkök némelyike kissé (na jó, meglehetősen) elavult, de ennek ellenére szerintem továbbra is meglehetősen hatásosak, főleg, ha az ember hagyja magát elsodorni a cselekmény által. A praktikus effekteknek nagyon is megvan a maguk egyedi hangulata, amit a CGI soha nem fog tudni reprodukálni. Amikor egy valódi lufi kipukkad és valódi (mű)vér ömlik a mosdóra, az például sokkal gyomorforgatóbb, mintha ugyanezt animáció által látjuk, vagy egy szörny, aki valójában bábu vagy maszkba öltözött ember, sokkal valóságosabb, megfoghatóbb, mint egy CGI trükk. Ékes példa erre a Gyűrűk Ura vs. Hobbit orkjai.

Az It egy felemás eredménnyel sikerült adaptációja egy valódi amerikai klasszikusnak, ami sokkalta több puszta horrornál. A film sok nagyszerű elemét tartalmazza a regénynek, de részben terjedelmi korlátok miatt, részben az alkotók hibájából nem képes hiánytalanul visszaadni King könyvének minden fontos mozzanatát. Ám mi sem bizonyítja jobban maradandó értékét, mint hogy huszonhat évvel később még mindig újranézik és még mindig meg tud borzongatni Pennywise, amikor azt mondja: Do you want a balloon? They float. They all float…"

Stephen King mesterművének rajongói számára mindenképpen ajánlom ezt a tisztességes, apróbb hibákkal rendelkező feldolgozást, mert még az a meglepetés is érhet, hogy kiderül, a jövőre bemutatandó vadiúj feldolgozás alulmarad ezzel (Azzal…) szemben.

hankman

Szeretem a Stephen King féle történeteket, bár nem olvastam túl sok könyvet tőle. Az „Az” is ilyen volt. Csomószor találkoztam a Tim Curryféle bohóccal, szóval igencsak kedvet kaptam, hogyha máshogy nem is, de legalább filmben megismerhessem a sztorit. Ebből adódóan a filmet csak magában értékelem, fogalmam sincs mennyi köze van a könyvhöz spoiler.

BAROMI HOSSZÚ! Jesszusom, mire ezt így végigültem egyszerre muszáj volt beiktatni 3 WC- és 2 kajaszünetet. Megnéztem IMDB-n, ezt minisorozatnak hozták ki anno, két részletben. Egyet is értek vele, a másfél óra egy lélektani határ volt nekem. Érezhető volt, még így egybenézve is, hogy elkülönül a film első fele és második fele. Míg az előbbiben a múlt történéseivel foglalkozik INKÁBB a film, addig az utóbbiban egy előretekintésről van szó.

Na, nézzük meg ezt az első felet. A bohóc, az „az/izé” (ahogy a filmben emlegetik) újra előkerül. A film zseniálisan kezel két idősíkot. Láthatjuk a szereplőket jelen időben, ahogy a baráti hetes végig riadóztatta egymást, hogy baj van, közben mindenki visszaemlékezik, hogyan ismerkedtek meg egymással meg milyen atrocitásuk volt a bohóccal.
A gyerekszereplők engem meggyőztek. Nem találtam hibát a színjátékukban, tudtak mit kezdeni a saját szerepükkel. A film, elsőre nem számítottam rá, de a hatalmas játékidőnek köszönhetően sok időt és energiát fordít a szereplők háttértörténetére. Mindegyik karakter színes volt, egyedi háttérrel rendelkezett. A gyerekszereplők közül a kedvencem a „dagi” Ben volt, meg a „szemüveges” Ricsi (hogy mennyi hülyeséget leművelt).

A bohóc nagyon hiteles volt. Tim Curry ("a vadon kiSZlányai xD) jó választás volt erre a szerepre, amúgy is nagy szája van, amivel azt az irritáló mosolyt elő tudta csalni a bohócnak. Egyszerre volt néhol meggyőző, néhol mézes-mázos, néhol pedig vicsorgó fogú rémség az „az”. Bár felnőtt fejjel és 25 (HUSZONÖT!!!) évvel a film elkészítése után, már nem mondom félelmetesnek, ugyanakkor, ha gyereknek néztem volna, tuti a takaró alá bújok reszketve. Arról nem is beszélve, hogy vannak ugye, akik bohóc fóbiásak, na azoknak ez a film tuti betesz. A bohóc időnként már-már a Rémálom az Elm utcában Freddy féle könnyedséggel alakítja a valóságot. A sok megjelenése és ijesztgetése közül nekem a kedvencem a spoiler

A film feléig akár 7 csillagot is adtam volna rá, már csak azért is, mert egy mini történet szál is volt benne, a pillangókéses Henry és bandája mindig jött csinálni a zűrt. Na, elérkeztünk a film feléhez. spoiler A felnőtt szereplők hozzák a gyerekkori énjüket, a jellemüket, bár mivel sokan voltak, kicsit nehéz volt fejben tartani kihez ki tartozik. Beverly nekem végig kicsit a „banda közös csaja” benyomást keltette, ölelkezett ezzel, amazzal csókot váltott, és hozta ezt mind gyereknek, mind felnőttnek egyaránt. spoiler Ha összehasonlítom a film első és második felét, akkor a második fele egy kicsivel alul marad, picit unalmasabb és ha a hibák számát nézem, akkor több jut belőle (erre majd később kitérek).

A bohóc felnőtt szereplőinket sem hagyja békén, és mértani pontossággal kezdődik az egyes szereplőkre a frász hozás. A kedvencem ezek közül spoiler

Itt az ideje kitérni a hibákra és azon dolgokra, amiket nem értek…
spoiler UPDATE (2017.03.28):spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler

Sajnos van még egy szívfájdalmam a filmmel kapcsolatban.
spoiler

Érdekes film, jó kezdettel, ugyanakkor nagyon elnyújtott, és az igazán fontos kérdések nincsenek kifejtve.

2 hozzászólás
Bubu 

Ahhoz képest, hogy mikori és mekkora költségvetésű film, rendkívül látványos és hatásos horror. Bár ez sem tökéletes, számomra milliószor jobb élményt nyújt, mint a 2017-es verzió, és ennél érezni, hogy a készítők nagyon igyekeztek a könyvet visszaadni, pedig ha van olyan kötet, amit lehetetlen rendesen megfilmesíteni, az Stephen Kingtől az Az.
Egyetlen részével lőttek nagyon mellé, az pedig a végső összecsapás. Az még a film korához és anyagi befektetéséhez mérten is kínos volt.

Zakuro 

Szokás mondani, hogy az eredeti mindig jobb és a remake soha nem érhet fel hozzá. Nos, a 2017-es Aznak sikerült erre rácáfolnia – legalábbis szerintem. Igaz, ha össze kéne hasonlítanom őket, akkor ezt mondanám könyvhűbbnek, de pont ebből származik némi negatívum is. Itt megtartották a regény elbeszélésmódját (egyszer jelen, egyszer múlt), de azt már a könyvben sem szerettem annyira, jobban bejött az új adaptáció linearitása.
A színészi játék szempontjából nincs senki kiemelkedő (Tim Curryt leszámítva, aki viszont elég keveset szerepelt), a tavalyi film gyerekcsapata nekem sokkal jobban bejött; igaz, azt méltányoltam, hogy Henryék korban passzolnak hőseinkhez. Anno a könyvet olvasva nagyon meglepődtem, hogy Bowersék egy osztályba járnak hőseinkkel, holott a 2017-es Azban sokkal idősebbnek tűntek. A fiatal Billy egyébként tetszett, jól játszott a gyerek. Richie ellenben mind gyerekként, mind felnőttként hulla idegesítő volt, Georgie-tól meg a falat kapartam.
Személyes megjegyzés: Beverly haja azért lehetett volna sokkal vörösebb. De ez csak egyéni probléma :3
Ami zavart, hogy olyan kapkodó. Igaz, hogy két részes, de azért bőven nyújthattak volna még a hosszon, mert ez így olyan súlytalan lett. spoiler
Összességében, élveztem ezt a feldolgozást is, de ha választani kell, akkor a 2017-es Azra szavazok.

3 hozzászólás
Chiara

Egy kezemen meg tudom számolni azon filmeket, amelyek tetszettek (vagy legalább nem utáltam őket), amennyiben olvastam az adaptáció alapjául szolgáló regényt . Ezen filmek akkor szállnak sikerrel a „versenybe”, ha előbb látom a képi világot, s utóbb olvasom el a könyvet. Nos… Egyetlen film van ahol bár olvastam a történetet, mégis tetszett a belőle készült alkotás. Egészen pontosan a sorrend a következőképp alakult: film, film, film, könyv (ráeszmélés-nagy csodálkozások-pislogások), majd újra a film. S még mindig tetszett; bár már tudtam, hogy mennyi minden maradt ki belőle, mennyi átírás történt. Egyetlen ilyen mozgóképes verzió: Ez Az!


Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin 

Eddie: Hiszek a Mikulásban, hiszek a Húsvéti nyusziban, hiszek egy korsó sörben… de benned nem hiszek!

kkatja

Michael Hanlon: Csak egy aggódó polgár vagyok. 6 gyerek eltűnése elég ok arra, hogy riadót fújjunk, nem?
– Lehet, hogy csak elcsavarogtak, a kölyköktől kitelik.
Michael Hanlon: Hogyne, egy 5 éves gyerek játékautóval megy a világba, a 7 éves meg leugrik Acapulco-ba egy ferde hétvégére, igaz?

Valentine_Wiggin 

Bill (a magától elindult írógép írta szöveget olvassa): Ne-n-n-e… e-ez… rettenet…
Ben (elveszi tőle a papírt): „Nem rettenti túlerő, de reszket, ha egy szellem jő.” Ez minden, ez van ráírva egymás után sokszor.
Bill: A ma-ma-ma… mamám a-a-adta, hogy ez ma-majd se-segít, a d-d-d-da-dadogáso-m-mon.
Richie: Már meg ne sértődj, de nem segített.

Valentine_Wiggin 

Bill: Nem tudnék együtt élni ezzel a tudattal, mert belebolondulnék, hogy nem tudom megkülönböztetni a rossz álmaimat az életemtől. Abból élek, hogy félelmet keltek másokban, de én vagyok az, aki fél. Egész életemben. Nem akarok félni soha többé.

LukeSkywalker 

Bill Denbrough: He thrusts his fists against the posts and still insists he sees the ghosts.

LukeSkywalker 

Young Richie: So you Haystack, what are you building? A dam or something?
Young Ben: Yeah.
Young Richie: Have you ever built one before?
Young Ben: No.
Young Richie: How do you know it will work?
Young Ben: Well of course it would why wouldn't it?
Young Richie: Yeah but how do you know?
Young Ben: I just know.
Young Bill: Yeah, he just knows.
Young Bev: Yeah.
Young Eddie: Yeah.
Young Stan: Yeah.
Young Richie: Well, okay.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján