Tipikus matinéfilm, vagyis olyan, mint amikor kapcsolgatsz a tévén, nézed, és a könnyed délutáni szórakozást kipipálhatod. A szereplők többsége hozza az elvárt szintet, kivéve a hét éves matekzsenit alakító kislányt, mert ő fantasztikusan játszik (gyakorlatilag lemos mindenkit a pályáról). Nem azt mondom, hogy egyszernézős film, mert lehet pár év múlva újra nézem (lásd első mondat, bár kereskedelmi adókat nem nézek). Ha regényhez kellene hasonlítanom, egy gyengébb Jodi Picoult-műhöz tudnám.