Mr. Nobody (2009) 84% 191★

Pont az én stílusom, komoly csavarok, rengeteg történetszál, rengeteg lehetőség, amit elképesztően nehéz kibogozni, de megéri. Hány meghatározó döntés van az életünkben? Hányszor merül fel a „mi lett volna ha” kérdése? Létezik-e olyan helyzet, amikor nincs jó választás, vagy mindig meg lehet találni a kiskaput, ami a legjobb irányba vezet minket? Rengeteget gondolkodtam ezeken a kérdéseken a film után. spoiler
Kötelező, meghatározó film, nem lep meg, ha megosztó is.

Amondó vagyok, hogy indokolatlanul hosszú a film, de nagyon érdekes, és jó az üzenete: Sz@rni rá, élvezni kell az életet, nem a döntéseken agyalni. Valahogy úgyis lesz, olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy se! :)

Soha életemben nem láttam ennyire összetett, mégis végtelenül egyszerű filmet – ambivalenciára épít, ahogy minden egyes életlehetőséggel is teszi, amit felmutat a két és fél órában. Egyetlen egy döntésbe gabalyodik rettentő sok csomó a sorsszálon, kombinatorika kellene ide, hogy lehetőségeinket a végtelennel vegyítsük egy meghatározott vezérfonálon keresztül. Mégis, mégis, mégis… ha tudjuk is a végeredményt, akkor is nehéz is a döntés.

A film rengeteg értelmezési mankót nyújt, végig fogja a néző kezét és segít a dimenziók komplexitásában; 9 sík létezik, nem? Maga az élet nem lehet az egyik? Végtelen számú variánssal, ahol n jelenti a döntéseinket?

Én ezt befejezem, azt hiszem, mert hideg és fagyos itt minden, hogy az életet számokkal, matematikával írnám le egy olyan film hatására, ahol a képzelet eleven formát öltött. Élet a szinapszisok közt, valóság az írógép lapjain, bezárva mind egy csontkupolába, a tökéletes szürrealizmusba, egy döntésbe, egyetlen egy rezdülésbe a végtelenben.

Oh, és igen, mielőtt teljesen tönkretenne ez a film a sok lehántolt rétegével, amit magamról is lenyúztam az értelmezéssel: ehhez képest a Csillagok között és az Eredet bugyuta mesefilm (holott tudjuk jól, hogy nem az!).

Szédülök.

Érdekes kérdéseket feszeget ez a sci-fi elemeket épp csak nyomokban tartalmazó két és fél órás csavaros vagy inkább csavarodós dráma. A sci-fis nyom a húrelméletre felépített élettörténet, ami elég csapongó, de a lényege talán úgy foglalható össze, hogy a jövőben mereng azon a százvalahányéves Nemo, a főhős, aki az utolsó halandó, hogy “mi lett volna ha”. Illetve a merengéshez a speciális képessége van, mégpedig az, hogy belelát a párhuzamos világokba és így részben látja a jövőt, vagyis ami megtörténhetett volna. Az alapszál vagyis az első útelágazódás (Nehéz szó!), az az, hogy a szülők válása után az apjához vagy az anyjához kerül. Az alapötlet egy régebbi Van Dormael 13 perces kisfilm kibővítése (csak franciául találtam meg), ahol még a konfliktus is alapvetően ugyanez: menjen a vonattal az egyik szülővel, vagy maradjon ott a másikkal.

A film nagyon szépen meg van csinálva, 43 millió dollárból telhetett is rá, és a színészi játék is elviselhető, de azért a kimagaslótól nekem messze állt. Érdekessége még, hogy nem Hollywood termelte ki, hanem európai-kanadai a film és egy belga rendezte.

Ad valami választ a végén, így a viszonylagos hosszúság ellenére érdemes végignézni a filmet (a párhuzamos történetvezetés meg szétágazó sztori miatt törvényszerű a két és fél óra, de a hasonló kategóriákban a Magnólia 188 percéhez, Felhőatlasz 172 percéhez és a Rövidre vágva 187 percéhez képest ez a 147 perc egész emberi idő).

Nem annak, aki kőkemény sci-fi rajongó; nem is annak, aki szereti a drámákat, hanem valahol a kettő között. Nekem kicsit elgejlült végére, de azt hiszem a nézhető kategória.

Egy biztos érzésem van a filmmel kapcsolatban: ha ezt nem most nézem meg, hanem egy olyan pillanatban, amikor nem lettem volna rá vevő: utálnám ezt a filmet mert sekélyes, felszínes, hatásvadász akciónak tartanám.
De!
Imádtam. Jókor, fogékonyságra tökéletes állapotban láttam és nagyon megfogott. Nem túl mély film, mégis mély; vizuálisan-képileg nagyon jóleső és igéző volt a sokszínűsége. Az idősíkok és életek közti ugrálás talán máskor idegesített volna, de most jólesően foglalta le az agyamat. Kibontott bölcsességeket írtak már elegen erről a filmről, meg sem próbálom.
Jó időzítéssel egy jóleső érzést kaptam egy jó filmtől; ez a lényeg.

Hű ezt én eddig még miért nem láttam? :D Az van, hogy maga a film egy katyvasz :D legalábbis durván szétkapta az agyam. De te jó ég, annyi dolgot elindított a fejemben, és annyi kérdést kreált, hogy tegnap óta próbálom ezeket értelmezni, és megválaszolni magamnak :D Soha nem gondoltam még bele mélyebben abba, hogy mi lett volna, ha az életem döntési helyzeteiben másképp döntök. És már csak ezzel elindulni is őrület :D ha elkezdem visszafejtegetni az életem kisebb-nagyobb döntéshelyzeteit, és feldobom a labdát, hogy mi lett volna ha másképp döntök? Már ezzel elvagyok szerintem hosszú órákig. De ha már így bepörgött az agyam, elkezdtem azon is gondolkozni, hogy a rajtam kívülálló helyzetek másképp alakultak volna. Mi lett volna ha, nem válnak el a szüleim, nem költözünk el, nem váltok sulit stb stb stb. És ezért jó ez a film. Mert annyi kérdést felteszel utána magadnak, hogy nem győzöd utolérni magad.
Illetve plusz pont a kamasz szerelem ábrázolásának, hát teljesen kivoltam, amikor Anna és Nemo szerelmét látjuk :DDD imádtam! Gyönyörűen van ábrázolva ez az első szerelem, testi vonzódás. Fú :D Gyönyörű ez a film. Még ha sokszor katyvasz is :D

Ez elég kusza volt, a történet nekem a Felhőatlasz-t juttatta eszembe. Megérte megnézni, és gyanítom, hogy még egy párszor érdemes lenne, de a lényeg így is átjött. Megnézném a saját filmem is ;)

Ez nagyon nem az én filmem… vagyis tetszhetett volna, de egy hétig rosszakat álmodtam az idős Nemo-val. És még most is hallom azt a nevetést… ráadásul én mindig bosszús leszek az ilyen filmektől.

Olyan ez, mint egy majd' két és fél órás montázs, három-négy film belezsuppolva egybe. Valakinek volt több ötletfoszlánya, de nem tudta kidolgozni őket egyenként, úgyhogy most kapunk mindből valamennyit egy filmben, amiben mindig történik valami, de hogy ami történik az lényeges-e vagy sem, azt gondold ki magad. Persze, idővel a helyére kerül a legtöbb dolog, amit eleinte nem értünk, de azért nincs is nagyon helyük tulajdonképpen, hiszen hosszú pórázra engedett blöff az egész. Elég rossz blöff ráadásul spoiler. Ha lehámozzuk a héját, ez a film nagyon kevésről szól és arról is túlbonyolítva.

Jaj, nem is tudom. Összezavart ez a film, de a lehető legjobb értelemben tette. Azt hittem, értem, majd rájöttem, mégse, majd hogy mégis… Ááá. Na mindegy, szép volt. Ahogy játszott az idővel, a sorsokkal, az élettel. Life is a playground or nothing.