Igaz, az alapanyagot adaptálták, de a kivitelezés kifejezetten magyar lett. Emberek olyan problémákkal, amelyekkel eleinte nagyon nehéz azonosulni, vagy egyáltalán értelmezni, a nézőt valami mégis húzza magával: a kíváncsiság. Minden évad közepétől kezdve a karakterek hirtelen nagyon közel kerülnek hozzánk, mert András kimondja, amit nem tudnak megfogalmazni, és előcsalogatja, amit nem mertek elmondani. Húsz perc karakterdráma – egyszerre az ott ülő emberé és a terapeutáé is. A legnagyobb erőt mégis abban érzem, hogy az ülések valamiként rám is terápiás hatással voltak. A bátyámmal rengeteget tudtunk egy-egy részről beszélgetni, egy-egy jellemről és élethelyzetről hosszan diskurálni. Hozzám tett valamit. Hibátlan sorozat.