Totális szerelembe estem úgy az ötödik perc után.

Két napja néztem meg, és még mindig naponta többször is azon kapom magam, hogy a filmen gondolkozom. Eszméletlenül komplex volt – úgy érzem, minden szál tökéletesen el volt rendezve, a rendezőelv is logikus(an van felépítve, ha egyszer valaha is megérted), viszont azt nem mondom, hogy értettem és el tudnám magyarázni a filmet. Megérzés. Még háromszázszor újranézem, aztán beszélhetünk róla.

Elöljáróban annyit, hogy kevés film végén mondtam azt, hogy oké, most azonnal nézzük meg még egyszer. Ha nem este tíz lett volna (és nem dumáltunk volna róla fél tizenkettőig), lazán meg tudtam volna nézni (tűkön ülve!!!) még egyszer. Rendkívül humoros, tele van metaforákkal, társadalomkritikával, tömény szarkazmussal, iróniával. Életszagú, hihető, beszippantó, érzelemkiváltó, lélekbántalmazó és egyszerűen lenyűgöző. Annyira magával ragadott ez a film… Imádom. Örökké.